Szerdán este, amikor egy egyszerű fehér reverendában, vaskereszttel a nyakában megjelent a Szent Péter-bazilika erkélyén és megilletődve buona serát (jó estét) kívánt az őt éltető tömegnek, rögtön szívembe zártam Ferenc pápát. A bíborosok most valóban pápát választottak. Megérzésemet csupán erősítette, hogy mielőtt megáldotta volna Rómát és a világot, arra kérte a téren ünneplő híveket, hogy kérjenek áldást Istentől most megválasztott püspökükre. Nem nevezte magát pápának, sőt apró gesztusok forradalmába kezdett: nem viseli sem a piros pápai gallért, sem az aranykeresztet, sem a piros cipőt, és megtartotta püspöki süvegét is. Barátságosabb, közvetlenebb, krisztusibb.
Amilyen nagy meglepetés volt XVI. Benedek pápa lemondása, csaknem olyan, ha nem nagyobb meglepetés volt Ferenc pápa megválasztása, holott az argentin Jorge Mario Bergoglióról már 2005-ben is azt beszélték, hogy a pápai trónra lépő nála két évvel idősebb Jospeh Ratzinger legerősebb versenytársa. Az akkori szavazást az egyik bíboros lóversenyhez hasonlította, Bergoglio a harmadik szavazáson – mielőtt Ratzinger megkapta a kétharmadot – 40 szavazatot szerzett, majd a szóban forgó forduló után állítólag maga kérte, hogy támogatói ne rá szavazzanak. Ferenc az első jezsuita egyházfő, az első az amerikai kontinensről és egyben a déli félgömbről, valamint az első nem európai pápa III. Gergely óta. Nevét Assisi Szent Ferenc után választotta meg, és 913-ban Lando pápa volt őt megelőzően az utolsó, aki olyan néven uralkodott, amilyenen előtte még senki.
Olasz bevándorlók gyermekeként 1936. december 17-én született Buenos Airesben, apja Torino közeléből származott, ahol vasúti munkás volt, anyja háztartásbeliként élt. Négy testvérével nevelkedett, és eredetileg vegyésztechnikusnak készült, de 1958-ban inkább belépett a jezsuita rendbe, hogy papnak tanuljon. Gyorsan lépett előre, irodalmat, pszichológiát és filozófiát is tanított kezdeti éveiben, 1969-ben szentelték pappá. Már ekkor nagy reményeket fűztek hozzá, majd pár éven belül megválasztották rendjének tartományfőnökévé, 1980-ban pedig korábbi szemináriumának, a San Miguel szeminárium rektorának. Ekkor, a véres argentin katonai junta idején, a jezsuiták körében is terjedt a marxista eszméket valló felszabadítás teológiájának mozgalma, de Bergoglio ragaszkodott a hagyományokhoz. Doktori disszertációját Németországban fejezte be 1986 márciusában, ezt követően Córdobában szolgált gyóntatóként és lelkivezetőként. Annak ellenére, hogy a jezsuiták általában nem fogadnak el magas egyházi előléptetéseket, 1992-ben mégis elvállalta Buenos Aires segédpüspöki posztját, majd hat év múlva átvette elhunyt felettesétől az érseki hivatalt, amelyről idős korára hivatkozva tavaly mondott le. Bíborossá II. János Pál pápa nevezte ki 2001-ben. Az ő javára írják az argentin katolikus egyház megújítását, amely az egyik leginkább konzervatív volt Latin-Amerikában. Bíborosként három kongregáció tagja, 2005 óta az Argentin Püspöki Konferencia elnöke, de nem számít a vatikáni belső körök tagjának. A spanyolon kívül olaszul, latinul, franciául, németül és angolul is beszél.
Az idők során egyre közelebb került az 1970-es években alapított Communion et Libération nevű, elsősorban világi egyházi mozgalomhoz, gyakran népszerűsítette a mozgalom alapítójának könyveit, amivel megdöbbenést keltett jezsuita testvérei körében. Az argentin gazdasági válság idején megnyilvánulásaival a globalizációnak kiszolgáltatott szegények szimbólumává vált.
„A világ legigazságtalanabb sarkában élünk, amely a leggyorsabban fejlődött, mégis a legkevésbé csökkentette a szenvedést” – mondta 2007-ben latin-amerikai püspökök előtt. Szavai szerint az emberi jogokat nemcsak a terrorizmussal, az elnyomással és a gyilkosságokkal lehet eltiporni, de igazságtalan gazdasági rendszerekkel is, amelyek hatalmas társadalmi egyenlőtlenségeket hoznak létre. A pápaválasztás előtt argentin híveinek azt mondta, ha megválasztják, ne utazzanak Rómába, hanem adják az útra szánt pénzt a rászorulóknak.
Érsekként szerénységet hirdetett: a főpapi rezidencia helyett egy kis lakásban egyedül élt, érsekként sem volt autója, tömegközlekedéssel járt, sőt még ételeit is maga készítette, a Buenos Aires-i katedrálisban gyónt, s mint más papok, gyakran látogatott kórházakat. Az argentin fővárosban sokan látták földalattival és buszon utazni, amikor távoli kerületekbe, külvárosokba ment. A ritkán hagyta el Buenos Airest, de Rómába mindig turista osztályon utazott. A kúriát nagyon ritkán hagyta el, ha pedig helyi kis étkezdékben evett, akkor egyedül tette, soha nem fogadott el éttermi meghívásokat. Mindig szakít időt kikapcsolódásra: szereti a klasszikus zenét, az operát, Shakespeart, Dosztojevszkijt, Borgest és Leopoldo Marechalt olvas, emellett jó szakács. Egészségi állapota jó, bár 50 évvel ezelőtt egy fertőzés miatt légzési problémái voltak, és fél tüdejét kioperálták. Nagyon jól úszik, és szereti a labdarúgást. Kedvenc csapata a Buenos Aires-i San Lorenzo. Ismerősei erős karakternek tartják, aki ennek ellenére mindig világosan és lágyan kommunikál.
Egyesítő személyiség, a konzervatív bíborosok között elismerést vívott ki azzal, hogy ellenállt a jezsuita renden belüli liberalizációs áramlatoknak, a mérsékeltek pedig az egyház fejlődő világ felé tett elköteleződését látják benne. Lelkipásztori érzéke, intelligenciája, szerénysége, spirituális beállítottsága, mindkét körben népszerűvé teszi. Mivel Németországban is tanult, személyében egyesül a fejlett és a fejlődő világ, jezsuitaként pedig az egyik legnagyobb nemzetközi szerzetesrend tagja. Elutasítja a halálbüntetést és az eutanáziát, míg a szexuális erkölcsök tekintetében hevesen ellenzi az abortuszt és az azonos neműek közötti házassági kapcsolatot. Három évvel ezelőtt feldühítette Cristina Fernandez de Kirchner argentin elnököt, ugyanis gyerekekkel szembeni diszkriminációnak nevezte a meleg párok általi örökbefogadást. Érvelése szerint a gyermekeknek joguk van arra, hogy egy apa és egy anya nevelje fel őket.
A fogamzásgátlás kérdésében azonban pragmatikusabb nézeteket vall, és úgy gondolja, hogy a betegségek terjedésének a megelőzésére alkalmazható az óvszer. Mély együttérzést mutat a HIV-fertőzöttek felé, 2011-ben tucatnyi AIDS-beteget csókolt meg, és mosta meg lábukat egy kezelőotthonban, és együtt érzőn viselkedett, amikor 1994-ben Buenos Airesben felrobbantottak egy irodaházat, amely több argentin zsidó szervezetnek adott helyet.
Több más bíborossal ellentétben Bergogliót nem sározták be a katolikus egyházat megrázó botrányok. Fontos feladatnak tartja a római kúria megreformálását, nem védelmezi a kiváltságokat vagy a papok érinthetetlenségét. Tavaly szeptemberben hevesen kritizálta és képmutató neoklerikálisoknak nevezte azokat a papokat, akik nem voltak hajlandók házasságon kívül született gyerekeket megkeresztelni.
Megválasztása óta egyszer sem ült a számára kijelölt díszhelyen a Szent Márta házbeli étkezésekkor, hanem beül a többi bíboros közé, oda, ahol éppen van hely. Szívesen improvizál, nevet, előre megírt beszédek helyett anekdotákat mond, és személyes tapasztalatairól beszél. Legszívesebben kerékpárral és metróval közlekedne, de tudja, hogy pápaként ezt már nem teheti. Pápasága első törekvéseit három ige köré építi fel: „haladni”, „építeni” és „megvallani”; kulcsfogalomként pedig a „mozgást”, a „mozgásban létet” jelölte meg. Trónra lépését az evangéliumi egyszerűség szavaival és legfőképpen gesztusaival kezdte, amelyeket mindenki megért, és amelyek új időket nyithatnak meg az egyház történetében.
