A betegek egy része mellkasi fájdalommal keresi fel az orvosát. Hogyan lehet megállapítani, hogy ez szívbetegségből adódik, vagy pedig másról van szó? – tette fel a kérdést prof. dr. Varga Albert belgyógyász kardiológus, a Magyar Egészségügyi Társaság és a Magyar Kardiológusok Társaságának a közelmúltban Oromhegyesen megtartott tudományos konferenciáján. A szakmai összejövetelen a többi között ismertették a kardiológiai diagnosztikában, a sürgősségi ellátás során a döntéshozatalban és a későbbi terápiában is alkalmazott korszerű berendezéseket, az echokardiográfot, a CT-t és az MRI-t.
Prof. dr. Varga Albert
– A múlt században a szívgyógyászok nem alkalmaztak olyan módszereket – például képalkotó eszközöket –, mint manapság. Rendeltetésükre állt a fonendoszkóp és az EKG-készülék, valamint laborvizsgálatokat készíthettek, s azzal próbálták kiszűrni azokat, akiknél az orvosok szívinfarktusra gyanakodtak. Amióta megjelentek a képalkotó eljárások – köztük az echokardiográf, a szívultrahang –, azóta lehetővé vált a szívnek a jóval pontosabb, precízebb feltérképezése. Olyan esetekben is amikor – szaknyelven fogalmazva – ischaemiás szívbetegséggel találkozunk. Ez azoknak a betegségeknek az összefoglaló neve, amikor a szívízom nem kap elegendő vért, s ennek következtében károsodik. Ilyen például a miokardiális infarktus vagy szívizominfarktus, amely térségünkben népbetegségnek számít – mondta prof. dr. Varga Albert.
A szívultrahanggal megvizsgáljuk – végig tudjuk „tapogatni” –, látjuk a szívizom munkáját, észleljük azokat a területeket, amelyek nem kapnak elegendő vért és nem működnek megfelelően. Tehát felismerhetővé válik a szívizomischaemia, lényegében a vérelégtelenség, illetve a szívinfarktusnak a helyét, a súlyosságát és a kiterjedtségét is meg tudjuk állapítani.
A Szegedi Tudományegyetem echokardiográfiai laboratóriumában több ilyen berendezés van. Miután megérkezik a beteg, nyugalmi szívvizsgálatot végzünk, ultrahang-berendezéssel megvizsgáljuk a szívét, vagyis milyen a szívizma, a szívkamráknak a funkciója, a billentyűk állapota, találunk-e valamilyen eltérést, lerakódást a szívben. Egy másik laboratóriumban terhelési vizsgálatokat végzünk, ez lényegében a szívizom-vértelenséget, vagyis az ischaemiát provokálja ki, és ezáltal tudjuk diagnosztizálni, hogy a betegnek esetleg van-e koszorúér-betegsége, ami aztán invazív beavatkozást tesz szükségessé. Ez alatt azt értjük, hogy katéterrel kitágítjuk az érben lévő szűkületet, vagy pedig bypass műtétet végzünk, amit köznyelven ércserének szoktak nevezni. Természetesen amikor a beteget megműtöttük, vagyis javítottunk az állapotán, tovább követjük, mert bármikor bármi történhet. S mivel az echokardiográfia olcsó eljárás, a vizsgálat korlátlan számban ismételhető, nincs káros hatása, nem okoz például sugárzást, mint egyes izotóp módszerek, és röntgensugarakat sem bocsát ki. Ezért a beteg állapotának a követésében elsődleges eszközként szerepel.
Dr. Maurovitch Horváth Pál
Dr. Maurovitch Horváth Pál, a budapesti Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központjának szívorvosa a CT és az MRI alkalmazását ismertetve elmondta, hogy korszerű, új, néhány éve alkalmazott, nem invazív képalkotó eljárásokról van szó.
Ez azt jelenti, hogy nincs szükség katéterezésre, szúrásra, vágásra, mégis „bele tudunk nézni” a koszorúerekbe. Budapesten, a Semmelweis Egyetemen Kardiológiai Központjában november óta működik egy korszerű CT, amely abszolút világszínvonalú berendezés. Minimális sugárterheléssel már igen korai stádiumában fel tudjuk fedni a koronáriai meszesedést. A CT- és az MRI-vizsgálat közötti különbség az, hogy a koronária CT-t (256 szeletes koronária CT) leginkább a koszorúerek ábrázolására fejlesztették ki. E berendezés segítségével a koszorúerek állapotát tudjuk felmérni, a szív MRI pedig a szívizomzat, a szív funkciójának a képalkotója. Tehát azzal a szívizombetegségeket, az un. miokardium elváltozásokat és a szívburok elváltozásait tudjuk ábrázolni. Ennél az eljárásnál a női betegekre különösen odafigyelünk, a 30-35 év alattiak esetében nem szívesen végzünk koronária CT-vizsgálatot. Annak ellenére, hogy ez nagyon modern eljárás, mégis egyfajta sugárterheléssel jár, a hölgyek ugyanis, főleg fiatal korban, sokkal érzékenyebbek a sugárterhelésre. Ez a vizsgálat egyre nagyobb teret hódít, jómagan Amerikában, Bostonban dolgoztam néhány évet, és ott a rutindiagnosztikai eljárás részét képezi.
