A washingtoni Szolidarity Center szervezésében kedden Szakszervezetek a sajtóban, sajtó a szakszervezetekben címmel háromnapos konferenciát és szemináriumot tartottak a nyugat-balkáni országok média-szakszervezetei számára a montenegrói Petrovacban. A szemináriumot Saša Uzelac, a Szolidarity Center szerbiai, montenegrói és boszniai-hercegovinai koordinátora és Steven McCloud, a szervezet albániai, észak-macedóniai és koszovói koordinátora nyitotta meg, kiemelve, hogy a talalkozó célja nem az, hogy megmondják, ki és mit tegyen, hanem hogy közös megoldást találjanak a fennálló problémákra.
A média-szakszervezetek szerbiai helyzetéről szólva Darko Šper, a Függetlenség Szakszervezet ágazati vezetője rámutatott, hogy a sajtómunkások tudják, hogyan kell kiállni mások érdekeiért, de a sajátjukért már kevésbe sikeresen állnak ki. A szakszervezetekről elmondta, hogy Szerbiában évtizedek óta folyik a szociális párbeszéd.
– A média magánosítása után nagyon kevés vállalat és még kevesebb szakszervezet maradt életben. Kevés pozitív példát említhetek, ilyen például az újvidéki Magyar Szó napilap, amely bár kft., a Magyar Nemzeti Tanács az alapítója, ugyanakkor erős szakszervezettel is rendelkezik – mutatott rá az ágazati vezető, kiemelve hogy a sajtóban a szakszervezetek képviselői azért küzdenek, hogy az újságírók elérjék a szerbiai átlagfizetés szintjét.
A szakszervezetek küldöttei a sajtó nyugat-balkáni helyzetéről is tárgyaltak (Fotó: Diósi Árpád)
Lejla Čaušević Sućeska, a bosznia-hercegovinai ágazati szakszervezetek küldötte megjegyezte, hogy a sajtó munkatársai hasonló gondokkal küszködnek, mint szerbiai kollégáik, sokan csak tiszteletdíjra vagy határozott időre szóló szerződéseket kapnak, és minimálbérért dolgoznak.
– Gondot okoz az is, hogy nincsenek specializált újságírók, sok esetben olyan fiatal pályakezdők tudósítanak a témákról, akik nem értenek az adott témához, például nem tudják, mi a szakszervezet és mivel foglalkozik – mondta az ágazati szakszervezetek küldötte.
Marija Savić, a boszniai Szerb Köztársaság ágazati szakszervezeteinek küldötte gondként említette meg, hogy nincs ágazati kollektív szerződésük, az egyéni kollektív szerződések pedig nem egységesek.
– A munkáltató sok esetben nem tárgyal a vállalatában tevékenykedő reprezentatív szakszervezettel, hanem saját szakszervezetet alapít, amely az ő érdekeit védi, és nem a munkásokét – mondta Savić.
Az albániai sajtómunkások helyzetéről Kejsi Lama újságíró számolt be, rámutatva, hogy bár országában vannak szakszervezetek, az újságírók érdekeit védő szervezet csupán nemrég alakult meg.
– Albániában rendkívül alacsony a médiaszabadság indexe. A cenzúra és az autocenzúra mindennapos. Az újsagirónők nagyon rossz helyzetben vannak, diszkriminálják őket, és a szexizmus is mindennapos – húzta alá Kejsi Lama.
Dražen Đuraković, a montenegrói média-szakszervezetek küldötte elmondta, annak ellenére hogy 2013-ban alakultak meg, ma 12 szervezettel büszkélkedhetnek. Szavai szerint annak ellenére, hogy Montenegró kicsi ország, több mint 200 bejegyzett sajtóterméke van, hozzátette azonban, hogy az újságírók helyzete Montenegróben sem jó: az elmúlt három évben 75 újságírót támadtak meg, a bérek késnek, a túlórákat és az ünnepnapi munkavégzést nem fizetik ki.
– Szervezetünk a tagságnak többek között állandó jogi és pszichológiai segélyt, kollektív tárgyalási segítséget, valamint elemzési munkákat is biztosít – sorolta a szakszervezeti küldött.
A konferencián a küldöttek egyetértettek abban, hogy mindegyik ország szakszervezete hasonló gondokkal küzd, és a sajtómunkások jogainak védelme érdekében mielőbb meg kell hozni az érintett országok médiastratégiáját és az ágazati kollektiv szerződéseit is, valamint a munkásokkal meg kell ismertetni a szakszervezetek jelentőségét. A konferencián négy ország húsz szakszervezeti vezetője és újságíró-egyesülete vett részt.
