Sorjáznak az egymásnak ellentmondó gazdasági előrejelzések 2023-ra. Az elemzők három forgatókönyvvel számolnak: vannak olyanok, akik recessziótól tartanak, mások szerényke növekedést várnak, a harmadik csoport tagjai inkább stagflációt, vagyis egyidejű tartós, sőt magas inflációt és széles körű gazdasági bénultságot vizionálnak. Mindezek fényében a kívülállók törhetik a fejüket, hogy kinek lehet igaza, és mire is kell készülni.
A januárban megrendezett 53. davosi Világgazdasági Fórum (WEF) kezdete előtt néhány nappal bemutatott átfogó jelentésből az derül ki, hogy az évtizedekig tartó eddigi haladást és fejlődést a visszaesés időszaka követi, amely 2033-ig bizonytalanságok sokaságával lepi meg a Föld népességét. Az idén és jövőre a megélhetési válság okozhatja a legnagyobb gondot, a későbbiekben pedig (2033-ig) az ökoszisztéma összeomlása.
A WEF közreműködésével készült kimerítő elemzés arra is rámutat, hogy az idén a megélhetési válság, a fojtogató infláció, a némely országok közötti kereskedelmi háború, a széles körű társadalmi elégedetlenség és sok egyéb probléma kiegészül a gazdaság lassulásával. A súlyosbodó helyzet pedig újabb elégedetlenségi hullámokat vált ki.
A WEF által megkérdezett vezető közgazdászok kétharmada szintén sötét képet vázolt fel. Szerintük globális recesszió várható 2023-ban. A megkérdezettek több mint fele ugyanakkor arra számít, hogy Európában magas lesz az idei infláció, és a gazdaság is legfeljebb csigalassúsággal halad. Az Egyesült Államoktól is gyenge gazdasági növekedést várnak.
A vállalatvezetők is aggódnak. A nagy cégek vezérigazgatói közül 73 százalék mondta azt a PwC nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó cég felmérésében, hogy az idén a globális gazdaság nem növekszik. A decemberi felmérésbe (105 országból) bevont csaknem 4410 vezető 60 százaléka azonban közölte: a nehézségek ellenére nem terveznek elbocsátásokat, és 80 százalékuk az alkalmazottak javadalmazását sem csökkentené.
Hasonló eredményre jutott a Financial Times tekintélyes brit pénzügyi és gazdasági napilapot kiadó csoport kutatási és marketingszakosztálya is, a Longitude, amely az EY globális könyvvizsgáló, adó- és jogi tanácsadó, valamint biztosítási cég megbízásából végzett nemzetközi kutatást. A huszonkét országban, hat iparágat érintő 1200 nagyvállalati vezérigazgató megkérdezésével készült felmérésből kiderült, hogy a válaszadók csaknem 98 százaléka a világgazdaság valamilyen szintű zsugorodására, hanyatlására készül. A kisebbséget alkotó derűlátók csoportja csak mérsékelt visszaesést vár, ám a válaszadók 55 százaléka tartós visszaesésére (elhúzódó recesszióra) készül. Olyanra, amely tovább tart majd, mint a 2007-ben kirobbant globális pénzügyi válság, sőt annál súlyosabb lesz.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) tavaly októberben még úgy ítélte meg, hogy 2023-ban az Egyesült Államokban egy-, az eurózónában fél-, Kínában meg négyszázalékos lehet a gazdasági növekedés. Krisztalina Georgieva, az IMF vezérigazgatója január második hetében már azt nyilatkozta, hogy „nehéz évre” számít, de arra is, hogy a globális gazdaság idei növekedésére vonatkozó (korábban közzétett) 2,7 százalékos előrejelzésüket nem kell lefelé korrigálni.
A Világbank azonban már januárban lefelé – a korábban remélt háromról alig 1,7 százalékra – módosította az idei globális növekedésre vonatkozó előrejelzéseit. Az Egyesült Államokról, Kínáról és az eurózónáról is kedvezőtlenebb adatokat ismertetett, az ottani növekedésre vonatkozó előző előrejelzéseit jócskán leminősítette, s arra figyelmeztetett, hogy durva, ráadásul „hosszan tartó lassulás” következik a világgazdaságban. A vezető országokról és régiókról pedig azt írta, hogy az idén valószínűleg látványosan mérséklődik náluk a növekedés: a tavalyi 2,5 százalékról mindössze fél százalékra. A Világbank arra is figyelmeztetett, hogy az elmúlt húsz évben „az ilyen mértékű lassulások globális recessziót vetítettek előre”.
Az utóbbi napokban azonban sorra jelentek meg olyan (kormányzati) előrejelzések és vélemények, amelyek szerint a recessziós kockázatok jelentősen csökkentek, ezért a gazdaságok teljesítménye 2023-ban jobb lehet az olyan meghatározó centrumokban mint az Egyesült Államok, Kína és az eurózóna, illetve az EU főhatalmának számító Németország. Olaf Scholz kancellár nemrég már azt nyilatkozta, hogy nem kerül recesszióba a német gazdaság. Kormánya azonban nem zárja ki ennek lehetőségét sem, bár néhány napja már azt terjeszti, hogy az októberben előrejelzett 0,4 százalékos csökkenés helyett az idén 0,2 százalékkal növekszik a bruttó hazai össztermék (GDP), az energiaválság, a magas infláció és az emelkedő kamatok ellenére is. Robert Habeck szakminiszter közölte: a németországi „recesszió – ha egyáltalán bekövetkezik – rövidebb és enyhébb lefolyású lesz”.
Paolo Gentiloni uniós gazdasági biztos pedig arról beszélt, hogy az egész EU elkerülheti a recessziót.
Az utóbbi időben az USA-ban is azt ismételgetik, hogy a pesszimista hangokkal ellentétben a hazai gazdaságban nem lesz félelmetes lassulás, sem nagy munkanélküliség, legfeljebb enyhe recesszió. Az ország fő vetélytársának számító Kínában egyértelmű növekedést várnak. Úgy kalkulálnak, hogy a GDP az idén már legalább négy százalékkal növekedhet a tavalyi három százalék után. Abban bíznak, hogy – a koronavírus elleni szigorú korlátozások januári megszüntetésének köszönhetően – országszerte helyreáll a megszokott sebesség. Az IMF is derűlátó: azt reméli, hogy a 2022-es kiábrándító teljesítménye után Kína már 2023 közepétől ismét hozzájárul a globális növekedéshez.
Nyitókép: Pixabay
