Tíz éve már, hogy a két legjobb barátnőm külföldre költözött. Idővel mindhármunknak különböző utakon formálódott az élete, több igen meghatározó esemény közepette. Sokféle hatás éri ilyenkor az embert, s azoktól, akik nincsenek karnyújtásnyira, vagy legalábbis autóútnyi távolságra, akaratunktól függetlenül valamilyen mértékben eltávolodunk. Sokszor a távolból nem sikerül átadni egymásnak a gondolatainkat. A felmerülő problémák megoldásában nem tudunk közvetlen módon támaszt nyújtani a másiknak. S mindezzel átalakul a baráti kapcsolat is. Még akkor is átképeződik a természete, ha megteszünk mindent annak érdekében, hogy ápoljuk a barátságot. Ilyenkor már a kéthetente elhangzó Hogy vagy? is teljesen más értelmet kap. Nem ugyanolyan a súlya, mint a szemtől szemben feltett kérdés, vagy a Várj! Mindjárt jövök, segítek! reakció.
Az évente két, esetleg három alkalommal történő látogatások már egészen más tartalmakkal telítődnek. Ilyenkor összegezni próbáljuk a legfontosabb közlendőnket, s megesik, hogy a kevésbé kellemes eseményeket, a kevésbé pozitív hangulatú gondolatainkat elhallgatjuk. Nem vagyunk ott a fontosabb eseményeken, sőt olykor – be kell vallani – el is felejtjük a másik számára jelentős dátumokat. Mégis e barátságok fontosságára akkor jövünk rá, amikor újabb ismeretséget próbálunk kötni – ami nem kevés erőfeszítésekkel és kihívásokkal jár. E folyamat legfontosabb tanulsága pedig, hogy a régi barát ismer leginkább, a régi barát tudja, mikor mit kell mondani, a régi baráttal kötnek össze közös élmények. Hosszú idő és munka, amíg sikerül új és tartalmas barátságokat kialakítani. Tény, hogy ezek teljesen más jellegűek lesznek, mint a már létezők.
Az internet és a digitális technológia fejlődése révén igyekszünk lépésbe hozni a kapcsolatainkat is – gondoljuk, így sem a távolság, sem az időeltolódás nem okozhat fejfájást a barátságok terén. S ha már ritkulnak a hívások vagy a videóbeszélgetések, ki kell találni valamilyen új kapcsolódási formát. A témák ismétlődnek, az események pedig sokasodnak körülöttünk, vagy éppen ellenkezőleg: semmi sem mozdul előre, nem történik velünk semmi említésre méltó. De kell egy jel, egy kapocs, akár egy apróság is, ami összetartja a nehézkesebb időszakokban is a barátság fonalát. Egy jelentéktelennek tűnő részlet is elég, amivel kimutathatjuk, hogy gondolunk a másikra, és hogy nem vagyunk közömbösek, számunkra is fontos a barátságunk éltetése. Ilyenkor ki kell találni valami egyszerűt, ami működőképes a zajos, tennivalóktól nehézkes mindennapokban. A javaslat a következő: mindennap küldj egy fotót. Egy képet bármiről, ami jelzi, hogy érzékeljük a létezés és a baráti szálak kapcsolatát.
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
