Amikor az európai ember a nők helyzetéről és az iszlámról beszél, akkor szinte mindenki meg van győződve arról, hogy az iszlám világban a nőket lelketlen tárgyaknak tekintik. Ha férfiak között merül fel a téma, azonnal a többnejűségre és a háremre, a csodák birodalmára terelődik a szó.
Az iszlám jog, a saría ugyan elvben lehetővé teszi, hogy a férfi négy törvényes feleséget tartson, ám ennek anyagi és fizikai terheit gyakorlatilag alig tudja valaki vállalni, így a közel-keleti poligámia tulajdonképpen ugyanolyan, mint a nyugati monogámia. Az iszlám világban élő családok zöme monogám, illetve csak akkor egészül ki második feleséggel, ha az első igencsak túlkoros. Kivételt ezalól jószerivel csak a gazdag, Öböl-menti olajországok képeznek, ahol ma is divat két, egy fehér és egy fekete feleség tartása.
A többnejűség – bár leggyakrabban az iszlámhoz társítjuk – számos vallásban és kulturális hagyományban fellelhető. Ez a gyakorlat ősidők óta eleven volt a szemita társadalmakban általában, az arab kultúrában pedig különösen is. Arábia törzsi társadalmaiban a vezetők széles körben gyakorolták, és elterjedt volt a Biblia-korabeli zsidóság körében is. A házastársak számát nem szabályozták, egy férfinak tehát annyi felesége lehetett, amennyit akart; a nőket alsóbbrendűnek tekintették, akiknek nem voltak jogaik, legfeljebb szolgaként vették őket számításba. Ha a férfiak elestek egy csatában, ez majdnem lehetetlenné tette, hogy az özvegyek és az árvák (valamint a nem házas nővérek és unokahúgok) egy férfi protektorátusa nélkül tovább élhessenek. Ebben a környezetben a Korán reformja a házassággal kapcsolatban (továbbá az öröklésre, a válásra, valamint a tanúskodásra stb. vonatkozóan is) tulajdonképpen előrelépésnek számított, amely jelentősen javított a nők korabeli helyzetén.
Mohamed próféta, élete nagy részét (49 éves koráig) azonban egyetlen feleséggel élte le: Khadidzsa 24 éven keresztül – haláláig – jóban-rosszban kitartott mellette, ő volt a legközelebbi bizalmasa és legerősebb támasza. Hat gyermekük született: két fiú (akik gyermekkorukban meghaltak) és négy leány. Az asszony halála után Mohamed más házasságokat is kötött, egy kivételével mind özvegyasszonyokkal. Ezeknek a házasságoknak nagy része azonban arra szolgált, hogy megerősítse Mohamed politikai szövetségeit. Olyan nőket vett el, akiknek férje elesett a harcokban, és a nőknek ezért védelemre volt szükségük. A próféta élete e tekintetben példaértékűvé vált a házasság és a szexualitás iszlám vallási szemléletének kialakulásában, mely részben a Korán szövegére, részben későbbi hagyományra megy vissza. Az iszlám hangsúlyozza a család fontosságát, a szexet pedig isten ajándékának tekinti, amelyet a muszlimok a házasság kötelékén belül élvezhetnek.
A Korán pontosan meghatározza a többnejűség feltételeit. Egy férfi egyidejűleg két nővel nem köthet házasságot, és eltérő időpontokban is legfeljebb négy asszonyt vehet el feleségül, ha képesnek tartja magát arra, hogy igazságosan bánjon velük, és egyik iránt se legyen részrehajló. Az „egyenlő bánásmód” elsősorban az anyagiak biztosításáról szól, vagyis a férjnek mindegyik feleséget ugyanazon ellátásban kell részesítenie. „Ha attól féltek, hogy nem tudtok méltányosan bánni a (női) árvákkal, akkor házasodjatok meg a néktek tetsző nőkkel: kettesével, hármasával, négyesével! Ám ha féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni (egyszerre többhöz), akkor (vegyetek feleségül) csak egyet, vagy (elégedjetek meg) azzal, ami (rabszolganőt) a jobbotok birtokol. Ezzel tudjátok leginkább elkerülni azt, hogy igazságtalanul cselekedjetek” (4:3)
A Korán szerint az is fontos, hogy a férfi minden felesége felé egyformán próbálja meg kifejezni szeretetét, és ha nehéz is a szívét teljesen igazságosan megosztani több nő között, mégis meg kell próbálnia, vagy legalább a látszatot fenn kell tartania, hogy feleségeit meg ne bántsa. „Képtelenek lesztek arra, hogy igazságosak legyetek asszonyaitok iránt, bármennyire is törekednétek erre. (Ám) ne forduljatok el teljesen (valamelyik feleségetektől) úgy, hogy bizonytalanságban hagyjátok őt.”(4:129)
Erre a szúrarészletre gyakran hivatkoznak a modern idők politikai és vallási reformerei a többnejűség gyakorlatának elutasítása érdekében, szerintük ugyanis a poligámia a nőkkel szemben sok igazságtalanságra ad lehetőséget. Érvelésük szerint a Korán valójában a monogámiát tekinti ideálnak, ám a konzervatívabb muszlimok elutasítják, és az iszlámmal összeegyeztethetetlennek tartják ezt az értelmezést, kijelentve, hogy ez csupán a reformerek erkölcsi hanyatlására és nyugatbarát beállítottságának számlájára írható.
A poligámia kérdése ma sok helyütt vita tárgya a muszlim társadalmakban. A fennálló szociális és gazdasági problémák, amelyek a muzulmán országokat is érintik, elveszik a férfiak kedvét attól, hogy több feleséget is tartsanak, hiszen mindegyik feleségnek külön lakást kell fenntartani, hacsak közösen bele nem egyeznek abba, hogy hajlandóak egy házban élni. A muzulmánok jelenlegi életvitele azonban már azt sem teszi lehetővé, hogy biztosítsák asszonyaik mindennapi szükségleteit, még ha közös háztartásban él is az egész család. Ezenkívül a már több arab országban is bevezetett új magánjogi törvények, amelyek a nemzetközi bíróságok joggyakorlatát tartják szem előtt, szintén nehézkessé teszik egy második házasság megkötését. A nők körében pedig egyre közkedveltebbé válnak az olyan házassági szerződések, amelyben kiköthetik, hogy egyedüli feleségek kívánnak maradni. Bár a poligámia néhány muszlim társadalomban továbbra is gyakorlat, a muszlimok túlnyomó többsége ma monogámiában él.
