Folyó év augusztusában összegyűlt Párizsban a világ kardiológusainak színe-java, hogy eldöntsenek egy három évtizedes talányos kérdést, amellyel meghatároznák a szívgyógyászat jövőjét a következő egy-két emberöltő tartamára. Úgy tűnik azonban, hogy már Párizs sem a régi, esetleg a hirtelen kerekedett kánikula hevítette a két földrész, Amerika és Európa orvosainak vitáját az izzásig s akadályozta az annyira várt megegyezés kialakítását. Pedig nem kis tétről volt szó. Maga a kérdés tömören így hangzott:
Elég-e a megfelelő táplálkozás az egészséges szívhez?
Az előbbi leegyszerűsített kérdő mondat mögött a háttérben megbújik néhány olyan fontos alkérdés, és nem elhanyagolható gazdasági érdek, amely a késhegyre menő vitát nagymértékben kiélesítette. Nevezetesen: ha a megfelelő táplálkozás mellett fenntartható, esetleg visszafordítható a megromlott szív állapota, beleértve a legsúlyosabb szívinfarktusokat, az elhatalmasodott vérnyomást, a stroke fenyegetését, rendbe hozható érrendszerünk tengelye, a főütőér és a koszorúerek betegsége, akkor nincs más tennivaló, mint hogy a kukába dobhatjuk az odahaza felhalmozott szívgyógyszereinket, s a gyáróriások laboratóriumai abbahagyhatják az újabbnál újabb gyógyszerek utáni kutatásokat, amelyek egyetlen tétele eléri gyakorta az 500 millió dollárt is.
Igen – feleltek a feltett kérdésre Steven F. Horowitz és Dean Ornish, a Kaliforniai Egyetem orvos-professzorai, nem is akárki, a közelmúltban Nobel díjat kiérdemelt orvos, Elisabeth Blackburn eredményeire hivatkozva. Ezt az állításukat alátámasztották hiteles és meggyőző klinikai eredményeikkel is, amelyeket ráadásul élvonalbeli orvostudományi közleményekben publikáltak. Szinte hihetetlenül hangzik, de a vizsgálatok kimutatták, hogy mindössze két hónappal az un. Ornish program alkalmazása után, a by pass szívoperációra váró betegeknél már 30 százalékkal csökkent a szívrohamok száma, egy év után pedig 82 százalékban visszahúzodott az érelmeszesedés, sőt a szívgörcsök is gyakorlatilag megszűntek, ami feleslegessé tette az igen komoly by pass műtéti beavatkozást. A program alapeleme: zsírszegény, csaknem lakto-ovo-vegetáriánus diéta, a bevitt összenergia 10%-a adódik zsírokból, 20%-a proteinokból és 70%-a szénhidrátokból, azaz gyümölcsökből. Ehhez társítanak egy fokozatosan felépített rendszeres mozgásprogramot, némi stresszkezelő jóga- és légzőgyakorlatot, és minden tételt feldolgoznak a társas megbeszélő csoportokban. Mondhatnánk, a nap 24 órájában a betegségükre összpontosítanak, és természetesen minden gyógyszert mellőznek. Az intenzív életmódváltozás Ornish szerint nemcsak megállítja a szívbetegségek progresszióját, hanem visszafordítja annak menetét, jelentősen megjavítva egy év elteltével az egészségügyi vizsgálatok mutatóit. Ez – mondják Ornish és társai – nemcsak korunk legjelentősebb, leggyakoribb betegségeire, a szív- és érrendszeri arterioszklerotikus elváltozásokra érvényes, hanem a prosztata-, tüdő- és a vastagbélrákra is! Több betegénél a rákos áttétek csökkenését írták le, képalkotó rendszerekkel igazolva.
Nem – válaszolt a fenti kérdésre Peter Selight, az Oxfordi Királyi Egyetem vezető orvosa. Az emberi faj katasztrófájához vezetne, ha megvonnánk magunktól szívünk azon gyógyszereit, amelyeket a természet adott a kezünkbe, pl. a digitáliszt, amelyet a digitális purpurea nevű növény rejt magában. De a többi szívre alkalmazott gyógyszer is növényi kivonat és sűrítmény, illetve olyan szintetikus anyagokat hordoz, amelyek a természet nyújtotta anyagok másolatai, kémiai utánzatai. „Mindannyian egyetértünk abban – folytatta –, hogy a diéta és a mozgás csökkenti a szív- és érrendszeri kockázatot, különösen vonatkozik ez azokra, akik nem engedhetik meg maguknak a rendes táplálkozást, illetve egy vasuk sincsen, vagy olyan egyének, akiknek táplálkozására Ornish és társai felügyelnek”. Bemutatott egy meggyőző tanulmányt: 120 000 ember fogyókúráját követték több éven át, s a végkövetkeztetés igen csekély eredményt mutatott: mindössze 20% volt a nem visszaeső. „És tudják, hogy miért van ez – tette fel a kérdést –, mert az egész életünk a fogyasztásra van felépítve: a gyorséttermek hálózata, a munkaidőnk beosztása, a liftek már a második emeletre, felvonók a sípályán, a chipsek, a cukros italok, a tévénézés, a monitorok előtt eltöltött idő, az újonnan feltörő harmadik világ Kína és India lakosságának gazdasági gyarapodása, hadd ne soroljam tovább… Igen. Ideiglenesen, el lehet különíteni egy kis csoportot ebből a kockázatokkal terhes életvitelből, de ha kiszabadítják őket az elefántcsonttornyukból, hamarosan visszaesőkké válnak, mert más életforma világunkban nem ígérkezik számukra. Fenekestől kellene felfordítani a világot az egészséges életvitelhez, ehhez pedig az orvostársadalomnak vajmi kevés az ereje. Gondolják el, mi lesz a visszaeső 90%-kal, ha abbahagyjuk az új szívgyógyszerek fejlesztését. Katasztrófa, amit Önök közül senki sem kívánhat.”
Itt a vita a következő összejövetelig megszakadt, mint mondtam, jegyezhető egyezség nélkül. Addig is maradjunk abban, hogy az igazság valahol a középen van: a szívbajok elsődleges megelőzését segíti a mozgás, a szívbarát táplálkozás, a jókedv, kacagás, a jó hangulatú munkahely, a vörösbor, a fekete csokoládé….., de ha baj van, ne hanyagoljuk el a gyógyszerek pontos szedését.
