Dr. Pfau János (fotó: Ótos András)
Az újvidéki városi képviselő-testület Októberi Díját a harmincéves sebészeti szakorvosi tevékenységem folyamán a vajdasági érsebészet és az angiológia tekintélyének öregbítésében vállalt szerepemért adományozták. Ennél sokkal többet jelent számomra ez a magas rangú elismerés. Huszonöt évvel ezelőtt Petar Petrović professzor tanítómesteremnek, a vajdasági és újvidéki érsebészet egyik alapítójának kellett volna ebben az elismerésben – megérdemelten – részesülnie. Személyes döntése és szerénysége alapján nem személyét, hanem a sebészeti klinikákat részesítették ebben a magas elismerésben, két évvel ezelőtt pedig a Vajdasági Klinikai Központnak ítélte a városi képviselő-testület a díjat. Úgy találtam, hogy az Októberi Díj elsősorban az Érsebészeti Klinikát és a munkatársaimat illette volna, de fiatal kollégáim, akik jelöltek erre az elismerésre, elvárták tőlem, sőt megkövetelték, hogy személyesen fogadjam a díjat. Sokat jelent számomra, hogy munkatársaim és a város felismerte a befektetett munkát és igyekezetet a szakterület fejlesztésében, a fiatal nemzedék támogatásában és nevelésében; ezt egyben elődeim hagyatékának tartom. Másrészt, mivel ebben a városban születtem, nevelkedtem, végeztem tanulmányaim, sőt a külföldi képzéseken kívül itt szakosodtam a sebészeti hivatásra és itt tevékenykedem 1976 óta, úgy érzem, ez egyben a város iránti adósságom is volt. Hiszem, hogy a többi díjazott is hasonlóan vélekedik az elismerésről – mondja dr. Pfau János, a Vajdasági Klinikai Központ érsebésze.
Köztudott, hogy az érrendszeri megbetegedések Vajdaságban igen elterjedtek. Miért fontos a megelőzés, és hogyan előzzük meg az erek elváltozásait?
-- Az orvostudomány és a gyógyszeripar fejlődése némi javulást hozott az elhalálozási statisztikába, de nem védhetik ki a negatív jelenségeket, amelyeket a modern, helyhez kötött és mozgást nélkülöző életmód hozott. Nem változtathatunk munkahelyünkön, életmódunk is bizonyos értelemben meghatározott, de sokat tehetünk magunkért a kissé egészségesebb mindennapokkal – mondja a doktor úr.
Milyen betegségei lehetnek az érrendszernek az ember fiatalkorában?
-- Az érrendszer fejlődési rendellenességeiben egyaránt érintett lehet a fiatal szervezet vénás, artériás, kapilláris és nyirokrendszere. Ezek az elváltozások veleszületettek. A szerzett elváltozások az említett érrendszer bármely részét érinthetik tartós vagy átmeneti következményekkel, rendszerint sérülés vagy gyulladásos folyamatok, valamint egyes betegségek következményeként. Tehát nem ritka a fiatalkori visszértágulat vagy artériás érszűkület, ha megvan a genetikai hajlamunk, és egyben olyan életmódot folytatunk, amely kedvez e betegségek megjelenésének. Okvetlenül meg kell itt említenünk a toxikománia és narkománia különböző formáit, amelyek tartós szervi és érrendszeri károsodásokat okozhatnak, végső fokon végtagveszteséggel, sőt életvesztést okozó szövődményekkel. A klinikai központ orvosai és Vajdaság orvosai komoly nehézségekkel küzdenek ezen a téren.
A kor előrehaladtával az ember erei is öregednek. Miben nyilvánul ez meg?
-- Az emberiség kis hányada, kb. 17% alatti létszáma genetikailag ellenálló az érrendszer károsodására, ezek a szerencsés személyek rendszertelen és rendetlen életmódjuk – étkezésük, szokásaik, mozgáshiányuk – ellenére védettek. A népesség nagyobb hányada, kb. 70%, amelybe valószínűleg mindannyian tartozunk, kiszolgáltatott a környezet és a szokások ártalmainak, és ennek függvényében károsul érrendszere. Vonatkozik ez mind a vénás, mind az artériás érrendszerre. A fenmaradt hányada a népességnek sajnos a környezeti hatásoktól és a szokásos egészséges életmód ellenére már korán, tizenéves korában érrendszeri betegségekkel terhelt. Ezeknél a fiatal egyéneknél a megelőző tevékenységeket és a kezelést is korán, már tizenéves korban el kell kezdeni. Különben a vénás erek megbetegedései a vénás erek falainak károsodásával haladnak előre, mind a felszíni, mind a mélyvénas érrendszerben is. Az artériás érrendszerben az erek szűkülete és elzáródása az a folyamat, amely a legtöbb gondot okozza. Az érfalak degeneratív elváltozásai és tágulása, az ún. aneurizmatikus megbetegedések sem képeznek könnyebb problémát. A magas vérnyomás, cukorbaj, veseelégtelenség és a daganatos megbetegedések csak növelik a szövődmények súlyosságát.
Milyen tünetei vannak az alsó végtagok verőérszűkületének, és miért veszélyes ez a betegség?
-- Az alsó végtagok verőérszűkülete egyike a legelterjedtebb érszűkületi betegségeknek. A tünetek az ún. claudikatiókban nyilvánulnak meg a betegség első szakaszában, amikor a beteg arra panaszkodik, hogy gyaloglását az egyik vagy a másik láb fáradtsága vagy fájdalommal járó izomgörcsök gátolják, pihenés után pedig megint hosszabb-rövidebb ideig járásképes. A betegség előrehaladásával csökken a járótávolság, míg a súlyosabb esetekben járásterhelés nélkül is spontán fájdalmai vannak a páciensnek. A végső fázisban szövetelhalás jelentkezik. Sajnos a betegek bizonyos hányada csak ekkor jelentkezik, amikor már az ún. gangrénas állapot van kialakulóban. Fontos, hogy a beteg idejében beismerje maga előtt a saját nehézségeit, az orvos, az angiológus, valamint az érsebész ügyességén és felismerőképességén pedig az múlik, hogy idejében, tehát amikor az érszűkület a beteg tevékenységét kezdi gátolni, felmérje és kellőképpen kezelje azt. A szövetelhalás, az ún. gangréna végső fokon a végtag vesztét okozza, és a jobbik esetben amputáció, tehát végtagcsonkolás szükséges, nem ritkán halálos kimenetellel.
Mit kell tudni a visszérgyulladásról?
-- Elsősorban fontos megkülönböztetni az ún. visszérgyulladást, vagyis a felszíni vénás erek trombózisát, gyulladását a mélyvénás trombózistól. Míg a visszérgyulladás nem terjedt a mélyvénás rendszerre, addig beszélhetünk igazán visszérgyulladásról. Amikor valamely része a mélyvénás rendszernek is részt vesz a trombózis folyamatában, akkor már mélyvénás trombózisról beszélünk. Szövődményes, komoly veszélyeket rejtegető folyamatról van szó. Tehát a visszérgyulladásról is tudni kell, hogy alapjába véve trombózis, csak kevésbé veszélyeztetett részén az emberi szervezetnek, és hogy az is orvosi kezelést igényel.
Minek tudható be az a tünet, amikor már fiatalkorban is hajszálerek láthatóak valakinek az arcán vagy bármely testrészén, mindamellett, hogy ez nem fájdalmas, csak esztétikailag zavaró?
-- A hajszálerek megjelenése lehet veleszületett hajszálérfal-gyengeség jele, ilyenkor veleszületett capillaropathiáról beszélhetünk. Ugyanakkor komoly, sőt súlyos betegségek is rejtőzhetnek a hátterében. Különböző hematológia és dermatológia problémák, amelyek a véralvadásrendszer komoly zavarára, szervi betegségekre, valamint szövetek és szövetrendszerek elváltozására utalhatnak. Így a vénás erek gyengeségére, valamint a vénás érrendszer terheltségére utaló jelként is ismerjük. A mai időkben a betegek bizonyos hányada ún. vérritkító ill. véralvadásgátló szerek hatásának vannak kitéve. Ezek túladagolásának első jeleként a hajszálerek megjelenése és elpattanása kisebb-nagyobb bevérzéssel tapasztalható.
Mit tanácsol az érsebész az átlagolvasó számára, hogyan óvjuk meg ereink egészségét?
-- Ezt nyilván nem tehetjük a televízió és a számítógép képernyője előtt órák hosszat ülve, dohány, alkohol és rágcsálnivalók mértéktelen fogyasztásával levezetve a napi sérelmeinket és neurózisainkat. Hiszem, hogy a még relatíve egészséges emberek számára nem az említett életmódban és egy halom gyógyszergyári készítményben rejlik a megoldás. Az a véleményem, hogy az átlagolvasó, illetve tévénéző el van halmozva és túl van informálva az egészséges életmód különböző változataival kapcsolatban. Mindenki a saját szervezetének reakcióira figyeljen, és szükség szerint kérje az orvos segítségét! Elfelejtettük, mit jelent napfényben, tiszta levegőn naponta néhány kilométert gyalogolni és elfogyasztani mindazt, amit szervezetünkbe szükségszerűen vagy szükségtelenül bevittünk. Ha lehet, hetente néhányszor izzadjunk is bele a munkába! – mondta végezetül dr. Pfau János.
A doktor úr tagja a Vajdasági Klinikai Központ Transzplantációs Csoportjának. Mi az újdonság ezen a téren?
-- Mint érsebész a vesetranszplantációs és explantáló csoport tagjaként rendszeresen kiveszem a részem a műtétekből. Bizonyos haladás észlelhető az ország és Vajdaság területén is a szervátültetés számbeli növekedésében, ami elsősorban a szervadományozási, vagyis donálási kampánynak köszönhető. Ezt a kampányt nagyon fontos lenne állandó jelleggel fenntartani, mert a környezetünk még mindig nincs kellőképpen értesülve ennek a tettnek a fontosságáról. Nyilvánvalóan a törvényhozásnak is a segítségünkre kell lennie ebben a humánus tevékenységben, amely egyben komoly anyagi befektetéseket is követel, és az egészségügy szervezettségét teszi komoly próbára. Remélem, hogy lesznek még említésre méltó sikereink e téren is.
