Női elnöke lesz Horvátországnak. Először az állam történelmében. A jobboldali Kolinda Grabar-Kitarović példátlanul szoros választási küzdelemben győzte le (vasárnap) legfőbb vetélytársát, Ivo Josipović eddigi államfőt, akinek a helyét február 19-én foglalhatja el. Ő lesz tehát – politikai szempontból – az ország első asszonya, a príma donna, aki pályafutása alatt volt már európai integrációs és külügyminiszter (2003–2008 között), Horvátország washingtoni nagykövete (2008-tól 2011-ig), de az előző NATO-főtitkár, Anders Fogh Rasmussen egyik helyettese is, 2011 derekától 2014-ig.
A vereségét elismerő baloldali elnök, a kormányzó szociáldemokraták vezetője utalt ugyan rá, hogy a szavazatkülönbség minimális volt kettejük között, de a többség mégis az ő távozását akarta. (Grabar-Kitarović a voksok 50,74 százalékát szerezte meg, Josipović 49,26 százalékot kapott.) Ennek eredményeként pedig az államalapítóként tisztelt Franjo Tuđman 1999-es halála óta először került jobboldali politikus az ország élére.
A győztest az ünneplő tömeg – hazafias dalokat énekelve – többször is félbeszakította első beszéde közben. Ez talán nem meglepő, hiszen azt ígérte honfitársainak, hogy hazájuk a földkerekség és az Európai Unió egyik legfejlettebb államává válik, miután megbízatási ideje alatt a pártjával, a jobbközép Horvát Demokratikus Közösséggel (HDZ) kivezeti a válságból az országot.
Az ellenzéki pártnak ehhez természetesen az év végén esedékes parlamenti választást is meg kellene nyerni. (Az sem kizárt, hogy addig sem kell várni, mert a gazdasági és egyéb gondok miatt előre hozzák a voksolást.) Ennek az esélye elég nagy, hiszen a szociáldemokraták vezette (2011 vége óta) kormányzó koalíció nem büszkélkedhet fényes sikerekkel, sem irigylésre méltó eredményekkel. Az elnökválasztáson ezt sokan azzal jelezték az EU-hoz 2013. július 1-jén, 28. tagországként csatlakozott Horvátországban, hogy az ellenzéki elnökjelöltet támogatták.
Mindazonáltal a HDZ, a néhai Tuđman pártja, sem a választók álmának netovábbja. A polgárok egy része, de sok rivális politikus is korruptnak tartja a pártot, melynek korábbi elnöke, az exkormányfő Ivo Sanader épp vesztegetés miatt ül börtönben. Az elmúlt bő tíz évben a HDZ-t azzal is meggyanúsították már, hogy a privatizáció leple alatt mindent megszerzett („összelopkodott”), amit csak bírt, és bűnszervezetté züllött. Igaz, a párt már jó ideje igyekszik eltávolodni és elhatárolódni a problémásnak nevezett korszakától.
A 46 éves, kétgyermekes új államfő – a rendkívül kiélezett, heves és durva választási kampányt lezáró voksolás, illetve eredményhirdetés után mondott – győzelmi beszédében is prioritásként említette a nemzeti egység megteremtését, valamint az összefogást a közös érdekekért. Az elnöki bársonyszékért folytatott versenyben még határozottabban fogalmazott. Közölte: azt szeretné, ha hazájában véget érne a megosztottság, a horvát nemzet pedig ismét egyesülne, ahogyan az 1990-es évek háborús időszakában tette, amikor a függetlenségért küzdött.
Egységre, összefogásra valóban szüksége lesz, hiszen Horvátország gondjait ezek nélkül alighanem nagyon nehéz lesz megoldani. Gondból pedig akad épp elég: a gazdaságot recesszió fojtogatja, a munkanélküliség hatalmas (különösen a fiatalokat sújtja, akik körében már eléri a 41,5 százalékot), a lakosság az életkörülmények folyamatos romlására panaszkodik, és a korrupciót sem sikerült még kellően megnyirbálni, ami miatt sok választó rendkívül elégedetlen.
Az ország negyedik (megválasztott) államfőjeként Grabar-Kitarović tehát már az elején temérdek kihívással fog szembesülni. Az erőpróbák azonban nem jelentenek számára újdonságot. Már akkor hozzájuk szokott, amikor gyerekként, majd tinédzserként (fára mászás, csúzlikészítés, rendszeres tanulás, sokszor hajnalig tartó könyvolvasás, traktorvezetés, vagy éppen tehénfejés mellett) a tengerparti Rijekához közeli falujában rendszeresen focizott a fiúkkal, akik mindig elvárták tőle, hogy ne csak kapura lőjön, hanem gólokat is rúgjon.
