A Krisztus után 79. augusztus 24-én kezdődő, és a város szinte teljes lakosságát elpusztító, a települést teljes egészében betemető és megsemmisítő vulkánkitörés története ismert, jegyzik a lexikonok és a történelemkönyvek, tanultunk róla az iskolában, és meséltem is róla egy héttel ezelőtt – ugyanitt. A tudósok mára már rekonstruálták azt is, hogy a vulkánkitörés első fázisában vesztette életét az áldozatok mintegy harmincnyolc százaléka. A leletek alapján pedig megállapították, hogy közülük sokaknak betört a koponyája, ami azt jelenti, hogy velük a leomló háztetők, bedőlt falak, vagy az égből záporozó kövek végeztek. A Iulius Polybius egykori otthonában fellelt emberi maradványok alapján elvégzett elemzések, és azok közül is elsősorban az anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS vizsgálata mutatta ki, hogy a villában tartózkodó tucatnyi személy közül hatan egy családhoz tartoztak. „Öten valószínűleg testvérek voltak, a hatodik, aki halálakor huszonöt-harminc éves lehetett, vélhetően az unokatestvérük volt. A három asszony nem állt rokonságban egymással” – mondta el a kutatás eredményeit ismertetve Marilena Cipollaro, a Nápolyi Egyetem molekuláris biológusa. A vulkánkitörés másnapján, 79. augusztus 25-re virradóra az utcákat háromméteres horzsakőréteg borította el. Iulius Polybius családja ekkor vélhetően már a ház biztonságosabbnak és ellenállóbbnak vélt hátsó traktusába húzódott vissza, és a szomjúságtól szenvedhetett. A vulkánkitörés második fázisa aznap következett be. Az éjszaka folyamán gyengült az ereje, és az addig a Vezúv felett gázokból, hamuból és kövekből álló kitörési oszlop a saját súlya alatt összeomlott, majd a hegy lejtőjén piroklasztikus ár formájában, gyilkos folyamként alázúdult. A Pompejiben megvizsgált kőzetminták alapján az ár hőmérséklete 240 °C és 400 °C között lehetett. „Az első piroklasztikus áradat észak felől érte el Polybius villáját és beterítette a ház hátsó traktusát. A forró hamu a ház minden szegletét betöltötte, megfojtva lakóit, akik számára nem volt menekvés” – magyarázta Claudio Scarpati vulkanológus.
Hasonló dráma, illetve tragédia játszódhatott le a Misztériumok villájában is, azzal az apró különbséggel, hogy az itt történt eseményeket tudósok egyelőre még nem rekonstruálták ugyanilyen alapossággal. Ez az épület a benne fennmaradt freskókról vált híressé, amelyek felkeltették a fantáziámat. Nevét arról a falfestményről kapta, amelyik egy misztériumjátékot ábrázol, és amelynek (mintegy…) a története szerint egy fiatal nőt beavatnak a házasság misztériumába. Különlegesen szépen hangzik ez így ebben az eufemisztikus megfogalmazásban… Mivel jómagam mindezidáig még nem jártam Pompejiben, szakkönyvekben kellett utánanéznem annak, hogy a Misztériumok villája vélhetően az időszámításunk előtti második században épült, majd valamikor az első század folyamán újjáépítették. Egyike ez a több mint száz római villának, amelyet a Vezúv környékén feltártak. Lakóhelyiségeit az úgynevezett második pompeji korszak stílusjegyeit viselő falfestmények díszítik, amelyeket képekről, fotókról ismerek.
Mi mással is függhetne össze a legtermészetesebb módon a házasság misztériumába való beavatás(!), mint a lucullusi lakomákkal, amelyekre a falfestmény néhány jelenete is utal? Lucius Licinius Lucullus, akinek az életrajzi adatait messze nem ismerjük pontosan (ezért az évszámok is jószerével csak esetlegesek: i. e. 109?–i. e. 59/56?), római hadvezér és politikus volt, és nagyjából egy évszázaddal Pompeji pusztulása előtt élt. Elhíresült egyrészt úgy is, mint kiváló szónok, de úgy is – erősen másrészt –, mint egyes tartományok, köztük Afrika erőskezű kormányzója, avagy diadalmas csaták bölcs hadvezére. Ha életében valaha is számíthatott arra, hogy nevét évezredek múltán jegyzi majd a történelem, vélhetően sikerre vitt hadműveleteinek némelyikére gondolhatott, és kevésbé az inkább már idősebb korában, úgymond visszavonultságban rendezett nagy lakomáira. Cicero „pletykálta” el róla műveiben (így hát nevének fennmaradását is neki köszönheti…), hogy akkora ínyenc volt, hogy római palotájában nem restellett/átallott tíz étkezőhelyiséget is berendezni, illetve berendeztetni magának. Egyik kiemelt kedvence volt ezek közül az úgynevezett madárház, amelyikről egyszer így beszélt: „a fenyőrigó húsa különösen ízletes, ha fogyasztása közben az ágak között röpködő rigók énekét hallja az ember”. Szó se róla, az igazi gurmanok tudják, hogy az étel elfogyasztásának körülményei is nagyban befolyásolják a táplálék befogadásának élvezeti szintjét . Ezt igazolja az a Lucullusról följegyzett történet is, miszerint egy alkalommal Caesar bejelentés nélkül toppant be hozzá azzal az eltökélt szándékkal, hogy próbára tegye, mennyire helytállóak a róla a kor legnagyobb metropoliszában elterjedt híresztelések… Caesar legnagyobb meglepetésére azonban Lucius Licinius Lucullus sem az étrenden, sem a mellé feltálalandó italok rendjén és választékán nem változtatott, vendége tiszteletére csupán a lakoma helyszínét helyezte át egy nagyobb és díszesebb terembe. Elszánt és tántoríthatatlan kutatók pedig kiszámították azt is, hogy minden idők legnagyobb ínyencének, és minden gurmanok névadójának (azért csak tisztesebb egy ilyen fogalom névadójának lenni, mint mondjuk, csak összehasonlításképp, a szadizmusénak…) egy-egy ilyen étkezése akkori pénzegységben kifejezve mintegy száz sestertiusba került, ami a korabeli viszonyok között elképesztő összegnek számított. (S ha már az összehasonlításoknál tartunk: egészen más kutatók pedig azt számolták ki fillérre, parára, illetve banira – vagyis mindenek előtt: asra – pontosan, hogy Pompeji lupanarjaiban átlagosan egy-két sestertiusba került egy-egy átlagos pásztoróra… a felső határ természetesen már akkor is a csillagos ég volt…)
Nem keresek erőltetett, mondvacsinált összefüggéseket. Csak nézegetem az interneten talált képeket, és közben lucullusi lakomákat képzelek a Misztériumok villájának freskói alá… köré… mellé… elé… Melynek során, vagy a falfestmény rituáléjának immár a végén, a szerelmes dalok jóindulatú kis paródiájának hölgyét beavatják a házasság misztériumába… Lehet, hogy az ő szívében is bomba volt, amelyik egy egész vulkánkitörést képes volt kirobbantani?
