Parti Nagy Lajos Mi történt avagy sem című elbeszéléskötetében a korábbi Parti Nagy-opusból jól ismert tájakra kalauzol. A peremlét vidékére, a mellékvágányon veszteglők közvetlen közelébe, egyszóval a Tömpemizsér és Budapest fesztávolságon meghúzódó kismagyar valóságba, nyelvi vonatkozásban pedig a proliargó és a szerző alkotói boszorkánykonyhájában kutyult nyelvi lelemények terepére.
A kötetet lapozva az úgynevezett Másik Magyarországon járunk. A szegényes, kilátások nélküli, pörköltszaft-illatú, sivár Magyarországon, ahol azok az emberek élnek, akiknek aligha van kitörési lehetőségük, s ha akadna is, igényük sem igen lenne rá. Olyan hétköznapi kisemberek ők, akik nap-nap után morzsolgatják sorsuk sületlen lekváros buktáját, ellébecolnak a napi teendőik és a napi bosszúságaik között, mígnem életük kopottas díszletei összeborulnak a fejük felett.
E figurák prototípusát ekképpen rajzolja meg Parti Nagy: „Láthatom, ő egy teljes értékű, de vézna testalkatú ember, erős szemüveggel, nagy fülekkel, amolyan szúnyogalkat. Bizonyára ezért is alakult neki egy ekkorka pálya az életében, kisembernek amilyen alakulhat.”A novellákban kibontott életpályák tragikuma nem kizárólag a hétköznapokat meghatározó szegénység és durvaság, hanem a leküzdhetetlen kisszerűség. E flaubert-i alapmotívum Parti Nagy kedvelt vesszőparipája, kötetében ez a fő mozgatórugója a holnaptalan kisembersorsoknak. Az Egy új Kutas című elbeszélésének hőse akár Bovaryné magyar férfialteregója is lehetne, hiszen a Németországban hidegburkoló vendégmunkásként dolgozó, cingár főhős képtelen megküzdeni a vezetéknevéből eredő hátrányos megkülönböztetéssel („Herr Kuleschnek” munkatársai szórakoztatására a főnökétől kapott bőrnadrágban kellene izmait fitogtatva, Herkulesként pózolgatnia), és sértettségében az öngyilkosságba való menekülésben látja a kiutat. Sorstragédiája, hogy a meghiúsult önakasztási kísérlet folyományaként nemcsak a társadalom előtt válik nevetségessé, hanem saját családja szemében is, sőt egy életfogytig tartó egészségügyi nyavalyát is el kell a továbbiakban viselnie.
A legjobb tréning a valóság, vallja a szerző, aki ihletforrás gyanánt is előszeretettel les el hétköznapi élethelyzeteket, konfliktusokat, jellegzetes szóhasználatot, és sajátos dokuprózájában olyképpen fogalmazza meg mondanivalóját, mintha terepen járó sajtósként mindössze rögzíteni szeretné a látottakat és történteket. A Mi történt avagy sem című kötet frappáns történeteiben úgy jelenít meg véletlen találkozásokat, szerencsétlen baleseteket, szándék nélküli csodákat, futtában elhadart monológokat, hogy szerzőként mindvégig szemtanúi, beszélgetőpartneri szerepben tűnik fel, elhitetve olvasóival, hogy a valóságból, hétköznapi élethelyzetekből kiragadott momentumokat rögzített kötetének lapjain. Megnyilatkozó hősei pedig szenvtelenül, önnön sorsukba megcsömörlötten vallanak két képviselőfánk elfogyasztása, buszra várakozás, orvosi rendelő előtti ücsörgés, restiben könyöklés közben, s mondandójuk befejeztével állnak is tovább, helyt adva a következő történetmesélőnek.
A kötet egymást hírből sem ismerő kisemberek, egymástól látszólag független sorsok gyűjteménye, könnyűszerrel felfedezhetők azonban a köztük feszülő láthatatlan szálak, melyeket ugyanaz a felsőbb hatalom mozgat: a mindenkori politikum, melynek ezek az emberek teremtményei, kiszolgálói, elszenvedői, játékszerei és kárvallottjai egyben. Egyazon közeg termelte ki mindannyiukat, következésképp sorsuk kimenetele is egymáséhoz hasonlatos.
Parti Nagy Lajos a Mi történt avagy sem című kötetében vásári groteszket vegyít szociális realizmussal, vitriolos elbeszélésmódot lírai felütésekkel, szarkazmust csipkelődő humorral. E sajátos recept alapján felvázolt novellavilága helyenként túlstilizált, a szereplői sokszor gúnyrajzszerűen egysíkúak, a történetek mégis élnek, lüktetnek, az ismerősség érzetét keltik. Egyfajta valóságesszenciák, amelyek egyszerre lokálisak és globálisak. Nevettetnek és elszomorítanak. Nem mutatnak fel másik alternatívát, nem fókuszálnak az élet fényesebb oldalára, hanem azok ellenpontjaként a „két világ”, a „két valóság” közötti szakadék átjárhatatlanságát tükrözik.
