A Prima Primissima díjat magyar színház-, film- és táncművészet kategóriában idén Rudolf Péternek ítélték oda. A színészről, színházi és filmrendezőről, producerről és forgatókönyvíróról sokaknak a Beugró tévéműsor ugorhat be, vagy talán még inkább az Üvegtigris című film, de majd oda is eljutunk. Egy igencsak tartalmas pályával rendelkező művészről van ugyanis szó, aki számos díjat kapott, a Halhatatlanok Társaságának az örökös tagja és Budapest díszpolgára. Pedagógus szülők gyermekeként, Budapesten született 1959. október 15-én. A gyermekkorát Őrszentmiklóson és Vácott töltötte, tiniként került vissza a magyar fővárosba. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1983-ban diplomázott. A színház mellett a filmezés is érdekelte már a tanulóéveiben. Főiskolásként játszott a Cha-Cha-Cha, a Szerencsés Dániel és a Jób lázadása című alkotásokban. A diplomázása után tizenöt évig a Vígszínház tagja volt, azután szabadúszóként tevékenykedett, 2020-tól pedig a Vígszínház igazgatója. Közben egy kis ideig az Újszínházban és a Centrál Színházban is dolgozott.
Sok előadásban játszott, különböző színházak színpadain, sok előadást ő maga rendezett. Rögtön az első rendezése nagy siker lett, a Dühöngő ifjúságot 1992-ben állította színpadra, a produkció ezután még sokáig volt a Pesti Színház repertoárján. Az előadásoknál is több lehet viszont a filmek száma, amelyekben szerepelt. A rendezés e téren is érdekelte, az első filmes rendezése pedig telitalálat lett. Az Üvegtigris 2001-ben jelent meg, Rudolf Péter a főszereplőt is megformázta, a rendezőpartnere Kapitány Iván volt. A film megszólítja az átlagembereket és az értelmiségieket is, legalábbis azokat, akik kaphatók a szatirikus társadalomkritikára. Az Üvegtigris ugyanis a mindennapi életből merít, a közép-kelet-európai valóság elé állít görbe tükröt, nem utolsósorban pedig patinás színészgárda és frappáns, poénos szövegvilág jellemzi: „Ízirájder, öcsém, ízirájder!”; „Az egybubis az egy kicsit drágább, mert hát abból ki kellett szednem a többi bubit.”; „Miért Üvegtigris? Mér’, mi legyen? Fapuma?”; „Apa egyszer azt mondta: mikor a padlón vagy, szedjél fel onnan valamit.” – épp csak néhány mondat, amiket a mai napig sokan idéznek. A filmet nagyrészt a Pest vármegyei Tinnye külterületén forgatták, a Garancsi-tó partján, az ott hagyott büfékocsi azóta turistalátványossággá vált, és a közelben található egyik étterem is felvette az Üvegtigris nevet. A film kultuszstátuszt nyert, DVD-n, videokazettán is kiadták, és az eladást illetően toplistás lett. Nagy is volt a nyomás a rajongók részéről, hogy készüljön folytatása. A második részt 2006-ban mutatták be. A film majdnem kész változata a megjelenés előtt felkerült az internetre, mégis tódult a nép a mozikba, és az elmúlt több mint tíz év egyik legsikeresebb premierjét produkálta a bevétel szempontjából. A második részt a harmadik követte 2010-ben, ezeket Rudolf Péter egymaga rendezte.
A színész ismerős lehet a tévénézőknek is, egyebek közt a Beugró című műsorból, amely az improvizáció világába vezette be a nézőket, szituációs színházi játékok által. Ennek volt Rudolf Péter az egyik résztvevője, szereplője. A műsornak több évada készült, és különböző csatornákon megközelítőleg tíz évig kísérhettük figyelemmel.
A színházi előadások és a filmek mellett, Rudolf Péter számos hangjáték és hangoskönyv szereplője, sok mesefigura szólal meg az ő hangján. Filmekben is vállalt szinkronszerepeket. A Vissza a jövőbe mindhárom részében ő kölcsönzi Marty McFly hangját, akit eredetileg Michael J. Fox játssza, és mivel az amerikai színész adta Stuart Little kisegér hangját is, az azonos című filmből, így Rudolf Pétert hallhatjuk egérként is.
Nyitókép: Sóki Tamás/MTI/MTVA
