2024. július 17., szerda

Kígyókat bűvölők

A kilencvenes évek derekán borzongva néztem az X-akták televíziós sorozatot. A megmagyarázhatatlan jelenségekkel, az idegen lényekkel foglalkozó és az összeesküvés-elméletek aranybányájának számító sorozat egyik részében a két FBI-ügynöknek egy kígyóbűvölő szektával gyűlt meg a baja. A hüllőktől kicsi korom óta kiver a hideg és az adott epizód évekkel későbbi visszanézésekor is melegebb éghajlatra küldtem volna a filmkészítőket, hogy ilyen őrült ötletet vittek a képernyőre. Addig nem sejtettem, hogy mindennek valóságalapja is van, mígnem a hétvégén rá nem bukkantam arra a hírre, hogy vallási meggyőződése miatt halt meg kígyómarástól Gregory „Jamie” Coots, pünkösdista lelkész a Kentucky államban.

Az hogy megértsük, miért tart valaki templomban kígyót, először a pünkösdista egyházakat kell megismernünk. A pünkösdista mozgalom a 19. sz. végén az USA metodista és baptista egyházainak újító mozgalmaiból vált ki. A pünkösdisták számos – tökéletesekből összetevődő, világ végét váró – közösségből állnak, melyek magukról azt állítják, hogy a Lélek új kiáradása révén közöttük ismét megjelennek az ősegyház karizmái (kegyelmi ajándékai), amelyeket azért kapták, hogy Krisztus második eljövetelére készülve hirdessék az evangéliumot. A pünkösdi tanítás fő jellegzetessége, hogy különleges hangsúlyt fektet a Bibliában leírt Szentlélek (Szent Szellem) működésére és a Lélek ajándékaira, hivatkozva a bibliai pünkösd napjára. A mozgalom központi eleme a kizárólag hit általi üdvözülés, a lélekkeresztség átélése (elutasítják a vízkeresztséget), a különböző nyelveken való megszólás, a gyógyítás és egyéb karizmák hangsúlyozása. A mozgalom tagjai a Szentlélekkel való közvetlen kapcsolatot keresik, ennek megfelelően istentiszteleteik egyik jellemzője az extázis. Mivel a pünkösdisták egy része az apostolok korához hasonlóan az Isten nevében való gyógyítást is vállalja, és lelkészeik számos csodatétellel büszkélkednek, nemcsak a történelmi egyházak, hanem az ateisták rosszallását is kiváltják. A pünkösdista mozgalom ma az egyik legdinamikusabban terjedő vallási mozgalommá vált a világban, ami miatt egyes közösségeik gyakran válnak világi „hitüzleti vállalkozásokká”, melyeken keresztül dollármilliók folynak a karizmatikus vezetők zsebeibe.

A kígyóbűvölő pünkösdista egyházaknak Amerika déli államaiban van nagy hagyománya. Ezek a felekezetek túllépnek az eredeti pünkösdista tanokon és az vallják, hogy a kígyó csak a hitetlenekkel végez és az igaz hívőket nem marja meg, ha pedig meg is mar valakit, akkor az egy próbatétel és az Isten az igazhitűeket megmenti. Templomaikban mérges kígyókat tartanak, az istentisztelet alatt kígyókat tartva táncolnak, de van olyan felekezet is, amely híveivel mérget itat. Az első ilyen felekezet a Jeleket Követők Istenben Hívő Egyháza volt. A felekezet 1910-es megalakulása óta többen is belehaltak a kígyómarásba, az áldozatok között volt George Went Hensley, a szekta egyik alapítója is, aki a végzetes marás előtt a beszámolók szerint több mint négyszáz kígyómarást vészelt át. Az istenkísértő kígyóbűvölés szokására a felekezetek Márk és Lukács evangéliumára hivatkoznak: „Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és a valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak (Mk. 16,17)”, valamint „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek (Lk. 10,19)”.

Ilyen felekezet lelkipásztora volt Gregory „Jamie” Coots, aki 21 éven keresztül foglalkozott kígyókkal, és noha illegális, több példányt is tartott otthonában, legalább nyolcszor marták meg, 1998-ban emiatt elveszítette a jobb kezén lévő középső ujjának felét. Ez azonban nem tántorította el, hogy továbbra is otthonában tartsa a veszélyes hüllőket. Coots maga is negyedik generációs kígyótartó volt, állatait gyakran magával vitte az istentiszteletekre is, volt, hogy kezében két mérges kígyóval jelent meg a templomban, így táncolt és énekelt. Úgy vélte, hogy a hite megvédi, ha pedig Isten magához szólítja, nincs az az orvos, aki életben tarthatná. A National Geographic televíziós csatorna valóság-show-t is készített róla Snake Salvatiaon (Kígyómegváltás) címen. Szombaton este az egyik állat azonban megmarta, hívei mentőt hívtak, ő viszont hazament, az orvos végül otthonában kereste fel, de a lelkipásztor visszautasította a kezelést.

A szentírás, vagy bármely vallási szöveg, prédikáció szó szerint és kritikai összevetés nélküli értelmezését és a vak hit párosulását mindig problémásnak tartottam. A történelem ehhez vonatkozó talán legismertebb tragédiája a gyermekek 1212-es keresztes hadjárata, amit azért hirdettek meg, mert egy prédikáció hallatán úgy gondolták, már csak az ártatlan gyermekek segíthetnek a Szentföld megmentésében. Tévedtek. Szomorú, ha valaki a hite miatt veszélyezteti magát, ha azonban másokat is veszélyeztet – mérges kígyókat tartani egy templomban pedig veszélyeztetés –, bűncselekményt követ el, mindezen túl pedig a jelenség az emberiség egészének éretlenségét veti fel.