Hetvenedik születésnapját ünnepelte tegnap a Szerbiai Demokrata Párt – most már – egykorinak számító vezetője. A március 16-án lezajlott rendkívüli választások úgy hozták, hogy – más korábban parlamentben helyet foglaló pártokhoz hasonlóan – az SZDP sem tudta átlépni az ötszázalékos küszöböt, így megalapítása óta először kényszerült arra, hogy a képviselőházon kívülről politizáljon. Több következtetést is le lehet vonni ennek alapján, az egyik legfontosabb azonban bizonyára az, hogy az SZDP kudarcával egyetlen európai integrációt ellenző politika sem képviselteti magát az előttünk álló valószínűleg négy évben a parlamentben. Az SZDP ezt a politizálást azonban már nem Koštunicával az élén folytatja, aki a rossz eredmények miatt benyújtotta lemondását, s úgy határozott, hogy visszavonul a politikai életből.
Vojislav Koštunica 1944. március 24-én született Belgrádban, itt fejezte be az általános iskolát és a gimnáziumot is, s itt iratkozott be 1962-ben az egyetem Jogi Karára. 1966-ban szerezte meg diplomáját, 1970-ben a magiszteri címet. 1974-ben doktorált. Politikai leszámolások következtében el kellett hagynia az egyetemet, ahova a későbbiek során sem volt hajlandó visszatérni, amikor előadónak hívták. Társadalomtudománnyal, alkotmányjoggal, filozófiával foglalkozott publikációiban. Folyóiratokban jelentette meg munkáit, az említett témákkal foglalkozó intézetek, nem kormányzati szervezetek munkatársa volt. A PEN nemzetközi írószövetség szerbiai szervezetének tagja.
Egyike volt a Demokrata Párt alapítóinak 1990 februárjában, Dragoljub Mićunović, Kosta Čavoški, Zoran Đinđić és mások mellett. Tulajdonképpen közösen „élesztették újra” a még a királyság idejében megalapított pártot, melynek működését a kommunizmusban betiltották. Két évvel később, a miloševići rendszer megbuktatásának első terveivel kapcsolatban a Demokrata Párton belül kétféle nézőpont különült el a választásokon történő szerepléssel kapcsolatban. Az egyik áramlat a független értelmiségiek által létrehozott DEPOS-szal alkotott koalícióban, a másik pedig a Vuk Drašković által vezetett Szerb Megújhodási Mozgalommal történő együttes fellépésben látta a megoldást. A DEPOS mellett álló párttagság csakhamar függetlenítette magát a Demokrata Párttól, és új szervezetet alapított: a Szerbiai Demokrata Pártot. Már az ez évi választásokon sikerült mandátumot szerezniük. A párt 1996-ban tagja volt az Együtt koalíciónak, majd a miloševići rezsim megbuktatását végrehajtott DOS-nak is, melynek egyik vezetőjeként Koštunicát 2000-ben a polgárok államfővé választották, október 7-én lépett hivatalba. A Szerbia és Montenegró által alkotott államközösség széthullásával mandátuma 2003-ban megszűnt. Egy évvel Zoran Đinđić meggyilkolását követően már kormányfő. Két, négyéves mandátumát teljesíteni nem tudó kormány vezetője volt, 2008-ban azonban már nem pártja alakította meg az új kabinetet a koszovói függetlenség kikiáltása következtében beállt szerb politikai válságot követően. Koštunica kormányzását a leginkább a 2006-ban megszületett, az utókor a ma már módosítások előtt álló alkotmány elfogadásáról jegyzi majd, mely a Szerbiai Demokrata Párt legfőbb politikai céljának számított. Az alkotmány preambuluma Koszovót Szerbia örök érvényű tartományaként definiálja, mely éppen az SZDP és a Szerb Radikális Párt számára jelentette akkoriban az alaptörvény legfontosabb elemét. Az alkotmány elfogadásával Szerbia egy a realitásokat nélkülöző Koszovó-politika folytatásába kezdett, mely évekkel későbbre halasztotta el a kérdés rendezésének lehetőségét, és az ország európai integrációs törekvéseinek megvalósulási esélyeit is a minimálisra csökkentette.
Zoran Đinđić meggyilkolásának politikai háttere máig tisztázatlan maradt, s a szerb értelmiségiek egy jelentős köre határozott azon álláspontját illetően, hogy Koštunicának is szerepe volt a tragédiát eredményező háttér kialakításában. A legrészletesebb nyilatkozatokat az idő közben elhunyt Srđa Popović ügyvéd adta a témával kapcsolatban. Szerinte az akkori kormányfő likvidálásának egyik fő célja az volt, hogy a kordában tarthatatlan nem hivatalos titkosszolgálat-maradványok számára elfogadhatóbb Koštunica kerülhessen hatalomra. Az SZDP vezetője tagadta és politikai leszámolásnak nevezte az efféle állításokat, melyeket a kommunista üldöztetésekhez hasonlított. A gyilkosság hátterének megvilágítása az utóbbi időben ismét időszerű témává vált Szerbiában, s a politikai életből kilépni készülő Koštunica bizonyára tudna fontos információkkal szolgálni. Ha máshoz nem is, a részletek megértéséhez bizonyára hozzájárulhatna.
