Egyre több helyen olvashatjuk, hogy a globális gazdasági teljesítmény mégsem fog olyan ütemben nőni, mint ahogyan a viszonylag optimista előrejelzésekben megjövendölték. Ahogyan közeledik az év vége, az idei és a jövő évre vonatkozó becsléseket is rendre mérsékelni kénytelenek, nyilván a rendelkezésre álló számok és azok nyomán a kialakuló trendek tükrében.
Ami Szerbiát illeti, történtek ugyan pozitív változások, de kérdés, hogy mindez mennyire elegendő ahhoz, hogy az ország gazdaságát tartósan növekedési pályán lehessen tartani. Pedig az ilyen, viszonylag elmaradott országok előnye lehet, hogy úgymond van honnan növekedni. Év közben általában félszázalékos növekedésre számítottak Szerbiát illetően. A közelmúltban viszont a miniszterelnök már arról beszélt, hogy Szerbia gazdasága egyre jobb eredményeket mutat fel, így a félszázalékos növekedés helyett 0,7-0,9 százalékos gazdasági bővülésre lehet számítani az év végéig. A múlt évben 1,8 százalékkal csökkent a GDP értéke a 2013-ban jegyzett adatokhoz képest. Az ipari termelés 6,8 százalékkal csökkent, az építőipar teljesítménye pedig 4,1 százalékot esett vissza. A mezőgazdaság és az idegenforgalom viszont a nehézségek ellenére is jobban teljesített, mint az előző évben. Az elmúlt években a szerbiai GDP megtermeléséhez legnagyobb arányban a feldolgozóipar járul hozzá, csaknem ötöd részben. A sorban a kereskedelem a mezőgazdaság és az energiatermelés következik mintegy 10-10 százalékos részesedéssel. A feldolgozóipar és a mezőgazdaság mellett az idegenforgalom az egyik olyan gazdasági ág, melyben még vannak komoly kiaknázatlan lehetőségek. Országunk mind népszerűbb a turisták körében. 2014-ben 12 százalékkal több külföldi turista látogatott ide, mint egy évvel korábban. Már 2013-ban is rekordbevételt sikerült megvalósítani, 1,05 milliárd dollár folyt be a turizmusból. A tavalyi adatok alapján az idegenforgalomból származott bevétel meghaladta az 1,1 milliárd dollárt. Ez a trend várhatóan az idén is folytatódik.
CSAK HATÉKONYAN!
A döntéshozók többsége a folyamatos növekedést hajszolja. A megállapítás természetes közhelyes, de mégsem szabad elfelejteni, hogy a természeti erőforrások végesek. A környezet terhelését nem lehet a végtelenségig fokozni. Ebből viszont az következik, hogy a jövőben az energiahatékonyságra való törekvés lehet az egyik legfőbb eszköze a fenntarthatóságnak. Ha globálisan szemléljük a folyamatokat, megállapíthatjuk, hogy e táren már komplett iparág épült ki. Ami talán ennél fontosabb: ez az iparág töretlenül fejlődik. Az energiatakarékos megoldások gyors térhódítása mellett is úgy számolják, hogy a világ energiaigénye a következő 20 évben 40 százalékkal emelkedhet, a gazdaságok bővülésével és a népesség növekedésével együtt. Egyrészt tehát az energiahatékonyság növelése, másrészt a megújuló energiaforrások felhasználásának terjesztése a cél. Mára már jól körülhatárolható piaci szegmensek épültek ki ezeken a területeken. Az energiahatékonysági iparágon belül számos ígéretes technológia létezik. Ezek közé tartoznak például a lítium akkumulátorok, illetve az energiacellák. Ez utóbbiak olyan szerkezetek, amelyek az üzemanyagok kémiai energiáját hatékonyabban tudják felhasználni, mintha egyszerűen csak elégetnék.
A NÖVEKEDÉS KULCSA LEHET
A pozitív trendek ellenére megállapítható, hogy a világon az energiahatékonyság máig alul van értékelve. Pedig ez az egyetlen olyan terület, ahol úgy lehet gazdasági növekedést elérni, hogy közben nem nő az energiafelhasználás. Ha az EU tagállamai kihasználnák az energiahatékonyságból származó lehetőségeiket, ez a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) számításai alapján 1,1%-os GDP-növekedést eredményezne. Elterjedt vélemény, hogy a cégvezetőknek dönteniük kell a fenntartható fejlődést támogató megoldások és a céges kiadások szinten tartása között. Ha azonban egy kicsit belemélyedünk a témába, a kiadás és bevétel összefüggéseit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy nincs ez mindig így. A „pénz vagy fenntarthatóság” álláspont egyre kevésbé védhető. A vállalatoknak nemcsak a szigorodó szabályozások, hanem saját üzleti érdekük okán is érdemes a fenntartható fejlődést támogató megoldásokat alkalmazniuk. Fontos, hogy a vállalatok tervezetten és tudatosan, az erőforrásaiknak megfelelő mértékben kezdjenek bele a fenntarthatósági intézkedések megvalósításába. A sikert fokozatos és tudatos építkezés hozhatja meg.
Kína a világ legnagyobb károsanyag-kibocsátó, ezért nagyon fontos, hogy mi történik náluk. Ha ugyanis egy kontinensnyi ország menetrendszerűen indítja a zöldberuházásokat – ami ma már tetten érhető –, az sokat segít a környezetbarát technológiák és a berendezések árának lenyomásában is. Ez világszerte ösztönzőleg hathat az átállásra. Mindezek mellett fontos kiemelni azt is, hogy hosszú távon nem pusztán gazdaságos az alternatív energiaforrások felhasználása, hanem a fosszilis energiahordozókhoz képest az elérhetőség szempontjából jóval biztonságosabb is. Forrongó világunkban ez sem tekinthető mellékes szempontnak.
