Pár héttel ezelőtt a Duna-sétány burkolatán öt vagy hat helyen megjelent a sarló és a kalapács, úgy a maga módján „keresztbe téve”, és a sarló hegyén, mint egykor, ott volt a csillag, alatta pedig kiírva, hogy „SKOJ”. Talán nem is kell mondanom, hogy vörös festékkel volt mindez odapingálva (naná majd zölddel!). Mi, a nyolcvan év körüli haverok nem nagyon hatódtunk meg. Sajnos elmúltak már azok a szép napok, amikor ez az ifjúsági szervezet még életben volt. A legtöbb ember csak azokról a szép középiskolás és egyetemi napokról regélt ennek láttán, és nem a politika volt a téma.
Aztán egy nap arra virradtunk, hogy a SKOJ-t lefestették, a sarlóra és kalapácsra pedig horogkeresztet pingálták barna festékkel. Nem hinném, hogy a barna színnek volna valamilyen jelentősége, inkább arra gondolok, hogy csak ilyen volt a „művésznek” otthon...
Nekem csak az motoszkált a fejemben, hogy tulajdonképpen mi a nagy háború alatt fordított sorrendben ismerkedtünk meg a két ”jelvénnyel” és mindazzal, ami ezekkel járt, amit ezek hoztak a nyakunkba, mindannyiunk életébe. Kortársaim és én először leventék voltunk, és csak négy-öt évvel később a népi ifjúsági szervezet tagjai. Ebből a „legjobbak”, a „kiválasztottak” lettek a SKOJ tagjai. Erre utalok a címben. Túlpolitizált volt mindkettő, de még mindig sokkal jobb, mint a mai szervezett szurkolók miértje, hogyanja és kiértje!
Tegnap aztán tátva maradt ez a nagy szám. Lemosták a két „világnézet” jeleit, de persze úgy, hogy ha egy kicsit jobban megnézed mind a kettő halvány rajza ottmaradt!
Na kérem!
Alattomos, rosszmájú, destruktív „szépálmok”
Jön az örökrangadó! Bocsánat! Teljesen elfelejtettem, hogy ezt nem lehet kisbetűkkel leírni. Ezer bocsánat! Tehát íme: jön az ÖRÖKRANGADÓ! Minden épeszű ember tudja, hogy melyek is azok az „ÖRÖK” klubok, melyek minden meccsnek RANGOT adnak!
Persze, hogy mindkettő a fővárosban dőzsöl. Nem Németország ez vagy Anglia, de még Magyarország sem, ahol mindenféle vidéki csapat uralkodik, veri a mellét, és csipiszt (meg egyebet!) mutat a fővárosiaknak! Nándorfehérváron tudni, hogy ki a muki! Éveken keresztül mukik (többesszámban) azok ketten, pirosak és feketék, egy kevéske fehérrel ötvözve. „Mögöttü(n)k az egész ország, mondják ők ordítva a lelátókról (is). Mármint a szurkolók, a szervezetek! S mivel ezek egységei más-más érdeket képviselnek, nem egyszer a klubon belül is egymásnak is esnek – szervezetten!
Remélem, nem lepi meg az olvasót a „szervezet” kifejezés, mert tudatosan használom, utalván arra, hogy nem csupán a klubhoz való tartozásról van szó, hanem a politikai színvallásról is. Tehát amikor kell egy kis „zrí”, csak szólni kell a „tisztségek hordozóinak” (sokak szerint kábítószerárusoknak!), és azok majd „intézkednek"”!
Szép társaságot fedeznek tehát a klubvezetők, akik nemcsak szemet hunynak a botrányokat látván, hanem állítólag még pénzelik is ezeket...
Nem fogok mellébeszélni, lehunyt szemmel szenteskedni: azért fohászkodok, hogy az örökrangadón szabaduljon el a pokol, és az érdektelenek, akik csak a hecc kedvéért lesznek a meccsen, tegyenek egy kicsit a tűzre, abban a reményben, hogy a csőcselék berohan a pályára, s a játékvezetőnek nem lesz más megoldása, minthogy lefújja a meccset, ami alapján mindkét csapatot a szövetség kénytelen lesz drákói módon megbüntetni. Mondjuk, egy évig nem játszhatnak nemzetközi meccseket!
Ha ez bekövetkezne, szavamat adom, hogy először az életemben tökrészegre iszom magamat!
Kéz kezet mos
Ő bicajon, és meg talpon rovom a kilométereket a Duna partján. Hetente meg-megállunk egy pár szóra. Van miről beszélni, hiszen ő half volt a Vojvodina egyik nagycsapatában. Igen half, mert abban az időben volt jobb és balhalf, és persze egy centerhalf is! Ma csak a jó isten tudja, hogy hány középpályással játszanak a csapatok. Öt a legtöbb. Van, aki csak védekezik, van, aki csak támad, meg a jó fene tudja, hogy mi minden nevet és feladatot adnak nekik ezek a túlokos edzők! Ő jobb half volt, de játszott a bal oldalon is. Most is „sokoldalú”, mindenről megvan a maga nem is nagyon átlagos véleménye.
– Láttad, hogy mit csináltak!?
Mivel mindig a Vojvodináról beszél, tudhattam, hogy a kupadöntőről van szó. Tehát nem is válaszoltam, hanem vártam a folytatást.
– Micsoda disznóság, mindent megbeszélt a két milliomos gazda! Emlékszel még arra, hogy néhány hete ott Jagodinán győzött a Vojvodina, most meg... Ha van egy kis eszed, rögtön láthatod, hogy mi volt az ötlet! A Vojvodina, mint harmadik, bent van az európai versenyben, a Jagodina meg csak úgy kerülhet az ókontinensi vetélkedésbe, ha megnyeri a kupát! Remélem, nem kell lerajzolnom az „egyenletet”, nem vagy te olyan naiv – volt az utolsó mondata. Majd rágázolt a pedálra és faképnél hagyott! Ja! Még azt is állította, hogy a játékosok megkapták a megígért bónuszokat!
Márpedig ő mindig beszél a játékosokkal – legalább is azt állítja. A cikk érdekében hinnem kell neki.
