Nőből vagyok, szeretek vásárolgatni, no nem a csillivilli bevásárlóközpontokban – ott feszélyez a nagy tömeg, a mozgólépcsők zsúfoltsága, a túl erős fények –, hanem itthonról, kényelmesen az interneten nézelődni, vadászni abban a reményben, hátha a horgomra akad valami, legyen az ruházat vagy bármilyen csekélység, amire amúgy nincs szükségem, de örömet szerez.
Tavaly nagyon szerettem volna megörvendeztetni magam egy Pandora karkötővel, ami meg is történt, de az ára miatt lelkiismeret-furdalásom volt, ezért eldöntöttem, hogy a hozzá való charmokat (a karkötőre fűzhető apró díszeket) inkább megrendelem a kínai Aliexpress webáruházból. A bankban nyitottam egy devizaszámlát, amire befizettem egy kevéske eurót – egyrészt azért, hogy ne essek kísértésbe a hatalmas kínálat láttán, másrészt, hogy ne váljak hackerek áldozatává –, regisztráltam és belevetettem magam a karkötők és charmok világába. Amikor megláttam, hogy a valódi ár töredékéért vehetek utánzatokat, elszabadult a pokol. Kettesével pakoltam őket a kosaramba. Egy idő után a tételek száma már nálam is kiverte a biztosítékot, ezért visszafogtam magam. Kiválasztottam néhányat, amiről úgy gondoltam, valóban ezüstből van, és megrendeltem. A többit azért benne hagytam a kosárban, mindenesetre. Utána már nem maradt más hátra, mint a várakozás. Közben kaptam az üzeneteket, merre jár éppen a küldemény. Néhány hét után hihetetlen öröm kerített hatalmába, amikor az első csomagot megláttam a postaládában. De kibontva jött a csalódás. Mert hiába küldött a kínai árus mindegyik charmból kettőt, és valóban nagyon hasonlítottak az eredetire, nem ezüstből voltak, csak ezüstözöttek, ami tudvalévő, hogy idővel lekopik. Ezért ismét elővettem a kosaramat, és most már alaposabban válogattam, elolvastam a vásárlók recenzióit, és azok alapján választottam ki egy boltot. Az áru kissé drágább volt, de minőségi tanúsítvány volt hozzá mellékelve. Ami természetesen nem garancia arra, hogy valóban úgy is van, de bíztam benne, hogy nem ver át az eladó, hiszen rengeteg eladott portékája volt, és szinte csak pozitív értékelést kapott a vásárlóktól. Ezúttal kiváló termékre tettem szert. Ezek után vérszemet kaptam, és többször rendeltem, mást is, például egéralátétet, cica formájú üvegnyitó mágnest, telefontokot, álló szappantartót, amiből kicsorog a víz, kulcstartót, szilikonos edényfogót, sőt még két bőrtáskát is, amelyek minőségéhez nem fér kétség. A kisebb csomagokat a postaládába dobta be a postás, a nagyobbakat a csomagautomatába.
Egy ideig visszafogtam magam, csak hébe-hóba néztem fel az Aliexpress oldalára. Hogy ne menjek ki a formából, júniusban rendeltem három strandpapucsot, aminek párja 150 dinár körül volt. Aztán a látóterembe került a Temu. Egy felhasználó YouTube-videójában bemutatta a termékeket, amiket erről az internetes platformról rendelt, és felcsigázta az érdeklődésemet. 1900 dinárért rendeltem egy fürdőruhát, egy neonlámpát (!), egy vállpánt nélküli melltartót és egy fém nadrágtartó csatot, ami két részből áll, mindkettőt a nadrág korcára kell felerősíteni, és egyszerűen a kettőt összeakasztani. A rendelést követően visszajelző e-mailt kaptam, majd utána még kettőt, amiben pontosan tájékoztattak, hol jár éppen a csomag, majd a végén arról is, hogy megérkezett. Ekkor jött a postától egy üzenet, amiben arra voltak kíváncsiak, melyik automatára kérem a csomagot, és megkezdődött a kálváriám. A három csomag két, a város különböző pontján lévő automatába került. Kettő a nagypostához, egy pedig a vasútállomáshoz. Első lépésként telepítettem a telefonomra a csomag kivételéhez szükséges alkalmazást. A nagypostánál sikerült az egyik ajtót kinyitni, a másikat nem. Egyszerűen nem tudott kapcsolódni az alkalmazás. Bementem a postára, és a hivatalnok hölgy azt ajánlotta, próbálkozzak még egyszer, ha nem járok sikerrel, néhány nap múlva kihozza a postás. Mivel minden próbálkozás hiábavaló volt, elmentünk a vasútállomásra. Ott ugyanez megismétlődött. Sőt, az automata előtt állva jelezte az alkalmazás, hogy az imént fel lett véve a csomag a nagypostánál, majd néhány perc múlva itt, az állomáson lévőből is! Feldúltan mentem haza, és a neten kerestem megoldást. Úgy döntöttem, másnap felhívom a központjukat, és alaposan leteremtem őket. De erre nem volt szükség, mert reggel már várt az üzenet, hogy a nap folyamán kihozza a futár a temus csomagot. A megadott számon nem jelentkezett senki, hiába hívogattam szinte egész nap. Délután érkezett az üzenet, hogy a csomagot felvehetem a nagypostán! Másnap el is mentünk, és valóban ott volt a Temuról rendelt csomag, hiánytalanul.
A harmadik csomagnak továbbra sem volt se híre, se hamva. Néhány nap elteltével ismét a postán volt elintéznivalóm, és az automata előtt belebotlottam ugyanabba a hivatalnok hölgybe, aki néhány nappal ezelőtt nem sokat segített – éppen azokat a csomagokat szedte ki, amelyeket a szerencsétlen megrendelők nem tudtak átvenni. Eléggé barátságtalanul kérdeztem tőle, hogy hol leledzik az enyém. Megkért, hogy írjam le egy cetlire a nevem és a címem, és majd megnézi a központi raktárban. Nem sok reményt fűztem hozzá, ám megadtam az adataimat. Negyed óra múlva jött is, kezében a csomaggal. Az volt a magyarázat, sajnos előfordul, hogy összezavarodik az applikáció, olyankor pedig leblokkol. Már nem is nagyon érdekelt az egész, örültem, hogy végre-valahára pontot tehetek az ügyre.
Hogy ez a csomag-ramazuri elvette-e a kedvem a további rendelésektől? Mondhatom, hogy nem. Azóta már rendeltem egy remek szilikonzoknit, amit ha lefekvéskor a bekrémezett lábunkra felhúzunk, nem kenjük össze az ágyneműt, valamint egy férfi strandpapucsot és néhány apróságot a gépkocsihoz, hogy a férjem is részesüljön a kínai bolhapiac gyümölcseiből.
Nyitókép: Pixabay
