Csík Mónika Pópopó és Totyka című meséskönyve hiánypótló kiadvány, hiszen amíg Európa-szerte fellendülőben van a gyermek- és ifjúsági könyvkiadás, addig a vajdasági magyar nyelven megjelenő könyvek sorában elvétve akad gyermek olvasóközönséget megszólító kötet.
Ezért kell örülni Csík Mónika az Életjel Kiadó gondozásában megjelenő könyvének, amely nemcsak kedves történetei, hanem a művész-illusztrátor, Kanyó Janovics Erika lírai rajzai, ötletes illusztráció révén is egy rendkívül igényes kiadvány.
A Pópopó és Totyka, a két fiúcska, vagy ahogyan Sapa (apa) nevezi őket, Nagybajnok és Kisbajnok mindennapjai és a család köré szerveződő történetek – összesen 12 mese – nagyszerűen ötvözik a mindennapi élethelyzeteket, történéseket, és azt, ahogyan ezek a gyermeki képzelet által megemelődnek, mesévé oldódnak. Miközben belesimulunk a család, a gyerekek mindennapjaiba, Pópopó és Totyka által a valóság talajából kinőtt bámulatos képzeletvilágba huppanunk. A gyerekek szemüvegén keresztül a legegyszerűbb dolgok is a csodák világába kalauzolnak és rendeződnek el számukra megnyugtató módon, hiszen a világ megfejthetetlen titkokkal teli, ezért a gyermeki képzelet ezt mintegy újrarendezi, megélhetővé teszi. Mintha mindannyiunk gyermekkori élményei köszönnének vissza a lapokon, hiszen mindenki fel tud idézni olyan pillanatokat, amikor egy jelentéktelen, a falon lévő folt nyomán elindulva, csodás utazás során barangolta be a képzelet birodalmát, vagy éppen a környezetében található tárgyaknak tulajdonított varázserőt.
Csík Mónika történeteinek szépsége éppen ebben rejlik, hogy nagyszerűen ráérez a gyermeki fantázia kimeríthetetlen gazdagságára, végtelenségére, s amellett, hogy igazi örömforrást jelentenek ezek a mesék, valami nagyon fontosról, nevezetesen a világ felfedezéséről szólnak, arról, hogy hogyan tanulja a gyermek a világot, olykor féktelen örömmel, a ráismerés, a rácsodálkozás boldogságával, olykor duzzogva, szorongva, de mindvégig mérhetetlen kíváncsisággal. A mesékben az is benne van, ahogyan a képzelet teremtette világból néha félénken, néha merészen próbálnak kilesni, kipislantani a valóságra.
S mennyi izgalmas kérdés! Vajon hogyan lehet más bőrébe bújni, mi az, hogy zöldségeket beszél valaki, miről trécselnek a felhők, a kormos kémények, milyen titkokat rejt a csattogó völgy, valamint „a falon heverésző málnaszínű, sokfogú faliszörny”, vagy hogyan kergült meg a kakukkos óra?
Csík Mónika történetmondása során érezzük, ő az a felnőtt, aki eligazodik a gyermeki képzelet világában és eligazodni tanít gyermeket, felnőttet egyaránt.
Erénye, hogy szinte észrevétlenül, nagyfokú természetességgel sétálunk át egyik világból a másikba, ahogyan ez a gyermekeknél teljesen megszokott jelenség. Ott, ahol ismeretlen, szokatlan helyzet áll elő, a képzelet kap szárnyára bennünket.
Nagyon kell örülni ennek a könyvnek, mert tudjuk, hogy a felnövekvő nemzedék számára mennyire fontos jó irodalmat, szép kiállítású könyveket biztosítani. Ez a kiadvány ilyen, olyan történeteket mond el, melyek a gyerekek számára fontosak, Kanyó Janovics Erika remek illusztrációi pedig a könyvben a színes képeket, rajzokat kereső, gyorsan lapozó, türelmetlenebb gyerekolvasók számára is élvezetessé teszik az olvasást. Jó példa arra, hogy az illusztrációk, a kifinomult képiség nem kiszolgálója a történetnek, hanem egyenrangú társa, és egymást erősítve lesznek a valóság és a képzelet csodákkal teli átjárói.
Ha valaki megkérdezné tőlem milyen a jó gyerekkönyv, röviden csak ennyit válaszolnék:
Hát ilyen!
