A minap egy olyan cikkre bukkantam az újságunkban, amelynek az volt a címe: Kerüljük az illatgyertyák használatát! Mivel én sosem szerettem őket, azonnal végigolvastam és jól tettem, mert legalább tudom, nem véletlenül zavartak mindig a beltéri illatosítók.
A greenfo.hu nevű tematikus zöld hírcentrum oldaláról átvett írásban azt javasolják, hogy mérsékeljük nemcsak a mesterséges, hanem a természetes illatosítók, illatgyertyák használatát is, ugyanis károsítják az egészségünket. A Semmelweis Egyetem közegészségtudományi szakértőjére hivatkoznak, aki tanulmányokkal alátámasztva mondja el, hogy potenciálisan egészségkárosítók, az illatosítókból felszabaduló anyagok és égéstermékek felesleges terhet rónak az egyébként is sokszor túlterhelt szervezetünkre. Persze nem mumusként állítja be őket, hiszen azt is hozzáteszi, hogy a lakásokban számos építőanyag és berendezési tárgy is folyamatosan bocsát ki szennyező anyagokat, így a falfestékek, a préselt anyagból készült bútorok, a szőnyegek, a padlózatban használt ragasztóanyagok, a bútorfestékek, és hogy ezek együttesen okozhatnak egészségügyi problémát. Szóval, miután körülvettük magunkat mindenféle egészségtelen dologgal, nem kellene még egy pofont adni a szervezetünknek a beltéri illatosítókkal, mert már így is van mit elviselnie. Helyettük azt javasolják, szellőztessünk rendszeresen, többször is a nap folyamán, ezzel a módszerrel megszabadulhatunk a párától, a kellemetlen szagoktól és a tárgyainkból kikerülő mérgektől is.
Jó, hogy ezt elolvastam, mert így magyarázatot kaptam arra, miért zavarnak ennyire a beltéri illatosítók. Ne higgyék, hogy én nem vettem otthonra. Dehogynem, hiszen annyira divatos, szinte elvárás illatossá tenni az otthonunkat. Egy egész iparág épült arra, hogy hogyan lehet illatossá tenni a belső tereinket. A drogériákban polcokat foglalnak el a légfrissítők, az illatozó pálcikák, azok az önműködő kütyük, amelyek meghatározott időnként egy-egy illatfelhőt fújnak a levegőbe, az illatviaszok és még sorolhatnánk. Manapság talán nincs is olyan üzlethelyiség, bolt, kávézó, ahol ne használnák őket a levegő „frissen” tartására. A marketingszakemberek az illatosítók használatát a tisztasággal, az ápoltsággal kötötték össze, és ezt az egész világ bevette, magáévá tette, így szinte elvárás, hogy minden illatozzon. Amikor saját otthonunk lett, én is vettem olyan áramba dugható izét, ami vanília illattal árasztotta el a szobát, és igyekeztem használni is, viszont rendre azon kaptam magam, hogy zavar. Próbálkoztam vele egy ideig, aztán feladtam, fél év múlva a kukában landolt félig kiürítve. Persze nem adtam fel, hiszen mindenkinél van odahaza, ez valahogy része a mai lakáskultúrának, szóval vettem megint, csak más fajtát, más illattal. Az is zavart, egy idő után az is a szemétben végezte. Jó ötletnek tűnt az illatosított gyertya, tetszett a hangulata is, főleg tél idején, karácsony környékén, úgyhogy az is bekerült a házba. Ajándékba is kaptam, meg én is vettem magamnak. Lett karácsony illatú is, meg vaníliás is, azokat valahogy jobban viseltem, valószínűleg nem annyira intenzívek. Csak időnként gyújtottam meg őket, akkor is inkább a gyertyaláng kedvéért, nálam egy ilyen gyertya évekig eltartott. Most is van itthon, de erre az illatosítási módra sem szoktam rá igazán.
Szóval végigolvastam ezt a cikket és megnyugodtam. Eddig se nagyon illatosítottam, de ezek után végképp nem fogok. Biztosan mások is vannak így ezzel.
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
