A National Geographic magazin a hetvenes évek első felében megkeresett egy világhírű orvost, Alexander Leafet - aki klinikai orvostan professzor volt -, hogy tanulmányozza a világ legegészségesebb és leghosszabb életű népeit, majd írjon cikket róluk. Utazgatásai során három olyan népcsoportot talált, mely tagjai híresek voltak hosszú életkorukról és kiváló egészségükről, illetve a daganatos és egyéb civilizációs betegségek alacsony számú előfordulása jellemzi őket: Vilcabama völgye Ecuadorban, a pakisztáni Hunza völgye, és a kaukázusi Abházok területe. Egyéb forrásokból azonban tudjuk, hogy az otomini indiánok és a nepáli serpák egészségi állapota is irígylésre méltó a nyugati ember fizikai állapotához képest. Sorozatunkban bemutatjuk ezeknek az embereknek életstílusát, étkezését, szokásait. Hátha tanulhatunk tőlük.
ÉLNI TÖBB MINT EGY ÉVSZÁZADOT EGÉSZSÉGBEN, ERŐBEN
Acuadorban a perui határtól nem messze, az Andok vonulatai között 1400 méteres magasságban, a Csendes-óceántól körülbelül 160 kilométerre megtalálható apró, roppant nehezen megközelíthető város.
Az inkák nyelvén a Vilcabamba szent völgyet jelent, és valóban van a helyben valami mágikus. Először is az éghajlat aligha lehetne kellemesebb. Évszakonként alig változó, 20 C-os éves átlaghőmérsékletével ideális feltételekkel szolgál a szubtrópusi mezőgazdaságnak; rengetegféle gabona, gyümölcs és zöldség termeszthető könnyedén, de számos faj vadon is megél, csak be kell takarítani.
1981-ben Morton Walker orvos és szakújságíró cikksorozatot jelentetett meg a vilcabambaiak egészségi állapotáról. Ebben arról számolt be, hogy itt az embereket alig támadják meg pusztító betegségek. Nem szenvednek rákban, szív- és cukorbetegségben, nincs agyvérzés, májzsugorodás, szenilitás, érelmeszesedés, sem egyéb olyan kór, amely a véráram elzáródásával függene össze, vagyis azzal, ami a legtöbb bénulásért és halálért felelős a fejlett világban élők között. Minthogy pedig nem haláloznak el efféle betegségekben, végigélhetik az időt, ami az embernek adatott – nem ritkán több mint egy évszázadot…
Vilcabamba népe anyagi javak tekintetében meglehetősen szegény, a völgylakók mégis magabiztosságot sugároznak, választékosan és rendkívül kedvesen beszélnek egymással. A hosszabb ideig közöttük lakó Grace Halsell sohase hallotta, hogy veszekedtek, vagy vitatkoztak volna egymással, viszont rengeteget nevetnek.
SEM HÚS, SEM VAJ
Étkezési szokásaik nagyban különböznek a nyugati emberétől, hiszen nem tartanak konzerveket, gabonapelyhet, palacsintaport…stb, tehát semmilyen csomagolt élelmiszert nem fogyasztanak. Ebből adódóan nem tudnak a mesterséges tartósítószerekről és egyéb vegyi adalékokról, melyekből a mi élelmiszereink oly sokat tartalmaznak.
A zöldséget frissen szedik a kertből, így tápértékük teljes. A gyümölcsöket gyakran a helyszínen fogyasztják el - tehát nyersen! Étrendjük csaknem teljesen vegetáriánus, elsősorban gabonából, zöldségből, gyümölcsből, magvakból, hüvelyesekből, mogyoró- és diófélékből áll. Egyszer-egyszer tejet és tojás is esznek, de ez igen ritka! Szinte egyáltalán nem fogyasztanak húst és vajat. A mindennapi étrendjük a nyugati emberéhez viszonyítva kalóriaszegény, nincsenek közöttük túlsúlyos emberek.
Fehérjeszükségletüket zöldségekből, gabonából és különféle hüvelyesekből biztosítják. Szénhidrátforrásaik természetesek, rendszerint gabonák, mint a kukorica, a quinoa, a búza, az árpa, vagy gumófélék, mint a krumpli, a jukka, az édesburgonya. A zsiradékot avokádóból, magvakból és mogyorófélékből nyerik. A vilcabambaiak étrendje feltűnően hasonlít a szintén nagyon egészséges abházokéhoz. Akárcsak a hagyományos abház konyhában, a fehérje és a zsiradék szinte teljes egészségben itt is növényi eredetű.
A VIEJÓK DESSZERTJE AZ ÉDES GYÜMÖLCS
A desszert, ahogyan mi ismerjük, nem létezik Vilcabambában. Amikor a viejók édes ízekre vágynak, friss, tehát nyers gyümölcsöket esznek, mint a füge, az ananász, a görögdinnye, a narancs, a banán, a papaja vagy a mangó. Gyümölcsből egész évben rengeteg terem.
Nem nehéz észrevenni, mennyire ellentétben áll mindez a fejlett világ gyakorlatával. Ha az ember ma valamelyik modern nyugati országban él, egészen másfajta élelmiszerek veszik körül, mint a vilcabambaiakat. Nagyon valószínű, hogy a környezet gyorséttermekkel és műkajareklámokkal van tele. Gyakran sokkal egyszerűbb egy Big Machez vagy egy Coca-Colához jutni, mint egy almához.
