Aki valóban dolgozni és – természetesen – keresni szeretne, minden bizonnyal szinte bármit megtesz annak érdekében, hogy munkahelyhez jusson. Még annak ellenére is, hogy esetleg nem rendelkezik a munkaadók által keresett szaktudással. Az ember, a mindennapi tapasztalata alapján úgy véli, hogy idővel és egy kis külön törekvéssel képes megszerezni a szükséges tudást, hiszen végeredményben mindegyik szakmát „embernek találták ki”.
A leendő munkaadók szempontjából azonban nagyon nem mindegy, hogy valaki már jártas-e egy adott szakmában vagy még a kontár szintjét sem éri el. Ezért egyre gyakrabban utasítják a jelentkezőket tanfolyamra, s befejezése után döntenek, hogy kit juttatnak álláshoz. Ennek azonban sok esetben ára van, mert a gyorstalpaló költségeit a jelöltekre hárítják.
Nemrég olvashattunk arról, hogy a tengerjáró hajókra szegődni szándékozók is kötelesek végigjárni ezt a golgotát. Számukra nem az új ismeretek elsajátítása a problematikus, hanem az, hogyan és honnan szerezzenek négy- vagy több ezer eurót, amennyibe ez a képzés kerül. Nem kevesen kölcsönkérnek, vagy bankhitelt vesznek fel, abban a meggyőződésben, hogy a hajón szerzendő keresetből könnyűszerrel törlesztik adósságukat. Elvileg ez lehetséges, de azt is tudni kell, hogy a szükséges munkaerőnek a többszöröse jelentkezik, tehát mindenki nem szállhat hajóra. Sokan kénytelenek tudomásul venni, hogy a pályázatuk eredménytelen volt, viszont a hatalmas kiadás a nyakukba zúdult.
A félreértések elkerülése végett azt is el kell mondani, hogy az ilyen „megoldás” nem csupán az óceánjárók esetében érvényes. Ma már szinte mindegyik munkahellyel kapcsolatban megtörténhet, hogy az ember költ, de még közelébe sem jut a remélt munkahelynek. Sok esetben a munkaerő-közvetítők jó előre kérik a pénzüket, de azt nem szavatolják, hogy az érdeklődő munkához jut-e. Az ilyen esetekkel kapcsolatban az illetékesek már számtalanszor felhívták az emberek figyelmét, hogy ne dőljenek be a mézes-mázas ígéreteknek, s akik a közvetítésért pénzt kérnek, a legtöbb esetben nem rendelkeznek ilyen vonatkozású hivatalos engedéllyel. Ezt erősítette meg a közelmúltban a Nemzeti Munkaközvetítő Szolgálat is. Ők ugyanis – tekintettel arra, hogy az állam finanszírozza a tevékenységüket – ingyen végzik el ezt a feladatot.
Kivételes esetben megtörténhet, hogy a hivatalos munkaközvetítő ügynökségek feltételként szabják, hogy az elvégzendő tanfolyam költségeit a leendő munkavállaló viselje, s ez nem törvénytelen, de az érintetteknek minden esetben tudniuk kell, hogy mi vár rájuk. Az azonban nem eshet meg, hogy a saját pénzükön, a majdani munkaadó által szabott feltételként, elvégzik az átképzést, s végül hoppon maradnak.
Az elmondottakkal kapcsolatban felmerül a gyanú, hogy a munkát kínálók és a nem hivatalos közvetítők esetleg összejátszanak. Megszervezik a tanfolyamot, bezsebelik a pénzt és tisztességesen(?) megosztoznak rajta, holott eszük ágában sincs új munkaerőt alkalmazni. Ez azonban csak feltételezés, de a könnyű pénz megszerezését illetően már igen sok hasonló példával találkozhattunk.
Vitathatatlan, hogy az utóbbi időben szinte robbanásszerűen megnőtt munkaerő-kereslet ellenére megtörténhet, hogy a munkát keresők csak egy zsákbamacskát vesznek, méregdrágán.
