A Nemzetközi Valutaalap küldöttsége, amely a múlt héten érkezett Belgrádba, megkezdte a Szerbiával kötött, februárban lejáró hároméves hitelszerződés nyolcadik, utolsó felülvizsgálatát. Ez a szerződés 1,2 milliárd euró összegű kölcsönről szól, a jóváhagyott összeget azonban Szerbia nem használta fel.
A James Roaf vezette IMF-misszió tegnap a Szerb Nemzeti Bankban plenáris ülésen tekintette át a szerbiai illetékesekkel az ország pénzügyi helyzetét, a közszféra reformjának kérdéskörét és a jövő évi költségvetési kerettel kapcsolatos kérdéseket.
Dušan Vujović pénzügyminiszter korábban jelezte, hogy a Valutaalap küldöttségével november 7-ére lezáruló tárgyalások egyik témája lesz egy újabb szerződés, amely azonban nem járna kölcsönfelvétellel, mert, mint mondta, Szerbiának nincs szüksége kölcsönre. Vujović azonban megjegyezte: igaz ugyan, hogy anyagi segítséget nem igényel a kormány, ám mindenképpen folytatja az együttműködést az IMF-fel.
Goran Knežević gazdasági miniszter úgy nyilatkozott, szerinte jó lenne egy újabb hitelszerződés akkor is, ha az eddigi alapján jóváhagyott eszközöket nem használtuk fel. Úgy fogalmazott, „jó, ha van valaki, aki időnként figyelmeztet bennünket arra, hogy igyekezzünk, s hogy amit megígértünk, azt el is kell végeznünk”.
A szerbiai közgazdászok egységes meggyőződése, hogy nem kell újabb hitelszerződést kötni, legalábbis olyant nem, amely anyagi eszközök felhasználását vagy készenlétbe helyezését jelenti.
Így nyilatkozott Jurij Bajec is, aki abban sem biztos, hogy Belgrádnak akár csupán tanácsadói minőségben szüksége van ezentúl az IMF-re.
– Igaz ugyan, hogy a külföldi beruházók szívesen jelennek meg olyan országban, amelynek szerződése van a Valutaalappal, de még jobban szeretik az olyan államot, melynek rendezett a jogrendszere és stabilak a beruházási feltételei az IMF nélkül is – mondta Bajec.
Ljubodrag Savić, a belgrádi Közgazdaságtudományi Kar tanára sem helyeselne egy újabb hitelszerződést, de úgy látja, nem lenne jó mindenféle kapcsolatot megszakítani a nemzetközi pénzintézettel, hiszen „ha a pénzre nincs is szükségünk, legalább felállítják a gazdaság helyzetére vonatkozó diagnózist, és a polgárok megtudják, hol vannak a gondok”. Az együttműködéstől való teljes elzárkózás azt is jelenthetné, hogy „a kormány esetleg az eddigitől eltérő politikát szándékozik folytatni, amivel ismét veszélybe sodorná a pénzügyeket”.
