Az olmékok példáján figyeltem meg ezt, ugyanis valamikor a múlt század nyolcvanas éveinek végén, 1989–1990-ben kezdtek arról cikkezni a lapok („népszerű tudomány”…), hogy az akkoriban még legújabbaknak mondott kutatások bebizonyították: több mint egy évezreddel – a már korábban is ismert – maják és aztékok előtt egy igen magas kultúrájú nép, az olmékok népesítették be Közép-Amerikát; no meg persze arról is, hogy az olmékokról a lexikonokból szinte alig lehet összegyűjteni néhány adatot, csak a szakemberek szűk köre tud egykori létezésükről. Félreértés persze ne essék, a feltáró munkálatok, a régészeti kutatások, ásatások ekkor már évtizedek óta zajlottak, mert – ugye – ahhoz is megalapozott eredményekre volt szükség, hogy a szakemberek egyáltalán a nyilvánosság elé álljanak eredményeikkel, felfedezésükkel. Az ásatásokkal felszínre került tárgyak igazolták, hogy az olmékok nagyon fejlett kultúrájú nép volt (persze az ilyesmit minden esetben úgy kell érteni, hogy az adott kor viszonyaihoz képest…); a lelőhelyeken mintegy harminctonnás, óriási, kerek bazaltfejeket találtak, valamint – egyfajta ellenpontozásaként mindennek – egészen kicsi, kőből faragott emberfigurákat, stilizált jaguárfejeket. Jómagam pedig, mint már a múlt század nyolcvanas éveinek végén is az antik világ, az őstörténet, a régi idők és a történelem homályába vesző korok dolgai iránt élénken érdeklő, pelyhesedő állú kis suhanc, gyűjtögetni kezdtem az olmékokról megjelent publikációkat.
Egyik érdekessége ennek a történetnek, hogy az akkori kutatók Közép-Amerikában a domborzati formák alapján kezdtek feltárásokat a hegyoldalakban, olyan helyeken, ahol a geológiai térképek hegyeket jeleztek ugyan, de ők mégis úgy sejtették, hogy ezek nem természetes képződmények. Valami hasonló történik mostanában Boszniában is, ahol az Amerikában élő bosnyák üzletember – a választott image-e szerint a bosnyák Indianna Jonesnak nevezett kutató –, Semir Osmanagić is a domborzati formákra figyelt fel, amikor 2005-ben azzal a teóriával állt elő, hogy a Visoko városa melletti Visočica hegység valójában piramisokat rejt. Ő akkor a saját szakállára kezdett feltárásokat, és szinte mindenki hülyének nézte. Egy csendes, jóravaló őrült…
Nos, ez a csendes jóravaló őrült a saját vagyonát nem sajnálva azóta járatokat tárt fel a hegy belsejében, amelyek egészen biztosan nem modern építmények (hiszen, ki tudja?, akár még az is elképzelhető lenne, hogy a szocialista Jugoszlávia és a hidegháború idején Titóék építettek atombiztos bunkereket, csak a kiváltságosaknak fenntartott óvóhelyeket a hegy gyomrában… amire ugyancsak volt példa…), és nem is természetes képződmények; hatalmas méretű, csiszolt felületű kőgolyókat hoztak a felszínre; a nem az olcsó hétvégi kikapcsolódás és szabadidős tevékenység kategóriájába tartozó műholdas mérésekkel állapították meg, hogy szabályos párhuzamos, és egymásra merőleges folyosók haladnak a hegy belsejében; és így tovább… Tehát bőven van min csodálkozni. Sőt, hogy a történet még izgalmasabb legyen, Szakács Gábor magyar kutató – a Magyar Demokrata című hetilap munkatársa, és a rovásírásversenyek elkötelezett szervezője –, feleségével, Friedrich Klára rovásírás-kutatóval az újkőkori Tordos-Vinča műveltség 39 írásjelből álló betűkészletének mintegy húsz rovásjelét azonosította a bosnyák piramisok több kilométeres járataiban. Ezek közül több is azonos a Kárpát-medencében honos székely-magyar rovásírás betűivel, amelyek ma is használatosak. Felfedezésüket több publikációban, és a Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig című kötetükben részletesen is dokumentálták, sőt, idén tavasszal jelent meg dupla dévédéjük is, amelyiken a visokói piramisok feltárásának történetét dokumentálták filmes-televíziós eszközökkel. A szerbiai Vinča környékét, ezt a Duna-menti térséget – amelyik azért vált ennek a műveltségnek az egyik névadójává, mert fontos leletek kerültek elő onnan –, Belgrád központi városrendezési tervében archeológiai parkká nyilvánították.
Szóval, akárhogy legyen is, el tudom tehát képzelni, hogy azt a kutatót is mindenki hülyének nézte annak idején, aki az olmékokról szóló felfedezéssel elsőként a nyilvánosság elé állt. Pedig akkor valószínűleg még ő sem sejthette, hogy milyen jelentős eredményekről tájékoztatja a nagyérdeműt… Igen sokat cikkeztem az utóbbi hónapokban a Magyar Hírlapban a bosnyák piramisokról, és rendszeresen kérdezgetik barátaim, kollégáim, ismerőseim, hogy én hiszek-e abban, hogy valódi piramisokat találtak ott. Nem tudom. Nem tudhatom. Nem vagyok geológus, nem vagyok régész, nem vagyok kutató, nem vagyok egyiptológus, nem vagyok ásatásvezető… (A zentai Perényi Ágit kellene kiküldeni Boszniába egy kis kalandtúrára, nézne már körül egy kicsit, hiszen ő a régész…) Én abban hiszek, hogy Osmanagić talált (és megtalált!) ott valamit – és megkockáztatom: valami fontosat! Hogy egészen pontosan mi az, kik hozták létre, milyen céllal, mikor, hogyan, milyen eszközökkel, mi célból… Ezt majd a szakemberek dolga lesz egészen pontosan tisztázni, meghatározni, dokumentálni, tudományosan rendszerezni, hogy aztán majd úgy kerüljön be mindez a történelemkönyvekbe. Addig én annál sokkal többet nem tehetek, mint hogy folyamatosan beszámolok a feltárások eredményeiről, tapasztalatairól, fejleményeiről, akárcsak azok a szerzők tették, akiknek a cikkeit a múlt század nyolcvanas éveinek végén gondosan gyűjtögettem az olmékokkal kapcsolatban.
Azóta pedig eltelt nagyjából húsz esztendő, nem, nem kerek évforduló, mint az 1989-es magyarországi rendszerváltás, Gazimesztán, vagy Nagy Imre és mártírtársainak kihantolása és újratemetése, nem, hiszen azért sem lehet kerek, mert a feltárások – elszánt, csendes és jóravaló őrülteknek hála – már évtizedekkel korábban megkezdődtek. De akkor ott húsz-egynéhány esztendeje még csak nem is sejthettem, hogy 2008 őszén, amikor lányom szeptemberben iskolába indul, a tankönyvét fellapozva majd már úgy olvashatok az olmékokról, mint megerősített, hiteles, kanonizált történelmi tényről. Ez hát a valódi hatalom, a tudomány hatalma! Amelyiknek – nagyjából! – húsz esztendőre volt szüksége ahhoz, hogy érvényesüljön… Avagy: hogy érvényesítse eredményeit.
