Ha csak egy része is megvalósul azoknak a beruházásoknak és fejlesztéseknek, melyeket a kínai elnök látogatása idején beígértek, ez az év szerbiai perspektívából végül a kínai sárkány éveként kerülhet be a történelemkönyvekbe. A smederevói (szendrői) acélgyárat most vették át, de hivatalosan még áprilisban megvásárolta a He Steel vagy HBIS (Hebei Iron and Steel). A kínai multinacionális cég 46 millió euróért jutott hozzá az acélgyár részvényeinek 98 százalékához. A vevő egyben kötelezettséget vállalt, hogy a jövőben legkevesebb 300 millió euró értékben fektet be a termelés korszerűsítésébe, és megtartja a mintegy ötezer foglalkoztatottat is. A He Steel a legnagyobb ázsiai acélgyártó vállalat. Az évi termelése mintegy 50 millió tonna acél, a tavalyi bevétele pedig 43,5 milliárd dollárra rúgott. A világ harminc országában 70 üzemében összesen mintegy 120 ezer embert foglalkoztatnak. Az acélgyár korábban éveken át az ország első számú exportőrének számított. A termelés azonban folyamatosan veszteséges volt. 2003-ban egyszer már privatizálták, amikor az amerikai US-Steel vásárolta meg. A 2008-as világválságot követő időszakban lecsökkent az acél ára, akkortól az amerikai tulajdonos is csak veszteséggel tudta működtetni, majd 2012-ben az állam jelképes 1 dolláros áron visszavásárolta. Azóta kétszer próbálták sikertelenül privatizálni. A vállalatot az utóbbi egy évben egy holland szakértői menedzsment vezette a kormány felügyelete mellett. 2015-ben is az ország második legnagyobb exportőre volt a Fiat szerbiai leányvállalata mögött. Kivitelének értéke tavaly is meghaladta a 300 millió dollárt. A kínaiaknak viszont most merész terveik vannak. A termelés növelését, további pár ezer ember foglakoztatását ígérik. Szerbiának nem volt elegendő pénze és tudása ahhoz, hogy fenntartsa az acélgyárat.
A marsall és a szőlő
Korábban sokan vélekedtek úgy, hogy az acélgyárnak nincs jövője. Már csak azért sem, mert az acélgyártáshoz elengedhetetlenül szükséges vasércet is és a fűtőanyagot, a kokszot is távoli vidékekről kell odaszállítani. Az utóbbi években az ércet pl. Brazíliából, a kokszot Oroszországból vásárolták. Az egykori Jugoszláviában minden köztársaságban vasművet létesítettek még az országnak a második világháború után meghirdetett iparosítási korszakában. Egy szakállas vicc szerint azért esett annak idején éppen Szendrőre a választás, mert a marsallnak egy raccsoló párttársa azt mondta, ott a Duna mellett sok a szőlő, de mivel az „r” betűt nem tudta kiejteni, gvožđe (vas) lett a szőlőből (grožđe). Poénos a történet, és talán egy kicsit még tükrözhetné is az egykori döntéshozatali mechanizmusok működését, de egészen biztosra vehető, hogy semmi sem igaz az egészből, mivel a szendrői Acélművek elődjét SARTID néven (ezt a nevet 2000 után egyszer újra felvette) még 1913-ban alapították. Az akkor részvénytársaságként bejegyzett öntöde már alapításakor is vegyes tulajdonban volt. Szerbiai és külföldi részvényesek, üzletemberek alapították, természetesen a profit reményében. A második világháború után államosították, majd egy új kohó is épült. Abban az időben évi 100 ezer tonna acélt termeltek. 1989-ben pedig már egymillió tonnát, amit csak 2007-ben sikerült meghaladni. Ekkor ez a vállalat volt az ország első számú exportőre. A világ 60 országába szállítottak különféle termékeket. A szendrői Acélművek maximális kapacitása évi 2,2 millióm tonna acél lenne, de ezt sosem sikerült elérni.
Addig ütni a vasat…
Úgy tűnik, hogy Kína a szerbiai befektetésekkel szeretné megalapozni európai gazdasági jelenlétét, hogy aztán innen terjeszkedjen tovább. Van pénzük és technológiájuk. Amikor pedig a hatalmas ország első embere – aki minden kétséget kizárhatóan egyben a világ egyik legbefolyásosabb embere – feleségestül három napot tölt egy országban, annak szimbolikus jelentése van, és komolyan kell venni. A két ország gazdasági együttműködése eddig sem volt jelentéktelen. A kereskedelmi forgalom tavaly elérte a 1,5 milliárd dollárt. Kína már korábban is befektetőként jelent meg Szerbiában. 2014 decemberében adták át a kínai befektetésből épített második Duna-hidat Belgrádban, és akkor írta alá Szerbia, Magyarország és Kína a Belgrád–Budapest vasútvonal felújításáról szóló megállapodást is. A két ország rendőrsége és katonasága is együttműködik. Belgrádban a tavasszal nyílt meg egy kínai kereskedelmi iroda, a CEFC, Kína egyik meghatározó energiaipari, pénzügyi és befektetési szolgáltatásokat nyújtó magánvállalata és a CBI (China Balkan Investment) közreműködésével. Ezek a vállalatok máris jelezték érdekeltségüket a szerbiai állami vállalatok magánosítása során. Az EU-ból is olyan jelek érkeznek, hogy kevésbé tartják aggályosnak a kínai kapcsolatokat, mint Szerbia és Oroszország viszonyát, ezért is lehet ez az év végül a sárkány éve Szerbiában. Az eredeti kínai horoszkóp szerint egyébként 2012-ben volt a sárkány éve, és 2024-ben lesz az ismét. Az idei év pedig a majom éve. Csak nehogy elmajomkodjuk…
