A cukorbetegség a gyermekkor leggyakoribb anyagcsere-betegsége. A gyermekkorban leginkább az úgynevezett 1-es típusú (inzulinfüggő) diabétesz fordul elő, bár napjainkban megfigyelhető az is, hogy a 2-es típusú (nem inzulinfüggő) diabétesz megjelenése egyre korábbra tehető. Kialakulása „multifaktoriális”, hisz az öröklött hajlamon kívül bizonyos környezeti hatásoknak is szerepük van, például vírusfertőzések, korai tehéntejalapú táplálás, különböző mérgező vegyi anyagok. Ezek hatására a szervezet önmaga ellen fordul, az immunrendszer idegenként ismeri fel a saját sejtek egy részét, és autoimmun gyulladás következtében elpusztulnak a hasnyálmirigy inzulint termelő béta sejtjei. Így alakul ki az inzulin hormon abszolút hiánya. Az inzulin a cukor sejtekbe jutásáért és sejtekben tartásáért felelős hormon. Hiányában a vércukorszint jelentősen megemelkedik, míg a sejtek éheznek. A legszemléletesebben úgy képzelhetjük el, mintha sejtjeink egy ablakon keresztül néznének egy roskadásig terített asztalt, de nem férhetnek hozzá, tehát „terített asztal mellett éheznek”.
A betegség tünetei
Az alig észrevehetően, lassan kialakuló 2-es típusú diabétesszel szemben az 1-es viszonylag gyorsan fejlődik ki, a betegek kezeléséhez inzulin szükséges. Kezeletlen vagy rosszul kezelt, súlyos esetben tartósan magas vércukorszinttel (hiperglikémiával) és ketózissal járó életveszélyes állapot, az ún. ketoacidózisos kóma alakulhat ki. Nem ritka, hogy a kórt csak egy ketoacidózisos kóma során ismerik fel.
A vér cukortartalma fokozatosan emelkedik. Egy bizonyos cukorszint felett a vesék nem képesek a cukor visszatartására, így a vizelettel glükóz is ürül, és az ürülő cukor vizet ragad magával. Ez nagy mennyiségű víz és ion elvesztését okozza. Ebből adódnak az észlelt tünetek, a nagyfokú vizeletürítés, szomjúságérzet és a gyakori ivás (a beteg folyadékbevitele akár a napi 5-6 litert is meghaladhatja). Pelenkások esetében a gyakori pelenkacsere, illetve a nemi szervek környékének felmaródása, gyulladása tűnhet fel a szülőnek, míg a már szobatiszta gyermeknél éjjeli ágybavizelés jelentkezhet. Mivel a szervezet éhségközpontjának működését is befolyásolja az inzulin hiánya, a fokozott étvágyérzet is megfigyelhető.
Az elvesztett vízmennyiség miatt hetek alatt kialakuló fogyás jelentkezik. A folyadékvesztés vérnyomáscsökkenést idéz elő, ez az oka a szédülésnek, gyengeségnek, fáradékonyságnak. A kialakuló anyagcserezavar étvágytalanságot, hányingert és hányást okoz, ez a tünetek további súlyosbodását vonja maga után. Jelentkezhetnek hasi fájdalmak, amit a beszédre még nem képes gyermekek gyakoribb, esetleg a megszokott hangtól eltérő sírással adhatnak szüleik tudtára. A hirtelen testsúlyveszteség is jellemző tünet lehet, illetve a súlygyarapodásban való megállás. Ez főként csecsemőknél nyilvánul meg.
Megjelenik a lehelet acetonra emlékeztető, jellegzetes szaga. Kezelés nélkül a folyamat nem áll meg, hanem súlyos anyagcserezavar, kóma alakul ki. Éppen ezért igen fontos a korai felismerés: ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk sokat iszik, sokat pisil, és fogy, sürgősen vigyük el gyermekorvosunkhoz! A betegség a vércukorszint mérésével, valamint a vizelet cukor- és acetontartalmának mérésével diagnosztizálható.
Ha a gyanú beigazolódik, a cukorbeteg kórházba kerül. Először infúzió és inzulin adásával rendezni kell az anyagcseréjét. Ezután kerül sor a betanításra. A gyermekek szüleikkel együtt megtanulják a gyermekkori cukorbetegség kezelésének két alappillérét, az inzulin adagolását, valamint a diétát. Az inzulint injekció formájában kell a szervezetbe juttatni, különböző adagoló tollak formájában. Életkor, együttműködési készség és egyéb megfontolások alapján napi 2-4 alkalommal kell az inzulint a bőr alá juttatni. A napi 4 alkalommal használt inzulin közelíti meg a legjobban a természetes inzulinszintet (intenzifikált terápia), de ez igényel a legtöbb odafigyelést és persze szúrást is. Minden beteg kap egy vércukormérő készüléket, amellyel az inzulinbeadás előtt ellenőriznie kell vércukorszintjét. A személyre szabott diéta általában napi hatszori, a gyermek nemének, életkorának, testsúlyának, fizikai aktivitásának megfelelő mennyiségű és összetételű étrend. A legfontosabb tudnivaló, hogy azokat az élelmiszereket, amelyek kristálycukrot, porcukrot és mézet tartalmaznak, nem szabad fogyasztani. Megengedett azonban a gyümölcscukor, a tejcukor és a keményítő, természetesen a napi megengedett adagon belül. Ezenfelül rengeteg tudnivaló van, amit a családnak el kell sajátítania, hiszen ők fogják otthon számlálni a bevitt szénhidrát-, illetve kalóriamennyiségét. Egy idő után már ránézésre fel tudják becsülni a feltálalt étel szénhidrát- és kalóriatartalmát. Fontos annak az elsajátítása is, hogy milyen tünetekkel jár a vércukorszint hirtelen csökkenése, hiszen ekkor azonnali beavatkozásra van szükség. Ha ugyanis a beteg kicsinél éhségérzet jelentkezik szédüléssel, kettős látással, verejtékezéssel, szapora szívveréssel, az arc kipirulásával, remegéssel, zsibbadással, egyensúlyzavarokkal, megváltozott viselkedéssel, agresszivitással vagy a felsoroltak valamelyikével, ez a vércukor hirtelen csökkenésének a jele, és azonnal szőlőcukrot, kockacukrot kell ennie, vagy egy pohár tejet kell innia. Ha a beteg már eszméletlen, itatni nem szabad, azonnal mentőt kell hívni.
Amikor a gyermeknek és családjának a diabétesszel szembesülnie kell, a legnehezebb a betegség elfogadása. A diagnózis döntő változást, szabályok és tiltások sorát hozza életükbe. Mindez rengeteg munkájába kerül mind a kis betegnek, mind szüleinek. A diabétesz megismerése, kiismerése azonban az egyetlen út a gyermek életének normális kerékvágásba tereléséhez és a harmonikus családi élethez. A szabályok betartásával a modern inzulinoknak és az orvostudomány mai állásának köszönhetően a diabéteszes gyermekek is teljes életet élhetnek, és a szövődmények is megelőzhetők vagy legalábbis kialakulásuk valószínűsége csökkenthető. Igen fontos azonban, hogy a szülő is és a kiskorú is pontosan tisztában legyen a kezeléssel és a diétával, hiszen a gondozás célja, hogy ismerjék meg betegségüket, és ezzel kapcsolatosan önálló döntéseket hozzanak az egészségesek vércukorértékeit megközelítő állapot elérése és a szövődmények elkerülése érdekében.
A mozgásra, fizikai aktivitásra a gyermekeknek a fejlődésük érdekében feltétlenül szükségük van. Az iskolai testnevelés alól nem kell felmenteni, kortársaihoz hasonlóan akár versenyszerűen is sportolhat a diabéteszes diák, ám figyelmeztetni kell, hogy kerülje az extrém sportokat, amelyeknek során váratlanul veszélybe kerülhet a vércukorszint hirtelen ingadozásának következtében. Helyes, ha az iskolába való visszamenetel előtt tájékoztatjuk az osztályfőnököt a betegségről, az akut hipoglikémia tüneteiről és elhárításának mikéntjéről. A diabéteszes pályaválasztását korán el kell kezdeni. Sok pálya közül választhat, de van olyan is, amit rendeletek tiltanak, és olyan is, ami a beteg érdekében nem javasolható. Manapság a modern terápia nincs hatással a gyermekek serdülésére. A serdülés azonban hatással van a betegségre, emeli az inzulinigényt, az életmódbeli rendszertelenségek, a betegséggel szembeni ellenállás fokozottabban lép fel. Lányok esetében komolyan oda kell figyelni a fogamzásgátlásra, a diabéteszes nő ugyanis nem kívánt és nem tervezett terhessége mind az anya, mind a magzat fokozott veszélyeztetettségével jár. Már a tervezett terhesség előtt erre szakosodott centrumban kell jelentkezni, ahol a diabéteszes kismama terhességét gondozzák.
Speciális, cukorbetegeknek szervezett táborok léteznek. Itt a kicsik nyaralás közben gyarapíthatják ismereteiket, a gyakorlati tapasztalatokat sorstársak adják át egymásnak, így ezeket gyakran jobban elfogadják, mint az egészségügyi személyzet tanácsait.
Összefoglalásképp elmondható, hogy a diabéteszesek komplex, teljes embert és különböző szakdolgozókat (orvost, nővért, pszichológust, dietetikust) érintő gondozásának célja, hogy a beteg gyermekek egészséges kortársaikkal megegyező életet élhessenek a szövődmények kialakulásának minimalizálásával.
