Dr. Anasztázia Stojšić-Milosavljević
Október 29-e a stroke világnapja. Fontos megemlékezni róla, hiszen a stroke (ejtsd: sztrók, magyarul szélütés) tünetei rendszerint gyorsan és váratlanul lépnek fel, a leggyakoribb halálozási okok közé tartozó betegség, és a leggyakoribb oka a munkaképtelenné válásnak – mondja dr. Anasztázia Stojšić-Milosavljević egyetemi docens, a kamenicai szívgyógyászati intézet kardiológusa, és hozzáteszi: – a felméresek szerint a stroke-ot szenvedett betegek 30 százaléka egy éven belül meghal, a túlélőknek csak a harmada tudja az addigi életmódját folytatni, a többiek pedig elveszítik önellátó képességüket, mások segítségére szorulnak, esetleg fekvőbeteggé válnak.
A stroke az egyik vezető oka a felnőttkori rokkantságnak, a statisztika szerint a harmadik leggyakoribb halálok, csak a szívbetegségek és a daganatos betegségek okoznak évente több halált, emellett a leginkább felelős a rokkantságért, ami alatt mozgászavart, beszédzavart, hangulatzavart és szellemi leépülést értünk.
Melyek a betegség tünetei?
– Tünetei az agyi károsodás helyétől függnek, ennek ismerete azért fontos, mert ez teszi lehetővé, hogy a beteg mielőbb kezelésben részesüljön. A stroke tünetei: az arc, a kar vagy a láb általában egyoldalú, hirtelen érzéktelensége, gyengesége vagy bénulása, beszédértési vagy beszédképzési zavar, elhomályosodó látás, kettős látás, szédülés, egyensúly- és eszméletvesztés, szokatlan fejfájás, melyhez a nyak merevsége, a szemek között jelentkező fájdalom, hányás és tudatzavar, zavartság, memóriazavar, térbeli tájékozódás, illetve érzékelési zavarok. A legtöbb betegnél ezek előzetes figyelmeztető jelek nélkül alakulnak ki – magyarázza a doktornő.
Mikor forduljunk orvoshoz?
– Ha észrevesszük a felsorolt tünetek valamelyikét, azonnal hívjunk mentőt! Ha úgy látjuk, hogy környezetünkben valakit szélütés ért, alaposan figyeljük meg a beteget, miközben várjuk az elsősegély-szolgálatot, ugyanis további teendőkre lehet szükség az alábbi helyzetekben. Ne hagyjuk, hogy a beteg bármit egyen vagy igyon, ha a beteg hány, fordítsuk oldalra a fejét, hogy megelőzzük a hányadék félrenyelését, amennyiben leáll a légzése, alkalmazzunk mesterséges lélegeztetést! Ne feledjük: minden perc számít, minél tovább marad kezeletlen a beteg, annál nagyobb a károsodás és a későbbi rokkantság valószínűsége.
Melyek a stroke típusai?
– Stroke akkor alakul ki, ha az agyat ellátó erek egyike elzáródik (vértelen stroke), továbbá ha az agyat vagy az agyburkokat ellátó valamelyik ér megreped (vérzéses stroke). Mivel a vérellátás kiesése miatt az adott ér által ellátott agyterület károsodik (súlyosabb esetben részben vagy egészben elhal), a két stroke-típus tünetei gyakorlatilag megegyeznek.
A vértelen stroke oka rendszerint szívbetegség?
– Vértelen stroke létrejöhet magában az agyi érben megalvadó vér miatt. Az agyi eret máshol kialakult és leszakadt vérrög, vagy valamilyen más törmelék-embólus is elzárhatja, ha azt a véráram odaviszi.
Az agyi erekhez eljutó vérrögök a tüdővénákban vagy a bal szívfélben képződhetnek. A leggyakoribb ok a szív pitvarainak gyenge és szabálytalan működése, emiatt a pitvarokban véralvadék keletkezhet, és a bal pitvar faláról levált véralvadék többek között az agyi érbe kerülhet és ott elakadhat. Az iszkémiás cerebrovaszkuláris események mögött jelentős százalékban a szív is mintegy 50%-ban embóliaforrásként szerepelhet. A nonvalvuláris pitvarfibrilláció a kardioembólias sztrók leggyakoribb oka, amely a 65 év feletti korosztályban 4%-ban fordul elő.
Több más szív- és érrendszeri betegség is okozhatja a szívben a vérrög kialakulását, és ezáltal fokozza a stroke kockázatát. Közéjük tartozik a pangásos szívelégtelenség, a korábbi szívinfarktus, a szívbillentyűk betegségei, a műbillentyű és a szív veleszületett rendellenességei.
Léteznek-e vizsgálatok, amelyek esetleg ki tudják mutatni az embóliaforrást a szívben, mielőtt megtörténne a szélütés?
– Szűrővizsgálatok alkalmával elsősorban az anamnézis és a fizikális vizsgálat mellett EKG-t, azaz 24 órás holter-EKG-t elemzünk, ezzel bizonyítjuk a ritmuszavart. Ezenkívül elhagyhatatlan vizsgálatnak számít a nyaki artériás ereken meglévő szűkületnek a carotis ultrahang segítségével történő ábrázolása. A transztorakális echokardiographia 30-40%-ban, míg a transoesophagealis echokardiográfia már 80-85%-ban képes a szívben a lehetséges embóliaforrást kimutatni. Sőt, gyanú esetében szóba jöhet a kontrasztos technika alkalmazása is. Gyakorlott vizsgáló személy esetében az érzékenység elérheti a 90%-ot is. Törekednünk kell arra, hogy a kiváltó betegséget tisztázzuk, és az oki kezeléssel a tünetet megszüntessük. A tüneti kezelés mellett a megfelelő kritériumok figyelembevételével törekedni kell a színuszritmus helyreállítására, hogy ezáltal csökkentsük az embolizáció veszélyét.
Melyek azok a szívbetegségek, amelyeket az echokardiográfiás vizsgálattal felismerünk, és amelyek embóliaforrásként szerepelhetnek?
-- A szívinfarktus kísérője, a részleges vagy teljes balkamrai diszfunkció, esetleg balkamrai aneurizma vezethet thrombus kialakulásához. A mitrális szájadék szűkülése miatt balpitvari spontán ehokontraszt jelenik meg, amely a balpitvari thrombus kialakulásának előjele lehet. Az ilyen állapotokban jelentősen megnövekedik a thromboemboliás szövődmények kockázata. Ritkán fordulnak elő tumorok a szívben, de ha a diagnózis felállítása – mivel tudjuk, mikor történik az embolizáció – sürgősségi műtétet indikál, ha mixómára gyanakszunk, annak ellenére, hogy jóindulatú tumornak számít.
Mekkora jelentősége van a vértelen stroke utáni rehabilitációnak?
-- A harmadlagos megelőzés célja a betegségekből fakadó károsodások megelőzése, illetve a károsodást szenvedett beteg rehabilitálása. A stroke-rehabilitáció célja annak elérése, hogy a beteg képes legyen önmagát ellátni, javuljon a mozgása, beszéde és a szellemi frissessége. Fontos, hogy elősegítsük a beteg visszailleszkedését a családba, a közösségbe, munkaképes korúaknál pedig a munkavégző képesség visszanyerését. A legnagyobb mértékű javulás a stroke-ot követő első három hónap során várható, de a felépülés akár egy évig is eltarthat. Ebben a fő szerep a gyógytornáé és a beszédgyakorlatoké, amelyek nagy akaraterőt és kitartást igényelnek a betegektől, de ezek nélkül nincs igazi sikere a mégoly gondos kezelésnek sem.
Mi az elsődleges megelőzése a vértelen stroke-nak?
– A megelőzésnek annál nagyobb a jelentősége, minél több kockázati tényezővel rendelkezik valaki. A kockázati tényező (rizikófaktor) olyan állapot, amely a szóban forgó betegséggel való gyakori együttes előfordulást jelent. Noha nincs feltétlenül ok-okozati kapcsolat a rizikófaktor és a betegség között, általában hasznos (különösen a halmozott rizikófaktorokkal rendelkezők esetében) a kockázati tényezők számának és mértékének csökkentése. Ismeretes, hogy az életkor a vértelen stroke legfontosabb rizikófaktora (a kockázat 80 éves korban harmincszor magasabb, mint 50 éves korban). A 45. és 85. életév között a vértelen stroke gyakoribb a férfiaknál, mint a nőknél (a 45 évnél fiatalabbak és 85 évnél idősebbek körében nincs különbség). A magas vérnyomás minden korcsoportban és a stroke minden formájára nézve rizikófaktor. A dohányzás különösen fiatal korban növeli a stroke kockázatát. A cukorbetegség elsősorban a vértelen stroke kockázatát növeli. Magas vérzsírszint trigliceridszint, a vérben található zsírnemű anyagok közül a stroke (különösen a vértelen stroke) kockázatát növeli. A vérplazma emelkedett fibrinogénszintje, amely véralvadási faktor és növeli a stroke előfordulását, ha a normálisnál nagyobb mennyiségben van jelen a vérben. Egyes vizsgálatok szerint a rendszeres testmozgás hiánya fokozza a stroke kockázatát. Negatívan hatnak az ereket károsító autoimmun betegségek, a migrén, a horkolás, a depresszió, a stressz és az alacsony egészségkultúra is. A stroke mindezek mellett családi halmozódást mutat, tehát az örökletes tényezőknek is szerepük van.
Összegezve: az elsődleges megelőzés legfontosabb eleme a befolyásolható kockázati tényezők kiiktatása vagy mérséklése. Ehhez legtöbbször életmódváltásra van szükség, ami sokszor önmagában elegendő. Ha életmódbeli változtatással nem érhető el kellő kockázatcsökkenés, gyógyszeres kezelés szükséges. A legfontosabb befolyásolható stroke-rizikófaktor a magas vérnyomás, ezt életmódváltással, és ha szükséges, gyógyszeres kezeléssel csökkenteni kell. Az elsődleges megelőzés része az esetleges cukorbetegség kezelése. A magas vérzsírszint csökkentése szintén fontos, ebben az egészséges táplálkozás segít a legtöbbet. A koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek egyúttal csökkentik a stroke kockázatát is, mivel ezek javítják az ereket bélelő sejtek működését is.
