Augusztus elseje idén vasárnapra esik, ezért – részben szakítva a rendezvény hagyományaival, amelyek az első hétvégére tennék a búcsú dátumát –, egy héttel később, a hónap második víkendjén tartják meg a tatai Porcinkulát. A népművészeti vásárt, amelyet még a ferences barátok honosítottak meg a vizek városában, a magyarországi Kisalföld és a Dunántúli-középhegység találkozásánál, minden évben utcai szórakoztató műsorokkal egybekötve szervezik meg a helyi Várkanyarban. Tavaly például a komáromi Szevasz Színház lépett fel itt a Mátyás király kútja című zenés mesejátékával, a Budapesti Utcaszínház társulata pedig a Ludas Matyi című produkciójával szórakoztatta a vásári forgatagot, és annak is elsősorban a fiatalabb korosztályát. De voltak itt gólyalábas bohócok és pantomimesek, kiállítások a Művelődési Központban, és persze játszóház is a legkisebbeknek.
A rendezvény nevét egy itáliai kápolnáról kapta, amelyik Assisi városának közelében állt, illetve sajátos módon áll, megőrződött a mai napig is Perugia és San Marino közelében, a magyarországi Tatától közúton mintegy ezeregyszáz és harminchárom kilométerre – légvonalban valószínűleg valamivel kevesebb lenne, de tegyük hozzá, hogy az autósoknak meg kell kerülniük az Adriai-tengert. A kápolna a hagyomány szerint a Szentföldről hozott kis földre épült, ezért nevezték részecskének, azaz porciunkulának. Máig él, ugye, nyelvünkben az ugyancsak latin eredetű, és etimológiailag is azonos gyökerekre visszavezethető, hasonló jelentésű porció kifejezés… Portiuncula annyi, mint „kicsinyke osztályrész”.
A Porciunkula-kápolna igen fontos szerepet játszott Assisi Szent Ferenc (1182–1226) életében. A feljegyzések szerint ugyanis itt – ebben az Assisitől délre fekvő templomban – jelent meg neki az Úr Jézus és a Szűzanya. Arra biztatták, hogy kérjen valami „nagy kegyelmet”, bármit mondhat, teljesítik kívánságát. Ő pedig azt kérte, hogy aki ezt a kápolnát meglátogatja, „teljes búcsút” nyerhessen. Az Úr Krisztus pedig személyesen ígérte meg Ferencnek, hogy akik ebben a templomban „érvényesen meggyónnak, teljes búcsút nyernek”, azaz feloldozásban lesz részük. Ez különleges kiváltságot jelentett az adott korban, mert akkoriban úgy tartották, hogy csak az nyerhetett teljes búcsút, aki a Szentföldre zarándokolt. A kiváltság jelentőségét hangsúlyozta a kápolna bejárata fölött elhelyezett felirat is: „Ez az örök élet kapuja, bejárata.”
Egy másik, korábbi üzenetben pedig, amikor Ferenc a Szent Damján (San Damiano) templomban imádkozott, Jézus így szólította meg őt: „menj, építsd fel hajlékomat; hisz látod, csaknem romokban hever.” A gazdag posztókereskedő, Bernardone Péter (avagy eredeti talján írásmódban: Pietro di Bernardone) fia ezért, miután megtagadta testi szülőatyját, a környék templomainak helyreállítását tekintette legfőbb feladatának. Sorra újultak meg a felszentelt falak, előbb az Assisi határában álló, aprócska Szent Demján templom, majd a Szent Péter- és a Porciunkula-kápolna. Utóbbit azonban csak a nép, csak a köznyelv jelölte így, eredeti neve Angyalos Boldogasszony volt.
Miután 1209. április 16-án III. Ince pápa engedélyezte az új rend megalapítását, és a jóváhagyta a ferencesek szabályzatát, Assisi Szent Ferenc ugyancsak ide, a Pociunkula-kápolnába tért vissza testvéreivel. Itt alakult meg a rend anyakolostora. „A legendák apró virágocskái, melyek később annyi bájt és költőiséget árasztottak erre a páratlanul termékeny korszakra, ekkor fogantak meg és ekkor hajtottak ki a szívek televény talajából” – jellemzi a négykötetes Szentek élete (a Szent István-Társulat kiadása, Budapest, 1933.; szerkesztette: Schütz Antal; írták: Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piaristák) ezt az időszakot. Ferenc azonban nyughatatlanul továbbindult, Marokkóba készült, majd eljutott Egyiptomba és a Szentföldre is. Később már csak 1226-ban, röviddel halála előtt, súlyos betegen vitték vissza testvérei az első szerzetesközösség lakóhelyére. Utoljára tehát akkor vált meghatározó jelentőségűvé Ferenc életútjában a Porciunkula, amikor az esztendő október havának harmadik napján itt hunyt el. Testvérei a templom kertjében temették el. A sírhelye fölé pedig 1568-ban emelt Santa Maria degli Angeli (Angyalokról Nevezett Miasszonyunk) Bazilika nevét a helyén korábban álló kápolnáról kapta.
Egyáltalán nem véletlen hát, hogy a tatai ferencesek is ezt a nevet választották búcsújuknak, ami mára már – a világi tartalmak erdejében –, népművészeti kirakodóvásárrá alakult, hiszen a Porciunkula-búcsú a rend alapítója, Assisi Szent Ferenc felszentelésének emléknapja; a hagyomány szerint augusztus másodika. Kísérőrendezvényeinek sorában pedig idén is lesz utcaszínházi előadás, zenés-táncos bemutató, vérbő vásári komédia, kiállítás, gyermekprogramok, valamint ételek és italok gazdag választéka, még ha néhány napos késéssel is, a hónap nyolcadik napján. A vizek városa azonban – ahol az országban az elsők között, már 1894-ben teret neveztek el Kossuth Lajosról – más évszázados történelmi emléket is őriz: a jövő hétvégén, június 19-én és 20-án ünnepli a település a tatai országgyűlés ötszázadik évfordulóját.
