Úgy gondolom, nem tévedek, ha azt állítom, hogy az orvosok többsége elutasítóan válaszolna az előbbi kérdésre, kihagyhatatlannak ítélve a tablettás gyógymódot. Pedig érdemes tüzetesebben körüljárni ezt a problémakört, hiszen a felmérések szerint a betegek egyharmada (38%-a), ha teheti, inkább a természetes gyógymódot, azaz az életvitelváltást választja, további egynegyede pedig valamilyen alternatív gyógyító eljáráshoz fordul. Mindkét gyógyítási módnak óriási irodalma van, olyannyira, hogy ma már áttekinthetetlenné vált mind az ajánlások sokféleségét, mind pedig minőségét illetőleg. Az egyes diétáknak vagy alternatív módszereknek túlzott bizalmat tulajdonító írások szerintem sok esetben elvonják a beteg figyelmét a hiteles gyógymódról, s nem ritkán a végzetes helyzeteknek közvetlen előidézői lesznek. Az alábbiakban világhírű kardiológusok véleménye alapján megkísérlünk egyfajta rendet teremteni a vérnyomás természetgyógyászati kezelésében, és ezzel bizonyos összegezést adni annak vérnyomást mérsékelő hatásáról, illetve betekintést nyújtunk az orvostudomány által elfogadhatóként elismert alternatív gyógykezelések tárlatába.
Életmódváltás
Az életmódváltás értékelése mindössze csupán 70-80 éves távlattal bír, de maga a vérnyomásbetegség ismerete sem öregebb száz évnél, az értékek helyes értelmezése pedig alig 30-40 évre tehető. Még a XIX. század végén, a XX. század elején az orvosok pozitívan ítélték meg a magas vérnyomást, a szív erejének mértékét látva benne. Az 1920-as évek hoztak újabb és valósabb ismereteket, s ezzel megkezdődött a hipertónia elleni háború, amely napjainkban is javában tart. Az első vérnyomáscsökkentő szer, a Rauvolfia serpentina nevű növényi kivonat, amely Serpasil néven vált ismeretessé, most ünnepelné a 80. évét, ha még használnánk. Érdemes megjegyezni, hogy a ma oly széles körben hasznosított tablettáknak Európában 60, az ázsiai országokban pedig 80 százaléka növényi kivonat. Hála a legújabb kutatásoknak, az orvostudomány ma már számszerűen, azaz, illusztratívé kimutatta, hogy milyen hatásfokkal rendelkezik az életmódváltás kizárólagos terápiaként alkalmazva a magas vérnyomású betegeknél. Legjobb eredményt, és ez logikus is, a testsúlyunk csökkentése adja az ideális értékre: például 10 kilogramm leadásával 5–20 higanymilliméter (mmHG) szisztolés vérnyomáscsökkenést érünk el, a kardiológusok által leginkább ajánlott DASH diéta pedig 2–8-cal csökkenti a vérnyomásunkat. Ha a konyhasó napi bevitelét 2,4 gramm nátriumra vagy 6 gramm konyhasóra mérsékeljük, a vérnyomás 4-9 egységnyit csökken. Ugyanennyi értéke van a naponta 30 percig tartó aerob testmozgásnak. A mérsékelt alkoholfogyasztás (a férfiaknál 2 üveg sör vagy 2 dl bor, a nőknél 1 üveg sör vagy 1 dl bor) 2–4 egységnyit (mmHG) mérsékeli vérnyomásunkat.
Mi a DASH étrend?
A számbeli eltérésekre a kisebb és nagyobb szám között leginkább a vese-, illetve a cukorbetegség hat ki. Ha e két betegség közül bármelyik jelen van, szervezetünk az alacsonyabb értékekkel válaszol a fenti módszerekre. Ha elemezzük a fenti számadatokat, összeadva a kisebb és nagyobb értékeket, kitűnik, hogy az összes javasolt módszer optimális kivitelezésénél az életmódváltás elméleti hatása 17 és 50 mmHG között van a szisztolés vérnyomás esetében. Hangsúlyozom: elméletileg. Nehéz ugyanis eleget tenni egyes követelményeknek a mi égövünk alatt, gondolok elsősorban a DASH diéta állandó alkalmazására, a sóbevitel erélyes korlátozására és az esetleges 10 kilogrammos súlytöbblet leadására. A fenti követelmények teljesítése nem oldható meg 3–6 hónapon belül, nem beszélve a módszer igen szigorú követelményeiről. Túl kockázatos azonban fél évig átengedni a szervezetünket a vérnyomás rombolásának. Szerintem tehát megelőzésként teljes egészében hasznosítható az életmódváltás, míg a gyógyszeres gyógyítás nélküle lehetetlen, kizárólagos alkalmazása azonban bizonytalan és korlátozott. Különösen érvényes ez a megállapítás a vese- és cukorbetegek esetében.
A Q10-es koenzim nem csodaszer
Se szeri, se száma azoknak az alternatív gyógyszerekként meghirdetett táplálékkiegészítőknek, amelyeket hangzatos reklámhadjárat kísér a médiában és az interneten. Előrebocsátom, rendszerint ártalmatlan anyagokról van szó, tehát eleget tesznek az elsődleges orvosi követelménynek a „Nil nocere”, azaz a „ne árts” elvnek. Kiegészítő gyógymódként sok esetben hasznosíthatók, ártalmassá csak akkor válnak, ha teljesen rájuk hagyatkozva, sutba dobjuk az akadémiai orvoslás kínálatát. A tipikus példa, mondhatnám a sztár közöttük a Q10-es koenzim és antioxidáns. A Q10 hatásmechanizmusának felderítéséért dr. Mitchell 1978-ban Nobel-díjat kapott. Nem vitamin, de hatásmechanizmusában hasonlít a vitaminokhoz: támogatja szervezetünk immunrendszerét, részt vállal a sejteken belüli antioxidáns védelmi rendszerben, szerepe van az öregedés lassításában, a vitalitás megőrzésében. Testünk 30–35 korunkig eleget termel a zavartalan működéshez, idős korban azonban a természetes Q10-es szintje hanyatlik, különösen kis mennyiség van az Alzheimer-kórban. Klinikai alkalmazásáig még számos tudományos kísérlet szükséges, annyi azonban ma már biztos, hogy például az infarktusban károsodott szív megőrzéséhez vagy a krónikus szívelégtelenség kezeléséhez óriási dózisra, naponta akár több száz milligrammra van szükség. Nem veheti tehát fel a versenyt a digitálissal és más ismert szívgyógyszerekkel. Ha sok helyütt úgy is reklámozzák, ne tekintsünk rá csodaszerként.
A szívbarát fokhagyma
A kivizsgálások megerősítették, hogy az alkohol, elsősorban a vörösbor visszafogott fogyasztása és a fekete csokoládé mérsékli a vérnyomást, figyeljünk azonban az elhízás veszélyeire. Úgyszintén a cékla és a banán is elismert vérnyomáscsökkentők, a céklánál a magas nitráttartalom a döntő, amely szervezetünkben nitrogén-monoxiddá alakulva elernyeszti az érfalakat. A banánban pedig a nagy mennyiségű kálium a vérnyomáscsökkentő. A különféle vérnyomáscsökkentő növények már régóta használatosak. A már említett Rauvolfia serpentinából (hegymászó cserje) az 1950 évek közkedvelt gyógyszerét nyerték, amelyet súlyos mellékhatása miatt betiltottak. A természetgyógyászok kínálatában gyakran szerepel egy kínai parazita növény kivonata is, amely nagyobb adagban mérgezést okozhat! Hagyománya van a galagonya és a fagyöngy használatának is, de a kivizsgálások szerint hatásuk igen enyhe és rövid ideig tart. Nagy irodalma van a fokhagymának. A legutóbbi tudományos kivizsgálás az amerikai laboratóriumokból megerősíti, hogy ez a növény valóban szívbarát. A vörösvérsejtek – állítják az amerikai tudósok – a fokhagymából hidrogén-szulfátot nyernek, amely segíti a szívműködést és elernyeszti az érfalakat. A napi szükségletet két gerezdben állapítják meg.
A többi sok oldalról javasolt növény hatását még semmilyen tudományos kivizsgálás nem alapozza meg, ezért nem is foglalkozom velük.
Végszóként: mindaz, ami mellékhatással nem veszélyezteti szervezetünket, kipróbálható, s aknázzuk ki előnyét. Természetesen gondosan kísérjük vérnyomásunk alakulását és tartsuk kéznél az orvos által felírt tablettákat.
*******
|
