A petefészek daganata a korai stádiumban úgyszólván tünetmentes, némi hasi diszkomfort érzésen kívül (bélgázok, emésztési zavarok, testsúlycsökkenés, minden ok nélkül, alhasi görcs) – amit nem lehet specifikusnak megítélni-, nem ad más jelzést magáról. Amikor már orvosilag is kitapintható, előrehaladott állapotról beszélünk. Emiatt igyekezett a nőgyógyász képalkotó módszerekkel, főképpen ultrahangvizsgálattal, a minél korábbi fázisban diagnosztizálni. Sajnos az Amerikai Onkológiai Társaság legutóbbi ülésén az ultrahangvizsgálatot eredménytelennek ítélte a korai petefészekrák felismerésében. Következésképpen elejtették a már küszöbönlévő szűrővizsgálatok széleskörű bevezetését az ultrahang segítségével, nemcsak Amerikában, hanem nálunk és más európai országban is. Az orvostudomány azonban, tekintettel e kór alattomos tulajdonságaira, igyekezett más eszközökkel és koncentrált támadással sújtani e rosszindulatú daganatot. Nemrég ismertették az erre vonatkozó legújabb ajánlásokat, ennek eredményeképpen erélyes odafigyeléssel, a képalkotó műszerek össztüzével, újszerű laboratóriumi kimutatásokkal, és természetesen a legkorszerűbb terápiával van esély e ginekológiai „néma kór” megfékezésére. Előrebocsátom, nem egyetlen meghirdetett csodaszerről van szó, inkább egy újfajta hozzáállásról, amely a beteget és az orvost is egyaránt kötelezi. Az ajánlásokban ugyanis nem csupán kifejezetten az orvosokat célozták meg, vannak olyan megszívlelendő tanácsok, amelyek általában a nőket, pontosítva, a veszélyeztetett korú, 50 év feletti populációt szólítja meg. Érthető, az ember egészsége végeredményben személyes tőke, felelőtlen és figyelmetlen életviselettel könnyen sérül, tehát az egyéni odafigyelés elengedhetetlen feltétele a kockázatok kiszűrésének. Ha nem így lenne, bármely alattomos betegség esetében gyakorta késve érkeznénk az orvosi rendelőbe.
Az új ajánlások, mint említettem, főképpen az ötven év feletti populációt célozzák meg, mivel ez a kor fontos hajlamosító tényezője a betegségnek. A szülés ugyanakkor védőtényező, míg a rendszertelen és hosszan tartó menstruáció, a hormonháztartás rendellenességei és az elhízás újabb kockázati faktornak számít. A jelzett szaktársaság azonban mindennél fontosabbként emeli ki a genetikai tényezőket. Mindazoknál – hangoztatja –, akiknek a családjában az édesanya, a lánygyermek, a nőtestvér vagy közeli nőrokon ováriumdaganatban betegedett meg, fennáll a petefészekrák kialakulásának veszélye. A családban előforduló vastagbél- vagy mellrák ugyanúgy veszélyeztető tényezőnek számít. Ezeknek a magas kockázattal bíró nőknek minél hamarabb el kell végezniük a BRSC génmutáció vizsgálatát, (amely a rákos betegségeknek az örökletes, magas szintű hajlandóságát jelzi), és ha ez is pozitív, évente (!) ajánlatos a hüvely-ultrahang és a mágneses rezonancia kombinált vizsgálata. Szintén évente követniük kell a petefészek tumormarkereinek laboratóriumi eredményeit, nevezetesen, a CA–125, a prolaktin, és ha elérhető, a HE4 szintjét. Az ajánló elismeri, nem könnyű a feladat, ám a daganat korai felfedése 95 százalékos gyógyulást ígér, míg az előrehaladott petefészektumor öt éven belüli túlélési statisztikája ennél jóval alacsonyabb.
