Az élet és halál, a természet körforgása, az elmúlás, az idő, a változás – mind olyan kérdések, amelyek az emberiséget ősidők óta foglalkoztatják, de elvontságuk okán nem könnyű megfogalmazni a véleményünket, gondolatainkat velük kapcsolatban. Ha pedig egy gyerek kérdez rá, nehéz eldönteni, hogyan is ragadjuk meg e témákat, s beszéljünk róluk úgy, hogy őszinte, és a kicsi számára is elfogadható, érthető legyen a válasz.
Diószegi Ágnes Porcicák című mesekönyvében efféle kérdéseket jár körül, óvodás korú gyerekek beszédmódjához és világlátásához igazodva. Főhőse, azaz elbeszélője: Lencsi, maga is óvodás. Kíváncsi, folyton kérdező kislány, aki szeretné mind jobban megérteni a felnőttek világát, hiszen az az ő gyerekvilágára is kihatással van. Kérdéseire pedig rendre megérkeznek a felnőttes válaszok, amelyeket, kurta meséibe szőve, a saját szavaival ad tovább.
Történetei nyomán – és Recskó Diana színpompás, részletgazdag rajzainak köszönhetően – sajátos kisvilág tárul elénk: a régi használati tárgyakkal berendezett nagyszülői ház, a szünidőben megismert falusi környezet, az elbeszélések nyomán körvonalazódó régmúlt korok történetei, az ismerősök és rokonok viselt dolgai, valamint kisebb-nagyobb tragédiák, s feltárul az óvodai környezet is, ahol a gyerekek a felnőttektől ellesett viselkedésmintákat játsszák újra, játsszák tovább.
Lencsi, bár még csak néhány éves, máris sokat látott, sokat tapasztalt kislány, aki megéli nagyanyja elvesztését, s a környezetében is olyan dolgokat észlel, s olyasmikre kérdez rá, amiket a felnőttek igyekeznek elkendőzni, elhallgatni a gyerekek elől. Meséiből azonban kitűnik, hogy a gyerekeknek is fontosak a támpontok, a szülői-pedagógusi magyarázatok, eligazítások ahhoz, hogy értelmezhessék a köröttük lévő világot, s fel tudják dolgozni a velük, illetve a környezetükben történt eseményeket: akár egy halálesetet, a szülők elválását vagy a gyerekcsoporton belüli kirekesztést, s elsajátítsák például az állatokról való gondoskodás alapjait.
Diószegi Ágnes hétköznapi helyzeteket sorakoztat fel mesekönyvében, hétköznapi szereplőkkel, a kötet címébe foglalt szimbólummal azonban jóval túlmutat egy kisgyerek naplószerű összefoglalóin: az időt, az élet körforgását, a folytonos átalakulást sűríti jelképesen egy gyerekjátékba. A főhős ugyanis nem zúgó, pörgő, interaktív gyerekjátékokkal foglalja el magát, hanem porcicákkal.
A hétköznapi porcicákról tudjuk, hogy ritkán takarított helyeken: bútorok alatt, sarkokban tenyésznek, és leginkább porból, emberek vagy állatok elhullajtott szőrzetéből, elhalt bőrdarabkákból, kisebb törmelékekből alakulnak ki. Nemezszerű labdacsok formájában lapulnak a félhomályban, és csak nőnek, terebélyesednek, ahogy telik rajtuk az idő. A nem hétköznapi porcicák pedig e Diószegi-mesekönyvben gyerekjátékként, azaz „porzsákbamacskákként” segítenek az unatkozó Lencsinek elütni az időt. A kislány szerez egy cipősdobozt, kibéleli, berendezi, hogy porcicáinak kényelmes búvóhelyül szolgáljon, sőt babakonyhája kislábasában müzlit is készít be nekik. Mindezt titokban persze, hisz biztos benne: a felnőttek nem örülnének, ha megtudnák, mivel szórakozik.
E mesékben a gyermeki képzeletvilág és játékos kedv ötvöződik az emberi élet végességével szembesülő, felnőttes gondolkodásmóddal, közben pedig az idő a maga tempójában múlik, megállíthatatlanul. Megtestesítői az apró porgombolyagok, amelyek libbenők, súlytalanok és kiismerhetetlenek, ahogyan az élet, és folytonosan változók, ahogyan az őket alkotó por maga is változik. Hol testet ölt: virággá, katicabogárrá lesz, hol pedig apró szemcsékként újra a Föld részévé válik.
„Én nem akarok giliszta lenni. Inkább katicabogár legyek, meg virág. Vagy por. Fújjon el a szél!” – fogalmazza meg vágyát önnön létezésének folytonosságáról gondolkodva a kis Lencsi. E néhány mondattal jelenítődik meg a mesék transzcendentális dimenziója, amellyel a szórakoztatáson és edukáción túlmutatva kitágítja könyve értelmezési tartományát a szerző. Hogy ennek határa maga a csillagos ég, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a pormacskák szerkezetét állítólag a csillagászok is tanulmányozzák, mivel úgy vélik, ez közelebb vihet a kisbolygók kialakulásának megértéséhez.
