Az általános vélekedés szerint az egyházi esküvő során a pap áldja meg a házasságot, de ez nem így van. Házasságkötéskor az egyház csak tanú, a házasság szentségét a házastársak egymásnak szolgáltatják ki, s egy felbonthatatlan szerződést kötnek arról, hogy az életüket közösen folytatják. Mivel jelen szentséget nem a pap szolgáltatja, ezért a megkeresztelt emberek között minden házassági szerződés szentségnek számít, míg az ortodoxoknál szükség van az áldozópapi vagy diakónusi áldásra is. Ugyanakkor hiába köt két nem katolikus csupán polgári esküvőt, egyházi értelemben is házasok, ugyanis az egyház azokat érvényes, de nem szentségi házasságnak tekinti.
A katolikus egyház tanítása szerint a házasság egy férfi és egy nő egész életre szóló, szabad akarattal vállalt szövetsége, mely természete szerint a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul. Míg a házasságot a katolikus és az ortodox egyház szentségként ismeri el, az evangélikus és a református egyház nem. (A katolikusoknál hét, az ortodoxoknál a szerzetesség szentsége miatt nyolc, az evangélikusoknál és a reformátusoknál pedig csak két szentség van.)
Alapvetően a katolikus álláspont szerint a házasságot csak az egyik fél halála bonthatja fel. Ha a házaspár egyik tagja meghal, a másik újraházasodhat, és akárhányszor is történik ilyen, a házasság érvényes lesz. Az ortodox egyházban érvénytelen lesz a házasság akkor is, ha megszűnik a kölcsönös szeretet, s az egyik fél megcsalja a másikat. Ilyenkor a vétlen személy újraházasodhat, azonban csak a második házasságát áldja meg az egyház, harmadik házasságát pedig csak bűnbánati szertartásban fogadja el. Negyedszeri házasodás az ortodoxoknál nem lehetséges. Az evangélikus egyház ellenzi a házasság felbontását a paráznaság okán kívül, míg a református egyház tanítása szerint is a házasság felbonthatatlan, kivéve a házasságtörés és a vétkes elhagyás esetét, amikor is az egyik fél súlyosan megszegte a házassági esküt, s emiatt a másik fél törvényesen fel akarja bontani az amúgy is megszűnt házasságot.
A katolikus egyház szentpáli kiváltság esetén bont fel házasságot, vagyis amikor két megkereszteletlen ember köt házasságot, majd az egyik személy megtér, és új házasságot akar kötni. A korábbi házasság azonban akkor válhat érvénytelenné, ha a másik fél is vállalja az elválást. Ebben az esetben a házassági kötelék felbontásához az illetékes püspök vizsgálata szükséges.
A római pápa az úgynevezett krisztushelyettesi hatalma alapján az érvényes, de nem szentségi házasságot – amikor a házastársak egyik fele nincs megkeresztelve – felbonthatja a hit védelmében, és az el nem hált szentségi házasságot teheti semmissé. Noha a 60-as évek végén több katolikus szerző annak a véleményének adott hangot, hogy házasságtörés esetén az elhált szentségi házasság felbontható, nézetük mellett sem a Szentírásból, sem a tanítóhivatal megnyilatkozásaiból nem tudtak perdöntő érveket felhozni.
Két katolikus személy házasságát, ha az nincs elhálva, azért lehet felbontani, mert a házasság kánonjogilag ugyanis nem akkor valósul meg, amikor a két személy kimondja az igent vagy megcsókolják egymást, hanem amikor megtörténik a szexuális aktus.
Mivel a házasság kiemelt célja a gyermeknemzés, valamint szükséges, hogy ketten egy testté váljanak, ezért az érvényes házasságot emberi módon is meg kell kötni, szükséges a szexuális kapcsolat is. Ha ez valami miatt nem valósul meg, akkor az egyházi házasság is érvényteleníthető. A házasságkötés előtti szexuális együttlétek nem számítanak, tehát különös esetben előfordulhat, hogy évekig rendezetlenül élettársi közösségben élő, aktív szexuális életű pár házassága is érvénytelen, ha a férfi képtelen a szeretkezésre a házasságkötés után. A nászéjszaka akkor is érvénytelen, ha megtörténik ugyan a szabályszerű aktus, azonban a felek között például erőszak lépett fel vagy kábítószer és alkohol hatása alatt cselekednek. Ilyenkor sem számít az aktus érvényes elhálásnak, a házasság egyházjogilag felbontható marad.
Ugyanakkor a kánonjog szerint érvénytelen lehet a házasság, amennyiben megkötésekor házassági akadály merült fel, vagyis a férfi a betöltött tizenhatodik, a nő a betöltött tizennegyedik életéve előtt kötötte meg azt, ha valaki nem önszántából vállalta, vagy ha alkoholos, kábítószeres befolyásoltság alatt tette, ha egyházi rend szentsége alatt áll, illetve rokonság és vérrokonság esetében is. Két katolikus között formai okból is érvénytelen lehet a házasság, ha nem tartottak katolikus esküvőt. Mivel a katolikus egyház szerint a házasság szentség, amit nem lehet visszavonni, nem beszélhetünk válásról, sőt házasság felbontásról sem, ugyanis egy házassági per során azt kell megállapítani, hogy a házasság már a kezdettől kezdve érvénytelen, vagyis létre sem jött.
