A magas halálozási ráta összefüggésbe hozható a szűrés és a korai felismerés hiányával, pedig a tüdőrák a leginkább megelőzhető daganatféleség. A tüdőtumorok 85-87%-a az aktív, 3-5%-a pedig a passzív dohányzással hozható összefüggésbe. Minél többet dohányzik valaki, annál nagyobb a tüdőrák kialakulásának kockázata. Bizonyított tény, hogy napi egy doboz cigaretta elszívása a férfiaknál tízszeresére, a nőknél ötszörösére növeli a tüdőrák kialakulásának kockázatát. Erős dohányosok esetében – naponta két doboz cigaretta elszívásával – a kockázat akár 20-30-szoros is lehet. Bár a legtöbben nem szívják le a füstjét, a szivarozás és a pipázás is igen komoly kockázati tényező, akárcsak a marihuánás cigaretta szívása. A dohányzás a férfiaknál 90 százalékban, míg a nőknél 80 százalékban okoz tüdőrákot.
Természetesen nem csak a dohányzás okozhat tüdőrákot, szerepet játszik a genetika is, hiszen nem egy olyan emberről hallani, aki évtizedeken keresztül dohányzott, de nem lett beteg, illetve olyanokról is, akik sosem dohányoztak, mégis tüdőrák okozta a halálukat. Ezenkívül fontos megemlíteni a magas széndioxid-mennyiséget is, mely a forgalom és levegőszennyezés következményeként jut a tüdőnkbe. De okozhatnak bizonyos kémiai anyagok is tüdőrákot, ha valaki éveken keresztül nap mint nap beszívja gázait.
Szerbiában a tüdőrák a leggyakoribb betegség a férfiak körében, míg a nőknél ez a negyedik leggyakrabban előforduló daganatos betegség. A betegek és az elhunytak többsége 40 és 70 év közötti. Tüdőrák diagnózissal Szerbiában évente átlagosan 5200-an betegszenek meg és 4600 az elhunytak száma. A tüdőrák esetében az előfordulási ráta 100 ezer emberre 50 százalékos, míg az elhalálozási 50,9, ebből kifolyólag Szerbia 2008-ban Európa veszélyeztetett országainak csoportjába tartozott. A tüdőrák esetében az utóbbi tíz évben Európában 8,2 százalékkal csökkent az elhalálozottak száma. Számos európai országban, főként Észak- és Nyugat-Európában az elhalálozási ráta a férfiak esetében az utóbbi két évtizedben csökkenőben van, míg a nők esetében egyre inkább növekszik. Szerbiában az előfordulási, illetve elhalálozási ráta az utóbbi évtizedekben évente átlagosan 2,7 százalékkal növekedett.
A tüdőrák műtéttel, sugárkezeléssel és gyógyszerrel kezelhető. A tüdőrák felfedezése után öt évvel a betegeknek csupán a 10-15 százaléka marad életben. A betegséget a legtöbben azonnali halállal, vagy legalábbis biztos halállal párosítjuk. Ez azonban közel sem így van. A tüdőrákot súlyossága szerint hat stádiumba sorolhatjuk. Az első három stádium biztosan műthető, a negyedikben csak az esetek egy részében lehetséges a műtéti kezelés. Az ötödik és a hatodik stádiumban csak a nem sebészi beavatkozás lehetséges, a hetedikben pedig már nincs értelme a kezelések egyik típusának sem.
A tüdő- és légúti betegségek akut és krónikus formája, nemtől és korosztálytól függetlenül, gyakori oka a lakosság megbetegedésének és elhalálozásának. Az egészségügyi következmények mellett gazdasági szempontból is jelentősen károsíthatja a beteget, ugyanis a megbetegedés következtében kimarad a munkáról, magasak a kezelési költségek, fogyatékossághoz, illetve korai halálhoz vezethet.
A tuberkulózis vizsgálatai során összefüggést találtak a betegség és a szociális, illetve gazdasági körülmények, valamint maga az életmód között. Ebből kifolyólag a tbc az egyik első betegség, amelyet a szakemberek az utóbbi tényezők alapján szociális-medicinai csoportba sorolnak, attól függetlenül, hogy fertőző betegségről van szó. Manapság sikeresen gyógyítható, de nem kell elfeledeni, hogy régebben magas volt a tuberkulózisban elhalálozottak aránya. Bár a tbc multirezisztens formája ma is halálos kimenetelű lehet, az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a tuberkulózis globális veszéllyé fejlődött és rendkívül elterjedt betegség.
