Ha az egészségügyi világnapokról esik szó, szerintem nincs fontosabb – jobb kifejezéssel élve –, kihagyhatatlanabb és odafigyelésre érdemlegesebb, mint a szívünk napja. A világ szeptember utolsó vasárnapján emlékezik meg alkalmi szűrésekkel, mérésekkel és orvosi tanácsokkal e központi szervünkről és a nem kevésbé lényeges, testünket behálózó és oxigénnel ellátó érrendszerünkről.
A Gyógykalauz melléklet szeptember 2-án, pénteken járul hozzá szívünk ünnepéhez olyan írásokkal, amelyekben szó lesz a táplálkozásról, a testtömegről, a vérnyomásról és megannyi más rizikófaktorról, amelyek nap mint nap emésztik – Ady Endrére asszociáló kifejezéssel – „életünk apadó erét”. Jó lenne, ha ezen a napon, szeptember utolsó vasárnapján tennénk a fogadalmakat, a szokásos újév éjszakája helyett. Közelebb lenne szívünkhöz, és őszintébb is lenne. Élj és tégy a szívedért – ez a mottója a szeptemberi, a szívbetegségek megelőzése céljából szervezendő ünnepségnek. Felemás módon csak egy nap jut neki, holott 4-5 napot is szentelünk olyan ünnepeknek, melyeknek nevét sem tudjuk becsületesen, és jelentőségük is elmosódott. Jómagam olyan újdonságokkal szeretném fölvezetni és hozzásegíteni az olvasót e szeptemberi nap esetleges fogadalmainak következetes betartására, amelyeket hitelesítettek az elmúlt két-három év kardiológiai világkongresszusain, emellett közérthetőek és alkalmazhatóak mindennapi életünkben.
Óvjuk immunrendszerünket
Jóllehet a megelőzésen maradt ezúttal is a hangsúly, számos új klinikai vizsgálat eredménye és gyógyszer került a terítékre az utóbbi 3-4 évben. Kezdjük Rudolf Virchowval, a legnagyobb német orvoskutatóval, aki a XIX. század végén adott ma is elgondolkoztató leírást az érelmeszesedésről, arról a kórról, amely mindmáig elismerten a koszorúér-betegségek, az angina pektoris (szívkoszorúér-görcs), és szívinfarktus „előfutára”. A kutatókat elgondolkoztatta Virchow következetessége, és újra górcső alá vették az általa használt kifejezést; a zseniális orvoskutató ugyanis az érelmeszesedést állhatatosan „gyulladásos folyamatnak” nevezi. A legújabban közzétett klinikai kutatások eredményei meglepetésünkre kimutatták, hogy a lázzal járó gyulladásos folyamatok, mint az influenza, felgyorsítják a koszorúerek érelmeszesedési beszűkülését, ami szívrohamhoz vezethet. A tanulság magától adódik: ne hanyagoljuk el az influenza elleni védőoltás felvételét, és óvjuk immunrendszerünket.
A kockázat osztályozása
Rendkívül fontos szívgyógyászati hírnek számít a thaiföldi szakemberek beszámolója az első szívroham kockázatának megállapításáról. A kockázat osztályozása ugyanis támpontot nyújt az orvosoknak arra, hogy szívroham esetén milyen sorrendben alkalmazzák a három létező gyógymódot. Egyes emberek számára az első szívroham nagy valószínűséggel egyben az utolsó is, míg mások túlélik a három, sőt több rohamot is. Az okokat kutatva kimutatták, hogy a túlélési esélyek legkedvezőtlenebbek a fekete rasszhoz tartozóknál, a magas vérnyomásban szenvedőknél, és olyan egyéneknél, akiknél a nyugalmi szívritmus nyolcvan feletti. A szélsőségesen nagy vagy kicsi testtömegindex, valamint a szívroham előtti EKG rendellenességei szintén csökkentik a túlélés esélyeit. Ez mind az orvosnak, mind a betegnek mérvadó a megelőzés, illetve a kezelés folyamatában.
Egészségtudatos életmód
Méltán nagy érdeklődést váltott ki a közéleti és tudományos sajtóban az Argentínából érkezett EDUCANDO program ismertetése. Nyolcezer, általános iskolásokat oktató pedagógust képeztek ki arra, hogy tanítványaikkal elsajátíttassák a szívbetegségek megelőzését szolgáló étkezést, rendszeres mozgást, gyümölcs- és zöldségfogyasztást, amit a gyerekek a szakemberek meglepetésére szigorú pontossággal vittek át a szülőknek és a nagyszülőknek, kitartóan követelve otthonukban az életmód-változtatást. A kardiológuskongresszusok ajánlásaiba bekerült ez a „ forradalom alulról” formája az ismeretterjesztésnek, megszívlelendő mintaként.
Mozogjunk, kocogjunk, biciklizzünk, ússzunk, ki mit szeret, mert ez a legjobb módja a szívbetegségek megelőzésének. Igen ám, de meddig terhelhető a testünk? Erre ad választ egy másik kongresszusi beszámoló: a mozgásunk, sportolásunk aerob módszerrel (nincs lihegés, kifulladás) történjen. Magyarán: csak annyira terheld a tested, amíg fáradtságot nem érzel. A fáradtság érzését azonnali pihenés kövesse, a többletmozgás a szívünk rovására megy. Kerüljük tehát az „anaerob”, avagy a sportszerű mozgást, ami zihálással, kifulladással párosul.
Ki ne hallott volna a HDL, azaz, a „jó” koleszterinről? 0,9 mmol/l-nél magasabb szintje viselőjének hosszú, szívbetegségektől mentes életet biztosít. A kutatók évtizedek óta keresik azt a szert, ami javítaná a HDL-koleszterin értékét. Legújabban három gyógyszerrel végeztek hosszadalmas kísérletet, sajnos eredménytelenül. A vizsgálatokat le kellett állítani a súlyos mellékhatások megjelenése miatt. Nem hozott megoldást a mesterségesen létrehozott HDL-molekula infúziós kezelési formája sem, marad tehát a régi, több évtizedes ajánlás a „jó” koleszterinszint emelésére: mozogjunk, legalább hetente háromszor-négyszer egy órát, kocogjunk, ússzunk, biciklizzünk – s most már ezt is tudjuk –, tegyük ezt aerob módon!
