Új sorozatot nyit a Mersz Könyvek 20. kötete, elnevezése: Mersz Tankönyvek. A Triceps (Lantos László) és Falcsik Mari által szerkesztett kötet a Monty Cantsin, Francesco Stephanus Cantore, Drazsé Expressz, Kantor Inform, Cső, Bertold Bartók, Amen! néven is ismert Kántor István által alapított Neoizmus művészeti ág „megnemértéséhez” kínál útmutatót.
Mit lehet ebből a tankönyvből megtanulni? Semmit. A neoizmus ugyanis se nem tanítható, se nem tanulható. Egy életérzés számtalan megjelenítési formában. Egy, a világot behálózó összeesküvés, globális forradalom. Vagy valami ilyesmi. A könyvben számtalan definíciós kísérletet olvashatunk, de azt magunknak kell eldönteni, elfogadjuk-e bármelyiket.
A szerzőről mindössze annyit, hogy 26 évesen elhagyta a kádári Magyarországot, majd kalandos úton Kanadába, utána az USA-ba került, ahonnét kitiltották és kitoloncolták, később megfordult a világ minden táján, végül ismét Kanadában telepedett le. Megalapította a neoista (ellen)művészetet, felvette a Monty Cantsin kollektív személynevet, mert szerinte bárki lehet Monty Cantsin, aki neoistának vallja magát. Performance-művész, énekes, dalszerző, filmes, festő, képzőművész. Saját, megcsapolt vérével készített vérfestményei mellett epruvettába töltött vérét is árulja, vérének kiemelt szerep jut performance-aiban is. Emellett író, aki bevallása szerint utál írni, de ír, és ezt mindmáig magyarul teszi. Ha lehet, nem golyóstollal, hanem elektromos írógépen. Főként bevezetéseket ír, meg leveleket. A gépbe befűzhető papírlap egyfajta mértékegységül szolgál számára. Eléggé konfúznak tűnik? A folytatásban a (tan)könyvéből vett idézetek segítségével igyekszem, ha nem is megérthetővé, bár elképzelhetővé tenni e „neoista hamis-próféta, a jövő népvezérének mai eszményképe” (Sex Buddha előszavából) művészi munkásságát.
A neoista legfőbb célkitűzése a zavarkeltés. „A neoizmus nemcsak összefüggéstelen, véres képregény, hanem könyörtelenül célratörő kibernetikai álmozgalom. Nagy higanytartalmú, folytatásos és túlstilizáltan giccses felforgató kalandfilm, amiben milliók játszanak illegális főszerepet” – írja Kántor a Saratoga-tézisben. A neoizmus tömeges elismertségre törekszik az álságos igyekezetével, hogy minden korábbi értéket megszüntessen, és helyükbe ál-értékeket állítson. Nem műalkotások létrehozásával, hanem tettel, cselekvéssel és kommunikációval. A neoista a megíratlan könyvének világsikerével számol („A neoizmus ellenállhatatlan. A szerző halhatatlan.”), noha igazából elveti az írást, miként Kántor vallja, utál írni, a többi Monty Canstinnal egyetemben, „az írást, mint formai önmegtagadást, pszichológiailag megrázó öngyilkos csúcsteljesítményként” értelmezi.
Kántor, habár könyve címe szerint utál írni, magát kiváló írónak tartja, és ebben a feltételezésben az is benne van, hogy az írástól történő önmegtartóztatás ugyanolyan fontos cselekmény lehet, mint maga az írás. A nem-cselekvés a hiány felmutatásának elvitathatatlan gesztusa, amivel némileg szembe megy a következő megállapítás: „Még akkor is, ha csak egy pillanatot mond el, minden mű magában foglalja a szerzője teljes életét.” A módszeres zavarkeltés elmélete végső soron az üresség, a kiürültség felmutatását célozza: „Mint írót az érdekel, amit mellőzni tudok, amit kihagyhatok a történetből. A neoista szellemben írott művek a folytonos üresség látszatával ragadják meg és tartják fogva az olvasót. […] Szabadíts meg a témától, most és mindörökre, ámen.”
Az üresség látszatát keltő írás nem jelentés nélküli, sőt: „Nem szeretek írni. Mégis az a vágy fűt, hogy üres lapokat gépeljek tele. Elég az első szót leírni és a többi már jön magától. […] Egy ilyen teleírt oldalnak rengeteg jelentése lehet. Én mindegyiket vállalom. […] Hosszú és összefüggéstelen történeteket szeretnék írni. Adatok és hősök nélkül.” A szerző szerint ő nem ír, nem is nem-ír, hanem imitálja az írást. Ez a cselekvése egyszerre jelent stílust és jelzi a habitust: „A neoista írásra jellemző, hogy a neoista író minden oldalon legalább egyszer szeretkezik és közben néhányszor megemlíti a neoizmust. Ennek a tudatában mindenkiből lehet neoista író.” A neoista író kiapadhatatlan ihletforrása maga az élet: „Az élet épp annyira nem logikus, mint a neoista írás. És éppen ezen van a hangsúly.”
Kántor Istvánnak, ha nem is kedvenc, de szorgalmasan űzött írásos műfaja a bevezető, aminek jellegzetessége, hogy „semmiféle irodalmi, vagy esztétikai jelentősége nincs. A legtöbben olvasás nélkül átlapozzák. […] … a lényeg hiányzik belőle. És ez a legfőbb tartalma.” A neoista szerző szándéka „leírni azt, amit nem érdemes elolvasni”. A neoizmus egyik legjelentősebb eredménye a szellemi újrahasznosítás lehetőségének felismerése: „A papírkosárba dobott gondolatokat még fel lehet használni. Hiszen a szemétkosárba dobott más hulladékokat is felhasználjuk. A hulladékból hidak épülnek. Papírhulladékból új könyvek készülnek. A gondolat hulladékait is lehet hasznosítani.” A szellemi újrahasznosítás egyik módozatának megnevezésére Kántor bevezeti a „pozitív plágium” fogalmát. A levélírást fontos neoista tevékenységnek tartja, a mail artot pedig alapvető neoista kommunikációs eszköznek. Ugyanakkor, „az igazi író nem akar írni, csak menekülni bele az élményekbe. Nincs ideje írni. Utál írni. […] Írás nélkül kéne írni. Engem zavar az írás. Elveszi a gondolataim. Evés nélkül kéne enni. Engem zavar az evés. Elveszi az étvágyam.” Kántor István szerint a költészet kiüresedett forma, értelmetlen szerzői cselekedet. Ezért javasolja, hogy: „Csak az írjon, akinek nincs se mondanivalója, se tehetsége, se papírja.”
Monty Canstin úgy tartja, hogy a neoizmus a szerencsétlenségből fakad, eredménye a rendetlenség és az összevisszaság. Ha eddig nem derült volna ki, mi is a neoizmus lényege, hadd idézzem utoljára a szerzőt: „Megtévesztő motívumok. / Lázas összevisszaság. / Érthetetlen zűrzavar. / Mámorító integritás. / Szenzációs hülyeség. / Égő szótár. / Lázadás és lelkesedés. / Kiismerhetetlen szándék. /Ágaskodó lovak. / Tumoros humor, humoros tumor. / Örökös forradalom. / Ingyenes hajvágás. / Folytonos orgazmus. / Bírák és idióták. / Kóros elváltozások. / Káros eszmék. / Kölcsönös nemi szervek.”
