Aleksandra Jovanović Magyar (fotó: Dávid Csilla)
Mivel a felmérések tanúsága szerint manapság egyre kevesebb kisgyermek hall otthon mesét, már zsenge korukban rabul ejtik őket a rajzfilmek, a videojátékok és az internet világa. A túlhajszolt, időzavarral küzdő szülők számára ugyanis kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy gyermeküket a képernyő elé ültessék, hiszen már a kicsiket is lefoglalják, elszórakoztatják a színes, gyorsan mozgó képek. Csakhogy ez súlyos következményeket von maga után. Mire így nevelt gyermekeink tizenévesekké serdülnek, hetente 40 órát is eltöltenek a komputer előtt, így egyre zárkózottabbakká, fantáziátlanokká, érzéketlenekké, agresszívakká válhatnak, elrugaszkodhatnak a valóságtól, egyfajta virtuális világban élhetnek.
Megelőzhetjük-e, hogy idáig fajuljanak a dolgok? Természetesen. Legjobb, ha a gyermek figyelmét életkorának megfelelő mesével kötjük le, amit persze nem mindegy, milyen formában ismertetünk vele: felolvassuk-e vagy tévé elé ültetjük és mesefilmként levetítjük. Nyilván az előbbi a helyes eljárás, hiszen a mesék nem csupán szórakoztatásra szolgálnak, hanem ennél jóval többet jelentenek: fontos szerepet töltenek be a gyermek érzelmi fejlődésében.
Dióhéjban így lehetne összefoglalni annak az előadásnak az üzenetét, melyet a Aleksandra Jovanović Magyar pszichoterapeuta a VMSZ újvidéki városi szervezetének Női Fórumán a közelmúltban tartott meg a szenvedélybetegségekről, köztük azokról a neuropszichológiai tényezőkről, amelyek hozzájárulnak a tinédzserkorúak internetfüggőségének kialakulásához.
A mesék ideje soha nem jár le – szerencsére
A mesékre mindig szükség volt, van és lesz, hiszen mindenki vágyik a varázslatra, a borzongásra, a csodák átélésének élményére. Miért fontos, hogy mesét mondjunk gyermekünknek? Mert a mese rendkívül hasznos és nélkülözhetetlen értelmi és érzelmi fejlődése szempontjából, segítségével gazdagodik a fantáziája, szókincse, a mese szereplőivel azonosulva átélhet különböző helyzeteket, feloldhatja a benne felgyűlt feszültséget. A növekvő gyermeknek pedig óriási szüksége van arra, hogy átlássa az egyszerű emberi kapcsolatokat, rokonszenvezzen a hősökkel, és felismerje a rosszakarókat. A főhősök bőrébe bújva élje át a veszélyt, a megmenekülést, az örömöt, a bánatot, vegyen részt kalandokban, harcoljon az igazságért, és nyerje el méltó jutalmát – vagy büntetését. A kicsikben így, áttételesen – tehát nem közvetlen módon – rögzülnek az erkölcsi tanulságok.
Amint a pszichológus hangsúlyozta, a mesék nemcsak szórakoztatnak, hanem jelentős részben nevelnek is: az életről tanítanak, érzelmi kapaszkodókat nyújtanak, és segítik a személyiség fejlődését. A szép történetek olvasása gyarapítja a gyermek szókincsét, összpontosítóképességét és a környezettel való kapcsolatát. Nyugtató hatással van rá szüleinek hangja, hiszen már az anyaméhben megbarátkozik vele. Az agy 80 százaléka 3 éves korig fejlődik ki, a szülők pedig felolvasás, mesélés révén már az óvoda megkezdése előtt is stimulálhatják ezt a folyamatot.
A kommunikációs képesség is ekkor fejlődik ki
Ha a szülő időt szakít arra, hogy mesét mondjon vagy olvasson gyermekének, szorosabb érzelmi kötődés jöhet létre kettejük között, majd ennek nyomán a gyermek sokkal könnyebben teremt kapcsolatot tágabb környezetével is.
A mese, az olvasás gyarapítja a szókincsét azáltal, hogy stimulálja az agy nyelvi központját. A gyermek rövidebb idő alatt tanulja meg, hogy a nyelv szövegösszefüggést, mondatokat, mondatrészeket és szavakat jelent. Kommunikációs képessége két-három éves kora körül fejlődik ki, az ehhez szükséges szavakat pedig éppen az élő szó, a mesék és a könyvek nyújtják számára.
Tapasztalatok szerint azoknak a kisgyermekeknek, akiknek rendszeresen mesélnek, élénkebb a fantáziájuk és jobb a rajzkészségük is, mint azoknak, akiket nem részesítenek ilyen élményben. Ha a szülő jól artikuláltan, helyes hangsúllyal olvas, a gyermek ráérezhet a beszéd ritmusára, a szavak hangsúlyára, fejlesztheti a beszédkészségét.
Egészen kicsi korban a gyermek nem tudja még elválasztani a mesét a valóságtól, ezért jó, ha közvetlenül kérdezhet és választ is kaphat a szülőtől, más a felnőttektől. A meseolvasás a képzelőerő szempontjából is jelentős: mert míg a televízió képernyőjén olyan dolgokat is lát, amiket nem ismer, és nem feltétlen gyakorolnak rá jó hatást, addig a könyv olvasása közben csak azt tudja elképzelni, amit ismer. Ennek folytán kizárható több olyan nemkívánatos tényező, amely a későbbiek folyamán a televízió, a komputer rabjává tenné – hívta fel a figyelmet a pszichológus, családterapeuta.
