A világ fejlett országaiban még napjainkban is a szív- és érrendszeri betegségek, ezek között is nagy gyakorisággal a miokardiális szívinfarktus a vezető halálok. Ennek ellenére a halálesetek száma csökken, köszönhetően az utóbbi évtizedben egyre általánosabban és elterjedtebben alkalmazott szívkatéteres eljárásnak, amely sok, korábban halálra ítélt beteg életét megmentheti. Rendkívül fontos kérdés az infarktuson átesett beteg életben maradása szempontjából, hogy milyen hamar kap szakszerű ellátást.
Bizonyított tény, hogy a betegeknek a kórházon kívüli vagy az intézmény falain belüli késlekedés nagymértékben rontja a kilátásait. A statisztikák szerint félórányi halogatás 7,5 százalékkal növeli a halálozás esélyét. Különösen nagy a kockázata annak az infarktusos személynek, aki az attak után nem a speciális szívcentrumba, hanem valamely más kórház sürgősségi osztályára kerül, ahol nincs mód az azonnali katéteres beavatkozásra, ezért náluk mindennél fontosabb lenne a pontos betegút meghatározása. A betegek túlélési esélyeinek szempontjából ugyancsak rendkívül fontos az, hogy az adott település, régió vagy megye infarktus-ügyeletének milyen minőségű a szervezettsége.
Nagy lélekszámú lakosságot ellátó, egész régiót vagy tartományt átfogó primer ügyeleti rendszer napjainkban még Európában sem általánosan elterjedt. Ilyen jól szervezett, egységes szisztémában működő, centralizált intervenciós ügyeletek még szervezés alatt állnak. Ugyanilyen fontos tényező az is, hogy kiegyenlítsék az említett centrumok szolgáltatási minősége közötti különbségeket, vagyis elérjék azt, hogy az infarktusos beteg ne csak munkaidőben, hanem a hétvégeken, éjszakánként vagy ünnepnapokon is a normál munkaidőben végzettel azonos színvonalú ellátásban részesüljön.
Tizenhat katéteres laboratórium
– Magyarországon 2003-ban kezdett kialakulni az akut infarktus ellátására szolgáló hálózat. Az ellátást az első pillanatoktól kezdve igyekszünk alapjaiban átgondolni, az első ellátó orvosok tudják, hogy melyik az a szívkatéteres laboratórium, ahova a beteget utalhatják, szállíthatják. Ezzel rengeteg idő takarítható meg, ami azért fontos, mert életmentő percekről van szó. Ennek köszönhetően lényegesen növekedtek az infarktusos betegek túlélési esélyei. A 30-40 százalékos halálozással szemben ez az arány 10 százalékra csökkent – mondja dr. Jambrik Zoltán, a budapesti Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központjának orvosa.
dr. Jambrik Zoltán
Az országban jelenleg 16 katéteres laboratórium működik, a 17. akkreditációs folyamat alatt van. Becsléseink szerint 19-20 laboratóriummal le tudnánk fedni az országot. Ez az európai átlag felett van, mégpedig a mezőny felső harmadában állunk.
A sürgősségi infarktusellátás magyarországi hálózatának kialakításához Csehország példája szolgált alapul. A cseheknek ugyanis sikerült meggyőzniük a politikai döntéshozókat arról, hogy óriási jelentősége van annak, hogy mikor kerül az infarktusos beteg az orvoshoz. Így 70-80 kilométerenként hoztak létre katéteres laboratóriumokat. Kis területű országról lévén szó nyilván kellő hozzáállással és összefogással ezt meg lehetett tenni, így egy közös rendszerbe integrálták ezeket az egészségügyi intézményeket. Tudni kell azonban, hogy egy katéteres laboratóriumnak a felállítása nagyon sokba kerül – magyarországi viszonylatban fél–egymilliárd forintba – és drága a működtetése is. Az egészségügyi költségvetésnek nyilván jelentős részét emészti fel. Ezt mindig nagyon nehéz megmagyarázni az illetékeseknek, különösen egy olyan országban, amely gazdasági nehézségekkel küzd. Nálunk szerencsére belátták, hogy a sürgősségi infarktus ellátásának így kell működnie. És azt is, hogy a betegek elő- és utókezelésében nagyon nagy szerepe van a háziorvosnak is. Feladatuk, hogy felhívják a páciensek figyelmét a kockázati tényezőkre, figyelmeztessék, hogy mire kell vigyázniuk, hogyan óvják az egészségüket. Ha pedig már átestek az infarktuson, és a kórházi ápolás után otthoni kezelésben részesülnek, akkor pedig megfelelő gyógyszerekkel, megfelelő életmódtanácsokkal tudják segíteni a felépülésüket.
Nem (csak) a helikopteren múlik
2004-ig, amikor egy székelyföldi beteg szívpanasszal bekerült a kórházba, s miután megállapították a diagnózist, infúziót, néhány gyógyszert kapott – már amennyiben volt – majd többé kevésbé a sorsára volt bízva. Az elhalálozás aránya 30-35 százalékos volt. Ez azt jelenti, hogy 10 infarktusos beteg közül 3-4 meghalt. Megdöbbentő adatok voltak ezek. Azóta több mint hat év telt el, dr. Merkely Imre ismert budapesti professzor vezetésével, egy csoport erdélyi kardiológusnak köszönhetően, azonban változott a helyzet.
dr. Kovács István
Az invazív centrumunkban az elzáródott koszorúér megnyitását végezzük, ami a jelenlegi európai eljárás szerint a legjobb ellátási módszer. Megszerveztük továbbá, hogy Székelyföldről azokat a betegeket, akiknél szívinfarktust diagnosztizálnak, azonnal az invazív központba utalják. Azóta az elhalálozások száma Maros, Hargita és Kovászna megyében – több mint 1 millió lakost felölelő területről van szó – a 30-35 százalékról 7–10 százalékra csökkent. Ez nagy eredménynek számít, de még javítani lehet rajta – mondja dr. Kovács István, a marosvásárhelyi Megyei Sürgősségi Kórház kardiológusa.
Bebizonyosodott, hogy a sürgősségi infarktusellátás egy területen nem kizárólag az anyagiak kérdése. Tapasztalataink szerint több múlik az emberi hozzáálláson, például hogy rendelkezünk-e helikopterrel vagy sem. Ha a területi kórházakban vannak olyan orvosok, akik felismerik az infarktust, tudják a dolgukat, megszervezik a mentőket – amit pillanatok alatt meg lehet tenni –, akkor nagyon sokat lehet segíteni a betegeken. Tehát nem valószínű, hogy egy helikopter jelenti feltétlenül a megoldást. Egyes helyzetekben nyilvánvalóan segít, lerövidíti a szállítási időt, de nem mindig számíthatunk rá, hiszen az időjárási viszonyoktól függ, hogy felszállhat-e a gép vagy sem, az éjszakai repülés pedig általában nehézkes – hallottuk dr. Kovács Istvántól.
