Némiképp meglepő ez a nyilatkozat, hiszen a könyvtárban már akkor is hozzáférhető volt az az életrajz, amelyet Somogyi tisztelője, bizalmasa, Ferenczy György esztergomi plébános írt még Somogyi halálának évében. Móra – ha nem hivatkozott is rá – ismerhette ezt, adatai legalábbis erre utalnak. Viszont számunkra, sajnos, elveszett mind a Ferenczy idézte Somogyi-féle önéletrajz, mind az az írásos feljegyzés, melyet Kelemen Béla, Somogyi Károly dédunokaöccse készített az alapító életrajzához a 20-as évek elején Móra számára. A prímási levéltárban őrzött életrajzi töredék csupán a kéziratban összegyűjtött költeményeinek keletkezéséhez fűz néhány életrajzi adatot.”
Fenti kis viccünkhöz visszatérve: ha Magyarországon akarunk utazni, az első utunk mindig Budapestre vezet – ezért van az is, hogy például közúton minden sokkal messzebb van, mint amilyen távolságban logikusan, csak úgy, laikus módon a térképre pillantva tűnhet –, hiszen nem véletlenül nevezik vízfejű országnak ezt az államot. Két megyeszékhely – esetünkben Szeged és Kaposvár – között is a legrövidebb út a fővároson keresztül vezet. Megnéztem kedvenc internetes útvonaltervezőmön, a ViaMichelin.com-on is, amelyik ugyancsak azt javasolja, hogy Szegedről előbb szépen autókázzak fel Budapestig, majd onnan ereszkedjek le aztán vissza a Balaton felé, és úgy Kaposvárig… Írjak le egy szabályos, fordított V betűt a térképen, ahelyett, hogy megindulnék szépen egyenes vonalban.... Agyrém! És ne áltassuk magunkat: ugyanez történik akkor is, ha vonaton indulunk útnak… Pedig ez a kis kitérő nélkül, teszem azt, légvonalban, fele olyan hosszú lenne ez az út a két megyeszékhely között.
Mindegy is, ez ellen túl sokat nem tehetünk, ez már csak így van, oszt punktum, legfeljebb csak kínosan félrehúzott szájjal sóhajthatunk egyet, avagy megereszthetünk egy leginkább magatehetetlen siránkozással felérő fájdalmas nevetést, miközben veszteg maradunk. És el sem indulunk – mindig csak kerülőutakon járva, a V betű mellé lassacskán az egész ábécét felrajzolva a térképre – erre a bizonytalan utazásra, veszteg maradunk, s ha már így hozta a sors, a névadó előtt tisztelegve megkeressük a könyvtár polcain azt a bizonyos „Ferenczy idézte Somogyi-féle önéletrajz”-ot. Ha még ott van, s ha a Medvekirály seregei nem semmisítették meg ezt is… A Medvekirály beépített emberei ugyanis már évszázadok óta itt járnak közöttünk, a Johannes király vezetésével szervezkedő ellenállók toborzása pedig még csak alig néhány hete kezdődött…
Nos hát, akár itt is lehetne, a Csongrád megyei Somogyi Könyvtárban Johannes király egyik toborzóhelye: „Siess, menj az Aquarius törpegalaxisba – vagy ahogyan az ellenállók nevezik, a Gutenberg-galaxisba –, és csatlakozz a Johannes király mellett szerveződő lovagokhoz. Csak ők képesek felvenni a harcot Kalibánal. Az Őrzők Titkos Társaságával szövetségben még megmenthető mindaz, amit az emberiség hosszú-hosszú történelme során felhalmozott” – írták az idei Múzeumok Éjszakáján (2009. június 20.) terjesztett szórólapjukon a budapesti Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársai. Tisztázzuk hát Johannes király helyét és szerepét ebben a történetben: mint már nemrég meséltem is erről ugyanezeken az oldalakon (A Gutenberg-galaxis megmentése…, Magyar Szó, 2009. július 18.), a meghirdetett játék szervezői egy olyan világ rémképével szemben hívták „harcra” az olvasókat/lovagokat, amelyben megszűnik a Gutenberg-galaxis: üresek a könyvtárak polcai, de nemcsak az írott kultúra vész el, hanem a zene és a filmművészet is, „és üres a Google”… A pusztítás vezetője pedig Ursus Rex…
Kalibán ebben a történetben most egy új szereplő, vele kapcsolatban a szórólap szövegének egy másik részletéből tudhatunk meg közelebbi információkat: Ursus Rex, az Ursa Major törpegalaxis világuralomra törő uralkodója, akinek a nevét néhány héttel ezelőtt már Medvekirályra magyarítottam itt, számos „világot bekebelezett már, csak a Gutenberg-galaxis tartja magát még, egyedül és társak nélkül az Univerzumban. Az itt felhalmozott földi tudás és kultúra még védelmet nyújt az embereknek. Ursus Rex ezért harcba hívja Kalibánt, a tudásvámpírt, aki élete fenntartásához könyvekben, újságokban rögzített információt habzsol. Feneketlen étvágya tehát elpusztít majd minden emberi tudást és kultúrát, információt.” A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár játékában pedig a Gutenberg-galaxis megmentésére szerveződő „lovagok” a könyvtárakban gyülekeznek, mert itt kell megvédeni mindazt, aminek az elpusztítására a tudásvámpír felkerekedett… Az egész játék célja pedig nem más, mint a fiatalok olvasásra nevelése, szórakoztató kedvcsináló ez mindazokhoz az olvasmányélményekhez, amelyek a felnövekvő generációktól manapság látszólag igen messzire esnek. Amikor tehát a könyvtárakba hívják gyülekezőre mindazokat, akik csatlakoznának a Medvekirály ellen felkelő seregekhez Johannes király vezetésével, játékos módon invitálják a gyerekeket arra, hogy vegyenek könyveket a kezükbe, és barátkozzanak a betűk világával.
Végső ideje hát szembeszállni a Medvekirállyal, hiszen írásos emlékeink nagy része már így is, Ursus Rex beavatkozása nélkül is megsemmisült a történelem folyamán, ahogy a fent említett Somogyi Károly, a szegedi könyvtár névadójának életrajza is: „számunkra, sajnos, elveszett mind a Ferenczy idézte Somogyi-féle önéletrajz, mind az az írásos feljegyzés, melyet Kelemen Béla, Somogyi Károly dédunokaöccse készített az alapító életrajzához a 20-as évek elején Móra számára.” Ezért is mondom tehát, hogy a Medvekirály ügynökei, felderítői már rég itt járnak közöttünk, s időnként eltűntetnek fontos iratokat... Mert oldalakon át lehetne sorolni az elveszett műveket. Őrizzük meg hát mindazt, amink még megvan, azáltal is, hogy megszerettetjük a felnövekvő nemzedékekkel az olvasást – és ne csak a minduntalan változó, emberi sorsokat megnyomorító térképekre rajzoljuk ki utazásainkkal az ábécé írásjeleit –, nagy tisztelet hát a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársainak, akik kitalálták ezt az akciót, hiszen ha a végérvényesen elveszett kincseket megtalálni már nem is lehet, e játék öröme olyan nemzedékekre lehet pozitív hatással, amelyek tisztelik majd, ami még fennmaradt.
