Milyen volt a kőkori táplálkozás?
Legegyszerűbben fogalmazva az a táplálkozási rendet nevezik paleolit étrendnek, amelyben a táplálék 66–75 százalékban állati fehérjét és zsírt tartalmaz, 25–34 százalékban pedig növényekből áll. A kutatók ezt az arányt 229, kőkorszaki körülmények között élő természeti nép étrendjének vizsgálata révén állították föl. Az állati és növényi eredetű táplálék aránya istenkáromlásként hat a nyugati orvoslás szemében, hiszen meggyőződése, hogy a szív- és érrendszeri betegségeket az állati eredetű táplálék, a zsír és a koleszterin okozza, ezért a húsokkal szemben a gabonafélék, a kukorica, a burgonya, a zöldségek és gyümölcsök fogyasztásának növelését javallja. A cikkíró ezzel szemben azzal érvel, hogy a mai táplálkozástudomány nem ismerte föl, hogy a természeti népeknél teljesen ismeretlenek a szív- és érrendszeri megbetegedések, a rák és az immunbetegségek, noha nem fogyasztanak gabonát, gyorsan felszívódó szénhidrátot és nem isznak tejet.
A húsevés 2500 éves apológiája
Szendi Gábor egyebek közt Hérodotosz feljegyzését hozza fel érvként, amelyben a görög történetíró az etióp királynak Kr. e. 500 táján a perzsákkal történt találkozását örökítette meg: „Az etióp király, amikor a perzsák legöregebbjei után érdeklődött, azok azt felelték, hogy a legöregebbek elélnek nyolcvan évig is. Az etióp király ezen elcsodálkozott, mert az etiópok közt a 120 éves sem volt ritka. Kérdezte, mit esznek a perzsák. Amikor megtudta, hogy azok kenyeret esznek, azt felelte, hogy az etiópok azért élnek sokáig, mert nem esznek trágyát (ezt a gabonára értette), hanem húst esznek és tejet isznak.” Vagyis a gabonafélék nem tartoztak mindig az ember természetes étrendjébe.
A nomád életformát felváltó földműves gazdálkodás óriási változást hozott a táplálkozásban, a gabonafélék fogyasztására viszont nem volt felkészülve az emberi szervezet. Az utóbbi száz esztendőben a zsírfogyasztás aránya nem változott jelentősebben, miközben ugrásszerűen emelkedett a finomított szénhidrátok, a cukor, a burgonya, a gabonafélék mennyisége az étrendben, ami elhízáshoz, cukorbetegség és szívbetegségek kialakulásához vezetett.
A paleolit gyógyulás
Szendi Gábor átfogó tanulmányában fiziológiai, biokémiai és egyéb érvek mentén, számtalan orvosi kutatást és vizsgálatot elemezve fejti ki a gabonaszegény, úgynevezett paleolit táplálkozás egészségmegőrző hatását. Szerinte az ilyen táplálkozás mellett az emberek fogyni kezdenek, noha állandóan jóllakottak lehetnek, csökken a táplálékigényük, megszűnik a 2-es típusú cukorbetegség, eltűnnek a hormonzavarok, visszafordul az érelmeszesedés folyamata, javulnak az autoimmun betegségek, megszűnnek a neurológiai zavarok, az ízületi és izomfájdalmak, jelentősen csökken a rákkockázat, a szívinfarktus és a sztrókkockázat, javul a memória és az agyműködés, valamint eltűnik az anyagcserezavarból eredő depresszió.
Mindez annak következménye, hogy az ember genetikai állománya a krumpli, a chips, a kenyér előtti időre van beállítva, ezért aki a barlangi ember diétáját kívánja követni, egyen húst hússal, hozzá némi diót, mogyorót, salátát, almát – tanácsolják a paleolit étrend elkötelezettjei.
