Ha most egy csoport embernek feltenném a kérdést, hogy mi a benyomásuk Olja Bećkovićról, feltehetőleg igencsak eltérő válaszok hangzanának el. Egyesek talán azt mondanák, hogy a független és szakszerű újságírás egyik utolsó hiteles művelőjéről van szó, mások esetleg neveletlen perszónának neveznék, aki folyamatosan beszélgetőtársai szavába vág, mintha saját hangja és véleménye lenne az egyedüli mérvadó. Az édesapja, Matija Bećković író is azt mondta: azért nem vendégeskedik Olja Utisak nedelje (A hét benyomása) című műsorában, mert lánya nem tud viselkedni. Olját tehát lehet szeretni, vagy nem szeretni, tisztelni vagy elítélni, az azonban vitán felül áll, hogy a szerkesztésében 1991 óta sugárzott politikai vitaműsor az idők során intézménnyé vált. A szabad véleménynyilvánítás és véleményütköztetés bástyája volt, ahol a miloševići rezsimtől kezdve egészen a közelmúltig a társadalom számára mérvadó témákat járták körbe és ahol a műsorvezető lényegre törő kérdéseket tett fel és nem kérdésnek álcázott mondatokkal udvarolt a mindenkori hatalomnak. A műsor túlélte Slobodan Miloševićet, és azt a sötét időszakot is, amikor a tájékoztatási tárcát Aleksandar Vučić vezette. Az Utisak fejét most csapták le, amikor ugyanaz a Vučić a kormány élén áll.
LOGIKÁTLANSÁGOK SORA
A nézők az Utisak nedelje utolsó adását idén június 29-én láthatták. Ezt követően a B92 TV nyári programsémát vezetett be. A terv az volt, hogy a rendes programrács augusztus 31-én áll vissza. Olja Bećković elmondása szerint a B92 menedzsmentje ezt az időpontot először azzal a magyarázattal tolta ki, hogy meszelik a stúdiót. Akkor azt mondták, az első őszi adásra szeptember 21-én számítson. Szeptember 16-án a B92 igazgatónője magához kérette Bećkovićot. Az újságírónőt egy Einsteinként bemutatkozó férfi fogadta és közölte vele, hogy a B92 vezetősége úgy döntött, földi csatornájukon csakis abban az esetben sugározzák továbbra is Bećković műsorát, ha aláírja, hogy novembertől átigazol a B92 Info csatornára. Einstein állítólag azt mondta, a B92 Info csatornát – amely sugárzási felülete csupán az ország 60 százalékát fedi le – a régió vezető tájékoztatási platformjává kívánják felfejleszteni, és úgy érzik, hogy a kultuszműsornak, illetve Olja Bećkovićnak azon a csatornán a helye. A megrökönyödött Bećković saját elmondása szerint azzal kezdte, hogy névjegykártyát kért Einsteintől, a férfi azonban nem tudott ilyesmivel szolgálni, azt mondta, az újságírónő nyugodtan keressen rá nevére a Google-on és meglátja, soha senkit nem csapott be. Bećković elutasította a B92 ajánlatát, a tárgyalások ezt követően a Mreža (Hálózat) produkciós ház, valamint a B92 ügyvédei között zajlottak, ám végül eredménytelenül zárultak, így a B92 hivatalosan is levette műsoráról a vitaműsort. A médiaház épülete előtt szeptember 28-án és október 5-én néhány száz újságíró, értelmiségi és ellenzéki politikus gyűlt össze tiltakozásuk jeléül.
NYOMÁSGYAKORLÁS UJJLENYOMAT NÉLKÜL
Olja nem kételkedik benne, hogy műsorát egy okból, azaz egy személy miatt tiltották ki a B92-ről. Ez a személy pedig Aleksandar Vučić. Az Istinomer (Hitelességmérő) internetes portálnak nyilatkozva Olja elmondta, hogy Vučić hatalomra kerülését követően olyan nyomásgyakorlással kellett szembesülnie, mint karrierje során még soha. Vučić vagy a B92 különböző vezetőségi tagjai által üzent az újságírónőnek, hogy ez, vagy amaz az adás, illetve vendég ezért, vagy amazért nagyon felbosszantotta, de az is megtörtént, hogy a kormányfő maga hívta fel Bećkovićot. Az egyik telefonhívásnak tanúja volt Đorđe Vukadinović politikai elemző, aki Bećković autójában ült, amikor megszólalt a nő telefonja. Mivel a telefon kihangosított üzemmódban volt, így Vukadinović is hallhatta, amint Vučić a következőket ordította a telefonba: „Soha többé ne jusson eszedbe tárcsázni a számomat, én sem fogom a tiédet!” Ezt követően állítólag valóban nem hívta többé, de közvetítők által Bećković továbbra is értesülhetett róla, amikor Vučić dühöngött egy-egy műsor miatt.
Ezen a ponton merül fel a kérdés, hogy vajon hogyan vehette rá a szerb miniszterelnök a B92 többségi tulajdonosát – aki mellékesen egy görög üzletember, akinek több országban is vannak beruházásai, a lehető legkülönbözőbb területeken –, hogy lemondjon szerbiai üzletének egyik bizonyíthatóan legsikeresebb és ezzel legprofitálóbb „termékéről”, valamint arra, hogy megszegje a Bećkovićtyal és a Mreža produkciós házzal 2015 márciusáig aláírt szerződést? A válasz talán abban rejlik, hogy a görög úriember eddig nem a legszabályosabban üzletelt Szerbiában. Ahogyan azt az újságíró-egyesületek elmondták, a média-törvénycsomag idén nyári meghozataláig az országban senki nem lehetett több nemzeti frekvenciával rendelkező televízió tulajdonosa, a görög üzletembert viszont állítólag a Prva TV tulajdonosaként is jegyzik. Ezt persze senkinek nem sikerült bizonyítania, mert a tulajdonosi viszonyok ugyanolyan átláthatatlanok, mint a legtöbb szerbiai médium esetében, de maga Vučić volt az, aki egy sajtótájékoztatón rászólt a B92 és a Prva egymással vitázó újságírónőire, hogy miért veszekednek, elvégre ugyanaz a „gazdájuk”. A „gazdának” a média-törvénycsomag elfogadása előtt azért kellett Vučićnak kedveskednie, mert megengedte, hogy két televízió tulajdonosa legyen, később pedig azért, mert a szerbiai törvényhozás kedvére tett.
AMIT SVÉDORSZÁGBAN NEM LEHET
Ezeket az állításokat persze szinte lehetetlen bizonyítani. A sajtószabadság tekintetében hivatalosan minden a lehető legnagyobb rendben van, még akkor is, ha az EU intézményei több alkalommal is kritikát fogalmaztak meg ebben a témában. Ugyanakkor bizonyítható tény, hogy az utóbbi egy-két évben egyik népszerű és magas nézettségi mutatókkal rendelkező politikai vitaműsor szűnik meg a másik után, oknyomozó újságírás szinte már nem is létezik, a bulvársajtó egyre inkább átveszi a közvélemény alakításának szerepét, úgy, hogy rágalmakat, sztárocskákról szóló híreket közöl címoldalának központi részében, miközben a bér- és nyugdíjcsökkentés témáját egyetlen mondatban egy aprócska keretben említi. A belgrádi újságírók arról is regényeket mesélhetnének, hogy a kormány sajtótájékoztatóin csupán előre leadott kérdéseket tehetnek fel, ha pedig mégis valami mást mernek kérdezni, akkor a következő sajtótájékoztatóra már nem léphetnek be, a munkavégzésében korlátozott újságíró pedig szinte már semmit nem ér az őt alkalmazó médiaháznak.
Aggasztó, hogy az államvezetés nem érti meg: a kritikát teljesen mellőző média hitelét veszíti és ha ez a média kivételesen indokoltan méltatja a hatalmat, annak szintén nem lesz már sem hitele, sem súlya. Amikor egy nemzetközi képzésen szerbiai újságírók egy csoportja megkérdezte a svéd országos RTV igazgatóját, hogy a svéd miniszterek milyen gyakran hívják észrevételeikkel, esetleg utasításaikkal őt, vagy az újságírókat, az igazgató közölte: ha ezt bármelyik miniszter, vagy egyéb tisztségviselő megtenné, csak abban az esetben nem kellene azonnal „önként” lemondania, ha a közvélemény valaminél fogva nem szerezne tudomást az esetről. Ellenkező esetben örökre elfeledhetné a közszereplést.
Olja Bećković 1964-ben született Belgrádban. A Belgrádi Egyetem Színházművészeti Karán színművész szakon diplomázott. Több filmben és színházi előadásban is szerepelt. A Hét benyomása című műsorát 1991-ben a Studio B kezdte el sugározni. 1996-ban átigazolt a Mreža produkciós házhoz. A B92 TV 2002 óta sugározta a műsort. 2001-ben ő volt az első, akit a Maja Maršićević Tasić Alap a Szabadság elnyerése elnevezésű díjával tüntettek ki. Tavaly a Jug Grizelj oknyomozó újságírói díjat nyerte el. Özvegy, egy fiúgyermek édesanyja.
