Mindig úgy tűnik, a lakás a kicsi, és kevés a hely, ezért nem lehet rendet tartani. Ilyenkor olyan érzésem van, hogy csak úgy sikerülne mindent a helyére tenni, ha néhány dologtól megszabadulnánk. Néha radikális döntéseket kell hozni, és meg kell válni egy-két holmitól. Vagy alkalmazni lehetne néhány praktikát, annak érdekében, hogy jobban érezzük magunkat otthon. Viszont mindehhez idő és energiabefektetés kell, ami valljuk be, nem mindig adatik meg.
Azzal már nem is vagyok hajlandó foglalkozni, hogy amikor kinyitom a ruhásszekrényt, csupán a fejemben megjelenő ruhatérkép alapján tudok tájékozódni. De ez csupán akkor sikerül, ha nem kell sietni az öltözködéssel, mert ha kevés az idő, csak ahhoz van kedvem, hogy feltúrjam a szekrény tartalmát, így a fele kint landol – ekképpen könnyűszerrel meglelem azt, amit kerestem, még ha gyűrött kiadásban is, de felvehetem.
A konyha mindig tiszta, mert a sok szekrény mindent elrejt. Az egy hónappal ezelőtt tartott nagytakarítás eredményeképpen néhány napig tartott az öröm és elégedettség, amikor a konyhaszekrényt kinyitva, minden könnyedén elérhető volt, s nem kellett székre állni, hogy a legfelülre tolt edényt kivegyem.
(Illusztráció – Getty Images)
A porszívózással sok minden megoldható, ha gyorsan kell cselekedni. Az egyik barátnőm is erre esküszik. Mindössze tíz perc, és úgy tűnik, tökéletes a rend a lakásban. Tetszik ez az érzéki csalódásnak nevezhető jelenség: ha nincs szösz, morzsa, hajszál vagy apró játék a padlón, máris rendezettebbnek tűnhet a tér. Ezért a porszívó mindig elérhető helyen kell hogy legyen, olykor még az esztétikum rovására is.
A másik kritikus pont a bejáratnál álló cipős szekrény. Ez sohasem lehetne elég nagy ahhoz, hogy elnyeljen minden feleslegesen kint hagyott lábbelit. Már csak azért sem, mert a mostanában különlegesnek mondható időjárás révén, egyik nap a téli csizma, a másik reggel pedig a könnyű, tavaszi cipő kerül elő, vagyis marad a fogas alatt. S ha már a fogasnál tartunk – a cipős szekrény jó barátja – a télikabátot, az esőköpenyt, a pulóvereket és a dzsekiket is mind elbírja, egy nagy gömbölyded alakú szoborrá alakulva. A műalkotásszerű fogas és a cipős szekrény mellett egy sapkákkal, sálakkal teli kisebb komód ékeskedik. Különleges, láthatatlanná váló képességgel rendelkezik, mert akárhányszor elhangzik, hogy „Hol a sapkám?”, majd erre válaszként pedig az, hogy „A komódon.”, mindig olyan visszajelzés érkezik, hogy „Melyiken?”, annak ellenére, hogy csupán egy ilyen bútordarab van a lakásban.
Sajnos, a fiam életkorával csökken a földön heverő játékok száma és növekszik a porvonzó kütyük felségterülete. Azonban ezeket nekem nem szabad sem áthelyezni, sem vizes ronggyal érinteni, sem kapcsolgatni, s annak még csak a gondolata sem merülhet fel bennem, hogy elpakolom… Ez a szektor már nem az én hatásköröm alatt áll. Egy feladattal kevesebb.
Nos, mi könnyíthet azon a nyomasztóan ható felvetésen ilyenkor, miszerint „rend a lelke mindennek”. Mindannyian tudjuk, hogy igaz a mondás, s ha mindent rendben tartunk, nagyobb az esélye annak, hogy az életünk nyugodtabb, zavartalanabb és hatékonyabb lesz. A kérdés csupán, hogy meddig.
Nyitókép: (Illusztráció – Getty Images)
