Az utópisztikus írásművek, filmek alkotói mindig a jelen nézőpontjából alakítanak ki valamiféle jövőképet, amely egy lehetséges jelen-folytatásként reflektál az aktuális társadalmi, közéleti, tudományos történésekre. A történelmi tematikájú alkotások viszont ennek az ellentétei, jelesül: a jelennek, mint végkifejletnek a nézőpontjából „bontják le”, vezetik vissza a történéseket, fordított idejű disztópiát hozva létre. A szerzői célkitűzés vélhetően mindkét esetben azonos, csak ellentétes előjelű. Az úgynevezett orwelli, kivetített jövőképek korunk negatívumaira fókuszálva konstruálnak egy majdani állapotot, szituációt, elrettentésképpen; a múltbéli történésekkel foglalkozó alkotások pedig sajátos görbe tükörként szembesítik a jelen kor emberét az önmagába visszatérő történelmi körforgással, melynek során ugyanazon jelenségek, társadalmi visszásságok ismétlődnek, melyeknek mozgatórugója, szereplője és elszenvedője, a mindenkori ember, alapjában véve fikarcnyit sem változik.
Rakovszky Zsuzsa Szilánkok című nagyregénye eme utóbbi kategória mesterdarabja. Egy nagyon is valóságos történelmi időszakba, a huszadik század első negyedébe kalauzol vissza. A Schlagetter-bank 1900-as csődjétől az 1919-es vörösterrort követő fehérterror utáni évekig nyúló történet javarészt a Tanácsköztársaság idején játszódik, egy nyugat-magyarországi, fiktív kisváros, Sók, illetve a korabeli Budapest szolgál hozzá helyszínül.
Rakovszky koncepciója kiváló, olyan korszakot vesz górcső alá, amely ellenpontok sokaságának köszönhetően végtelenül izgalmas és „kitárgyalatlan”, hiszen a kortárs irodalom által alig érintett időszak. A monarchia végének, az első magyar köztársaságnak, az első világháborúnak, Trianonnak, az őszirózsás forradalomnak, a kommünnek az ideje, a magyar művészeti modernizmus, a magyar avantgárd és a magyar baloldali gondolkodás kezdetének időszaka. A tárgyalt két évtized összetettségét rengeteg perspektívából közelíti meg: a jómódú sóki polgárok, a pesti baloldali értelmiség, a Tanácsköztársaság komisszárjai, valamint a nyomorgó, legalsó népréteg nézőpontjából, s minden egyes szempont egy-egy darabkája lesz a nagy kirakósnak, amely a regény végére áll össze.
A Szilánkok alapvetően szatirikus politikai regény és szerelmi történetek összessége, ugyanakkor sokkal több is ennél. A tucatnyi egyéni sorsnak és perspektívának köszönhetően sajátos oknyomozó kötet, amely a háborús hátország mindennapjait és a fővárosban forrongó eszmék vidéki lecsapódásait tematizálja, emellett „cselekvői” és „elszenvedői” oldalról vizsgálva a korabeli történéseket, megpróbálja felvázolni, mi minden vezethetett a magyar kommünhöz, s annak hatásai miként csapódtak le a kor emberére, hogyan alakították annak sorsát.
Szerencsés szerzői megoldás, hogy a több rétegű, rengeteg szállal egybefűződő történet mindössze csak rögzít egy adott történelmi állapotot, nem bocsátkozik a benne zajló folyamatok mélyanalízisébe, és állást sem foglal, csak összegez és közvetít. A két egymásnak feszülő erőre összpontosít, a progresszió és a konzervativizmus ellentétére, amely a századelő újságírásában, memoárjaiban, szépirodalmi alkotásaiban egyaránt nyomon követhető, s ez az ellentét „a huszadik századi Európa egyik legnagyobb eszmetörténeti és társadalmi drámája, olyan dráma, amely ma is áthatja a vitákat, pozíciókat”.
Rakovszky aprólékosan kimunkált regényteret hozott létre, amelyben a kor figurái, azok gondolkodásmódja, szóhasználata, divatja egyaránt autentikusnak tűnő. Ennek a regényírói bűvészmutatványnak köszönhetően az olvasó hatszáz oldalon át tartó időutazásban vehet részt, melynek során, akár egy voyeur, tisztes hölgyek társalgóiba, kevésbé tisztes nők hálószobáiba, füstös kocsmákba és borozókba, nemesi palotákba, budai villákba, penészes falú, dohos bérlakásokba pillanthat be, sőt titkos naplók bejegyzéseit, újságcikkeket, leveleket betűzhet. A sokféle, váltakozó szövegtípusnak köszönhetően a dinamikusan lüktető cselekmény egy pillanatra sem engedi lanyhulni az olvasói figyelmet. A sorstöredékekből – szilánkokból – építkező történet, sajátos szerkesztettsége folytán, irodalmi és történelmi kirakós játékként csábítja játszópartnerül olvasóját, hogy az minden egyes elemet összegyűjtve, helyenként empátiájára, fantáziájára hagyatkozva kíséreljen meg összerakni egy kerek történetet, a sóki mozaikot.
Lebilincselő és izgalmas ez a játék, kalandos, évszázados utazás, az pedig, hogy a korabeli események tükrében is napjaink társadalmi és közéleti jellegzetességeit véljük felfedezni – igazolja, hogy a huszadik század világégései, sorstragédiái a közvélekedésben mindössze felszíni változásokat eredményeztek, az egoista, hatalomra vágyó ember motivációja, gondolkodásmódja és magatartása lényegében változatlan maradt.
