Közép-Európa autóipara az elmúlt húsz évben hatalmasat fejlődött, de a térség elsősorban még mindig csak összeszerelő üzemként – szerb zsargonban „šrafciger industrija” alapon – működik. Félő azonban, hogy mi (ebben is) lemaradóban vagyunk.
Szerbia legnagyobb exportőre a Fiat Automobili Srbija (FAS). A Fiat Chrysler szerbiai leányvállalatának kivitele tavaly 1,18 milliárd eurót tett ki, az impozáns exporteredmény azonban elmarad az 2014. évitől, ugyanis akkor 1,36 milliárd euró értékű kivitel valósult meg. A FAS messze a legnagyobb szerbiai exportőr, hiszen a második helyen a Smederevói Vasművek 319 milliós kivitele jócskán elmarad ennél. Ha azonban a nettó exportot nézzük – a kivitelből kivonjuk az áru előállításához behozott alkatrészek értékét –, akkor a FAS nettó exportja 370 millió euró. Olyan híreket olvashatunk, hogy a kragujevaci üzemnek időnként értékesítési gondjai vannak, és az eladási adatok is ezt támasztják alá. Egyesek már a vészharangot kongatják, hiszen a Fiat és a szerb kormány közötti szerződés 2018 végén lejár, és azt követően bármelyik fél eladhatja tulajdonrészét. A vegyesvállalatban Szerbiának 33, a Fiatnak pedig 67 százalékos a részesedése. Mivel az ott gyártott Fiat 500L piaci sikere átlagosnak mondható, az üzemet akár be is zárhatják. Mások abban látják a viszonylag modern gyártósor esélyeit, hogy a kapacitása a jelenlegi termelési szint megháromszorozását is lehetővé tenné. Akár egy vagy több új modell gyártásán is gondolkodhatnak. A járműpiacon ugyanis 3-4 évente új modellekre, vagy valamilyen, a dizájnt érintő változásokra van szükség a piaci részesedés megtartásához.
Az üzem már több mint száz éve licencgyártóként próbált boldogulni. Zastava néven 1853-ban fegyvergyár kezdte meg működését Kragujevacon, 1904-től gépkocsikat is javítottak, majd felmerült a gyártás vagy összeszerelés ötlete is. 1939-ben Chevrolet teherautó, majd az Overland-féle Willys-Jeep gyártásába fogtak. A Fiattal a kapcsolat az 1950-es években Campagnola terepjárók összeszerelésével kezdődött. A Zastava azóta több Fiat típust átvett licenc termékként.
A Jaguar ugrásra kész
Talán sokan nem is tudják, hogy az autógyártás világbajnoka földrajzilag milyen közel van hozzánk. Az egy főre jutó legyártott autókat illetően sehol a világon nem gyártanak annyit, mint Szlovákiában. Ennek köszönhetően rekordévet zárt tavaly a szlovák autóipar, ugyanis az ország három autógyárában előállított gépkocsik száma meghaladta az egymilliót. Szlovákia ezzel megőrizte világelsőségét az egy főre eső gépkocsigyártásban, de a jövőben ezt is fokozni szeretnék. A szlovák kormány és a Jaguar Land Rover képviselői decemberben írták alá a szerződést, melynek alapján a brit márka új autógyárat épít Nyitrán. A tervek szerint 2018-ban gördülhet le az első gépkocsi az üzem gyártósorairól, az első évben 150 ezer gépkocsi gyártását irányozták elő. A 2008 óta az indiai Tata Group tulajdonában lévő Jaguarnak a nyitrai lesz az első európai gyára a brit szigeteken kívül. A Jaguar Land Rover vezérigazgatója Szlovákiára esett választását a jó földrajzi helyzettel indokolta, hiszen az ország már világelső az egy főre eső gépkocsigyártásban. A pozsonyi VW, a nagyszombati PSA Peugeot-Citroën és a zsolnai Kia után a Jaguar üzeme lesz a negyedik autógyár.
Sic transit gloria mundi?
A történelmi léptékkel mérve a nem is olyan távoli 1954-ben – az akkori Jugoszláviában – összesen 7000 személyautó volt. Ma egy szerbiai átlagos kisvárosban ennél több van. Az 1954-es adat azért is érdekes, mert attól kezdve szédületes tempóban szaporodtak a gépjárművek. A gépkocsiboomnak több oka volt. 1979 végén már 2,5 millió autót tartottak nyilván Jugoszláviában, a nagyvárosokban akkor a lakosság számához viszonyítva az autók száma elérte az európai átlagot. Abban az időben – a lakosság számával összevetve – csak Japánban nőtt gyorsabban az autók száma. Vajon mi történt itt abban az időben? Az egyik ok mindenképen a hazai gépkocsigyártás szédületes expanziója lehetett. Kragujevacon, Zomborban és Zágrábban Zastava autókat gyártottak, Novo Mestón Renault, Koperben Citroën, Szarajevó mellett Volkswagen, Nagykikindán Opel, Mostarban Škoda, Pristinában pedig Peugeot márkájú négykerekűek gördültek le a gyártósorokról. A kiterjedt nemzetközi együttműködésnek köszönhetően a Zastava szovjet és lengyel gyártmányú autókat is kínált, kedvező feltételekkel. Ezért mondták azt, hogy a régi Jugoszláviában több volt a korszerű személygépkocsi, mint a korszerű illemhely. Ez vicces, de valójában igaz volt. Sok szempontból lehet boncolgatni az egykori körülményeket, de nem állja meg a helyét, hogy a viszonylagos jólétet csupán külföldi hitelekkel tartották fenn, hiszen a nyugati világ legismertebb gépkocsimárkái nem adták bárkinek a licencet. Nehéz az egykori adatokat mai szemmel vizsgálni, hiszen módosultak az arányok, az árfolyamok, a piaci körülmények. Az abszolút számok összehasonlítása pedig semmit nem mutat, hiszen minden megváltozott. Valamit azonban régen mégis, mintha jobban tudtak volna…
