Áttörésről, történelmi pillanatokról olvashatunk a sajtóban a klímacsúcson született megállapodás kapcsán. Tény, hogy a világ országai most írtak alá először globális klímavédelmi egyezményt. Az országoknak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére tett önkéntes felajánlásaival és a környezetkímélő technológiákra való átállással párhuzamosan a megállapodás általános keretet teremt a következő 20–30 évre. Az ENSZ november 30-án kezdődött klímakonferenciája a Párizs melletti Le Bourget városban az eredeti tervek szerint pénteken este ért volna véget, de lezárását végül szombatra halasztották. A klímamegállapodás központi célja, hogy a Föld légkörének felmelegedését a 195 ország 2 Celsius-fok alatt tartja az iparosodás előtti mértékhez képest, emellett erőfeszítéseket tesznek, hogy a felmelegedés csak 1,5 fokos legyen. Természetesen egy ilyen megállapodást csakis üdvözölni lehet, ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy rövid távon ez valójában még nem jelent szinte semmilyen előrelépést. Forrongó világunkban azt sem lehet megjósolni, hogy holnap mi fog történni, így aztán nyilván nem számít „ünneprontásnak” azt állítani, hogy az elfogadott célkitűzések megvalósításában vannak bizonytalansági tényezők. A VW-botrányt és más hasonló fejleményeket követően az emberek egy része joggal szkeptikus az ilyen kérdésekben. A végleges tervezetet a Greenpeace és más környezetvédő egyesületek is fordulatnak minősítették, és ez okot adhat némi optimizmusra is. A megállapodásban szó van a fejlődő országoknak nyújtott évi 100 milliárdos klímasegélyről is. Ezt is csak üdvözölni lehet, de azt is mondhatjuk, hogy ennek eredményeit is majd meglátjuk, ha nem lesz éppen túl sűrű a szmog…
KIS LÉPÉS AZ EMBERISÉGNEK...
A piac néha furcsaságokat tud produkálni. A kőolaj egyre olcsóbb. Valami akkor kerül kevesebbe, ha csökken a kereslet iránta. Ugyanakkor, ha valami kevesebbe kerül, akkor az a fogyasztást serkenti. Az OPEC közelmúltban megtartott féléves közgyűlésén nem állapodtak meg új termelési kvótában. Ezek szerint a korábban meghatározott napi 30 millió hordós kvóta van érvényben. Bizonyos becslések alapján azonban a kartell termelése meghaladja a 32 millió hordót. Újévtől belép a piacra Irán is, napi 1-1,5 millió hordóval, tovább növelve a túlkínálatot. A múlt hétvégén az északi-tengeri Brent olajfajta hordónkénti ára 37,89 dollárra zuhant, 2008 óta nem volt ilyen alacsony. A nyugati féltekén irányadó WTI amerikai könnyűolajfajta hordónkénti ára akkor 35,77 dolláron állt. Feltételezhető, hogy jövőre tovább csökken a kőolaj iránti kereslet, miközben növekedni fog a kínálat. Elemzők a 30 dollár alatti olajárat sem tartják kizártnak.
Azért csökken az olaj ára, mert a kínálat meghaladja a keresletet. Az alacsony ár viszont arra serkenti az emberiséget, hogy többet elfüstöljön belőle. Az üvegházhatás a definíció szerint azt jelenti, hogy a szén-dioxid felhalmozódik a levegőben, és ez ahhoz vezet, hogy a Nap melege bennmarad a légkörben, felmelegedést okozva. Tudni kell azonban, hogy miután kibocsátottuk a szén-dioxidot a levegőbe, évszázadokig ott marad. Csak egészen lassan szívják fel a növények és az óceánokban élő meszes vázú élőlények alkotta korallszigetek. A kis emissziócsökkentéseknek csekély, mondhatjuk azt is, hogy semmilyen hatásuk nincs a légkörre, a tudományos magyarázatok szerint ez a szén-dioxid sajátos természetével indokolható.
AZ OLAJ KÖRÜLI JÁTÉK
Az olajpiaci helyzetet bonyolítja, hogy a szerényebb becslések szerint is elképesztő mennyiségek cserélnek gazdát a feketepiacon, a szíriai illegális kitermelés függvényében. A 40 dolláros lélektani határ áttörése idején azonban egyes szakértők még mindig 50 dollár körüli átlagárakra számítanak 2016 első negyedére. Talán még tartja magát az a nézet, hogy mégiscsak csökkennek az olajkészletek, miközben növekszik a kereslet? Az oroszok például a jövő évi költségvetésben 50 dolláros olajárral kalkuláltak.
Az olaj körüli „játéknak” most az is a tétje, hogy melyik nagy kitermelő fogja vissza elsőként jelentősen a termelését, amikor elérünk egy olyan árszintet, amikor bizonyos kitermelőknek már nem éri meg, mert a kitermelés költségei magasabbak lesznek a piaci árnál. A legolcsóbban kitermelhető készletek a közel-keleti térségben vannak. Becslések szerint ott hordónként csupán 10–20 dollár a kitermelési költség. A felhalmozott készletek is hatással vannak azonban az árakra. Hónapokba telik, amíg a piac ezektől is megtisztul. Ez talán még jó hír is lehetne, mert abban bízhatnánk, hogy olcsóbban tankolhatunk mi is itt Szerbiában. „Állambácsi” azonban – a területalapú agrártámogatásokkal ellentétben – ezt most nem felejtette el bekalkulálni. Mivel biztos bevételi forrás az üzemanyag utáni jövedéki adó, újévtől megemelik. Közismert még, hogy a dollár és a dinár egymáshoz viszonyított árfolyama is meghatározza az üzemanyagárakat. A dinár „erejét” látva, ez a folyamat sem a fogyasztó malmára hajtja az olajat.
