Szabó Palócz Attila tavaly megjelent összesen négy prózakötete közül a Békegyakorlatoknak keresztelt „naplóregényének” második részeként látott napvilágot a szóban forgó kiadvány. A kötet stílusa az első részben kialakított pszeudo-önírásos prózaként formálódik, a szerzőre oly jellemző eklektikus módon. Pszeudo, annak legtágabb, pozitív értelmében, hisz Palócz egy önéletrajzi szöveget ír, amely ennél sokkal szerteágazóbb.
Egy egyedülállóan megkomponált szövegfolyammal állunk szemben a Tanácstalan kölykök esetében is. A Békegyakorlatok szövegeinek formai, stílusbeli megoldásaiként, műfajilag, tematikailag hihetetlenül széles skálán mozgó szövegrészleteket ollóz egymás mellé a szerző, amelyek látszólag nem illenek össze, viszont az összkép egy érdekesnek tűnő, páratlanul megszerkesztett, velejéig modernitás utáni próza, annak enyhe, késő avantgárd mellékzöngéjével, amit a szerző igen merész, néhol izgalmasan provokatív, színes kísérleti megoldásaival támaszt alá, amivel a mai kortárs magyar prózában ritkán találkozhatunk, sajnos, annak vajdasági magyar szegletén pedig egyáltalán nem.
A szerző által megadott „naplóregény tört képekben” meghatározás teljesen a helyén való leírása e palóczos prózaömlésnek. Szabó Palócz az egyes szám első személyű és az egyes szám harmadik személyű narrátorok mellett olyan fiktív és történelmi elbeszélőket is felsorakoztat, mint például David Irdleberger, Alojz Mogreen vagy Szinópei Diogenész, akik mindvégig életének egy-egy szegmenséről beszélnek, vagy életfelfogását magyarázó, alátámasztandó, annak (élet)filozófiai hátterével állnak kapcsolatban. Ha egyáltalán lehet egy alapfigurát kiemelni, vagy pontosabban egy fogódzóba kapaszkodni e szövegforgatag kellős közepén, akkor ez éppen a „künikosz” szinópéi lenne, annak filozófiai tanítása révén, kit a három fejezetre osztott könyv, első és harmadik kezdő elbeszélésében is szerepeltet a szerző.
A „napló” első részének szövegtöredékei Szabó Palócz nyolcvanas évek végi, kilencvenes évekbeli történeteiről beszélnek, ennek folytatásaként A tanácstalan kölykök idősíkja a „tanácstalan” kilencvenes évek végétől 2004-ig, a szerző Budapestre való áttelepedésének évéig tart. A nem szigorú és nem lineáris időbeliség folytán, a könyv menete során állandóan ide-oda cikázó apró történeteknek lehetünk tanúi. Így például képet kapunk a szerző-újságíró, a jugoszláv háború és az október 5-ei „demokratikus” váltás között történt vukovári látogatásáról, de a legfrissebb, idei vukovári cirill betűs táblákkal felmerült problémát is érinti. A térbeli paraméterek már-már jelképesen a két szélsőség között mozognak, mint ahogyan a Békegyakorlatokban is, egyrészt Koszovó, a háborús tapasztalatok, másrészt Budapest, és ezen belül is a Sziget fesztivál, mint a palóczi „békegyakorlat” egyik alap példája. E két szélsőség között, és nem csak földrajzilag, majdnem a középpontban helyezkedik el Zenta (és Vajdaság), mint a „napló” főhősének meghatározó élettere. Az idő és térbeli síkok váltakozásával párhuzamban, a valós és fiktív részek egymásmellettiségének lehetünk tanúi úgyszintén, például a kitalált német zsidó szereplők vagy a háborút megjárt alteregók asszociatív, kaotikus, sodró narratívájától egészen a vajdasági graffitiművésztől kezdve a csángó magyar íróval kapcsolatos részletekig. Egy majdhogynem karneváli forgatag pereg előttünk, melynek végére a kötet utolsó mondatával helyénvalóan tesz pontot a szerző: „S hogy ez is csak egy szerep, amit valakinek el kell játszania…”
Mindezeket az apró narratívafoltokat azok a megoldások teszik afféle palóczos szöveg-patchworkká, és a szó legszorosabb értelemben színessé (és e helyen egyben kiemelném a kiadvány érdekes képillusztrációit is), amelyeket a szerző mind újságírói, mind írói és nem utolsósorban színész-rendezői tapasztalatai eredményeznek, mint A szarka című elbeszélésben a színdarabot játszó szereplők szövegből való kiszólásai, a szerző és a szereplői között folytatott párbeszéd, vagy az olyan szövegformák funkcionális beszerkesztése, mint a végrendelet, az apróhirdetés, a gyászjelentés, a népdalrészlet, a hírek, az újságcikkek vagy éppen egy-egy versbetét, az Iggy Pop-dalszövegtől a Kárpát-medencei tizennégykezesig.
A Tanácstalan kölykök egy „tört képek”-ben bemutatott, szórakoztató és elgondolkodtató, színes, kísérletező önéletrajzi regénytrilógia középső része. Kíváncsian várom a harmadikat is.
