Akár dicsekvésként is mondhatom (még ha valójában tényleg semmi közöm sincs hozzá…), hogy egyik kedvelt filmem, Bollók Csaba Iszka utazása című alkotása, amelyikről többször írtam is már ezeken az oldalakon, idén június elején elnyerte az orosz filmkritikusok díját az ivanovói nemzetközi filmfesztiválon. A legjobb női alakításért járó elismerést pedig a mű főszereplőjének, Varga Máriának ítélték oda. Valójában annyi filmfesztivál van ma már világszerte, hogy képtelenség lenne mindent számon tartani, és főleg rendszeresen követni, s általában a szakma is csak érintettsége okán figyel fel egyikre-másikra, amikor ott hozzá közel álló alkotást díjaznak. Így történt ez Ivanovo esetében is, ahol korábban nem is sejtettem, hogy rendszeresen filmes mustrát szerveznek. Hiszen, ha például Igor Buharov és Ivan Buharov (ezek persze csak langy álnevek, igazából magyar filmesekről van szó…) Lassú tükör című munkáját díjazzák bárhol is, hát el sem olvasom az erről szóló hírt, annyira szörnyen csapnivaló az a film, s akkor bizony rá sem jövök, hol tartották a rendezvényt. Pedig az Andrej Arszenyjevics Tarkovszkij (1932–1986) emlékére megrendezett ivanovói Zerkalo, azaz Tükör című filmfesztivál öt díja közül idén kettőt is elnyert Bollók Csaba filmje, az elismeréseket a rendező személyesen vette át június első napján, egy tavaszias vasárnap estén megtartott záróünnepségen.
Mentségemre szolgáljon, hogy valóban nem egy nagy hagyományokkal rendelkező, akár hosszú, több évtizedes múltra visszatekintő rendezvény az ivanovói mustra. Tarkovszkij egykori barátai, Theo Angelopulosz, Inna Csurikova és Vagyim Juszov kezdeményezésére 2007-ben indult a fesztivál azzal a céllal, hogy a világhírű alkotó, egyúttal egyik kedvenc rendezőm szellemiségével rokon külföldi filmek felvonultatása mellett a kortárs orosz filmtermést is bemutatassa a mester szülőhelyének közigazgatási központjában. Tarkovszkij ugyanis az ivanovói körzethez tartozó Zavrazsje faluban született (puff neki, az orosz helységnevek fonetikus átírása továbbra is gondot okoz, a település neve többször előfordul Zavraje és Zaovrazsje változatban is; orosz eredetiben így írják: Завражье, aki tehát ez alapján dönteni tud, máris egy fontos lépéssel előrébb jár…), a Volga partján, Jurjevec városa mellett. A szülői házban ma emlékmúzeum működik, a fesztivál elnevezését pedig Tarkovszkij 1974-ben készült Tükör című, önéletrajzi elemekben is bővelkedő filmjétől kölcsönözték. A Port.hu ismertetője szerint: „Egy középkorú férfi visszaemlékezik életére, gyermekéveire, családjára, kapcsolataira. Az emlékezet mozaikcserepei, mint tükörcserepek hullnak szét az időben. Az emlékezés előhívja a múltból azokat az alapvető etikai és morális problémákat, amelyek a tudatalattiból törnek a felszínre. Az önmagával való szembenézés, a permanens önreflexivitás állandó meditatív állapotot eredményez, amely szükségszerűen vezet el a tökéletes szellemi abszolútum, a hit kérdéséhez. Tarkovszkij önéletrajzi elemekkel átszőtt alkotása hitvallás a művészetnek az emberi lélekre gyakorolt hatásáról és a művészek morális felelősségéről.”
Az oroszországi Ivanovo, amelyik gazdasági szempontból az orosz textilipar egyik fontos központja – s ezért gyakran a menyasszonyok városának is nevezik –, tehát nem azonos a vajdasági, Pancsovától alig tizennyolc kilométerre fekvő Ivanovo nevű faluval, azaz Sándoregyházával, amelyik német nyelven még Alexanderkirchen vagy Iwanowo névváltozatban is ismert. A helyi Szent Vendel apátról elnevezett katolikus templom tornyáról készült fényképfelvétel pedig több helyen is megtalálható az interneten. Megnéztem a Wikipedián, ott összesen négy Ivanovo nevű településről készült ismertető (de vigyázat, az Andrej Tarkovszkij címszó magyar változatában itt található adat, amelyik Zavrazsjét a kosztromai körzethez sorolja, téves!; ajánlott böngésznivaló ezzel kapcsolatban: http://www.zamos.ru/dossier/?tree_id=21&qid=272).
A Wikipedián található azonos nevű települések egyike a vajdasági Sándoregyháza, a másik Andrej Tarkovszkij szülőfalujának négyszázötvenezres lélekszámú területi közigazgatási központja Oroszországban, s a bárki által szabadon szerkeszthető világhálós lexikon jegyzi még a fehéroroszországi (az állam déli részén, az ukrán határon található) és a bulgáriai (itt pedig az ország északi részén, a román határtól alig huszonnégy kilométerre lévő) Ivanovót is. A fesztiválváros, ahol Bollók Csaba Iszka utazása című filmje nemrég díjat nyert, nem kevesebb, mint kettőezer háromszáz és hetvenhét kilométerre fekszik az én szülővárosomtól, Zentától. Ennyi még gombócból is sok – ahogy Molesz, alias Molnár Zoltán barátom mondaná. Hát igen, a vajdasági Ivanovo, azaz Sándoregyháza valóban közelebb lenne. De ez még mindig semmi ahhoz képest, hogy csak Oroszországban összesen hat ilyen nevű nagyobb települést találhatunk a térképen. A kisebb községek, falvak számáról sajnos, nincsenek pontos adataim, mert azokat a térképek sem minden esetben jegyzik.
A tavaly indult ivanovói fesztiválra Magyarországról idén először hívtak vendéget, Bollók Csaba filmjét. A nemzetközi zsűri elnöke Konstantin Lopusanszkij orosz filmrendező volt. A fesztivál díszvendégeként pedig Faye Dunaway amerikai színésznő utazott Oroszországba. Az esemény szenzációjának tekinthetjük az Iszka utazása című film sikerén túl, hogy a versenyprogram mellett bemutatták az Andrej Rubljov című világhírű Tarkovszkij-film felújított kópiáját is.
Iszka utazásai során tehát immár nemcsak a tengerhez jutott el, ahová a filmben csellengő gyermekként elindult, hanem Ivanovóba is. Amekkora fesztiváli érdeklődés övezi Bollók Csaba kiváló filmjét, nagy a gyanúm, hogy sok-sok utazás vár még rá, hiszen igazán meg is érdemli.
