A nemzetközi gazdaságban és a világpolitikában tapasztalható megannyi bizonytalanság közepette akad azért néhány bizalomerősítő fejlemény is. Ezek között tartják számon az aranypiaci változásokat is. Mindenekelőtt a nemesfém iránti látványos keresletnövekedést.
Már tavaly elképesztő mennyiségeket vásároltak belőle. Az élénk érdeklődés fokozatosan feltornászta az árfolyamot is, amely az idén tovább araszolhat az újabb magasságok felé. Arról azonban már megoszlanak a szakértői vélemények, hogy hol lehet az új árcsúcs. Néhány elemző elképzelhetőnek tartja, hogy az év végére akár a 4000 dollárt is megközelítheti az unciánkénti ár. A Bank of America ennek a felével számol, a Saxo Bank 3000 dollár feletti szintet valószínűsít, a Crédit Suisse és a Világbank pedig mindössze 1600 dollárt, ami jócskán elmarad a tavaly decemberben jegyzett majdnem 1900 dollártól.
A nemesfém árfolyama 2022 elején, az Ukrajna elleni orosz invázió (február 24-ei) kezdete után néhány héttel – valamivel 2000 dollárt meghaladó –, éves csúcsot ért el, majd idővel csökkenni kezdett, de az ősszel ismét szárnyalni kezdett. Az utóbbi három hónapban pedig folyamatosan emelkedett, és néhányszor elérte az 1950 dolláros felső szintet.
Az utóbbi időben tapasztalt növekedésnek a koronavírus elleni szigorú kínai zárlat januári feloldása mellett egyéb okai is vannak, így a jegybanki beszerzések (a saját tartalékok növelése végett) és a kisbefektetők részéről jelentkező kereslet. Bár remények szerint a vásárlási kedv az idén sem lanyhul, a 2022. évi, elképesztő keresletnövekedés ezúttal valószínűleg nem ismétlődik meg.
Tavaly ugyanis világszerte összesen 4741 tonna arany kelt el, 18 százalékkal több, mint az előző évben. Az Arany Világtanács (WGC) ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy 2011 óta ez volt a legnagyobb mennyiség, amelyet az érdeklődők hazavittek. Egyedül a technológiai szektor fogta vissza, sőt jócskán össze is húzta magát: csupán 308 tonnára csapott le, hét százalékkal kevesebbre, mint 2021-ben, mivel a fogyasztók kevesebbet költöttek az ágazatban előállított termékekre, elsősorban a szórakoztatóelektronikai cikkekre.
Ám a jegybankok és az egyéb pénzintézetek kiemelkedően sok aranyat vettek, csaknem 1136 tonnát, vagyis 152 százalékkal többet, mint 2021-ben. Esetükben ilyen mértékű növekedésre 55 éve nem volt példa.
Az eladók a befektetőkre sem panaszkodhatnak, hiszen az utóbbiak 1106 tonnát szereztek be, ami éves összehasonlításban tízszázalékos növekedésnek felel meg, az ékszeripar pedig 2189 tonnát, vagyis három százalékkal többet vett meg az előző évhez viszonyítva.
A vásárlók megnövekedett étvágya azt bizonyítja, hogy az aranyat – az ukrajnai háború okozta politikai-gazdasági bizonytalanság és nehézségek, a recessziós félelmek, a magas infláció és a romló kilátások miatt – sokfelé még mindig értékmegőrző, biztos menedékeszköznek tartják.
Persze egyéb szempontok alapján is történhettek vásárlások. Főleg a kínai állam részéről, amely 2022 utolsó negyedében óriási mennyiségeket szerzett be, illetve helyezett el tartalékállományába. Ennek okai szerteágazóak és talányosak, bár az utóbbi időben egyre többen emlegetik azt, hogy aranytartalékai bővítésével Kína a dollár világuralmi szerepének meggyengülése, esetleg megszűnése utáni időkre készülhet.
Az amerikai fizetőeszközben történő elszámolást (a külkereskedelemben) ugyanis többen próbálják csökkenteni. Közöttük a BRICS-országok, amelyekhez Kína mellett hozzátartozik még Brazília, a Dél-afrikai Köztársaság, India és Oroszország. A BRICS tagjai már évek óta arra törekszenek, hogy az egymás közti áruforgalomban, ha csak lehet, saját valutát használjanak, vagy jüant, bár a dollárt sem rekesztették még ki teljesen. Csak igyekeznek visszaszorítani mind a régiós kereskedelemben, mind az üzleti befektetések területén.
Különösen azóta, hogy – az Oroszországgal szembeni szankciók részeként – az Egyesült Államok, az EU, az Egyesült Királyság és Kanada tavaly tavasszal több orosz pénzintézetet kizárt a SWIFT nemzetközi bankközi elektronikus üzenetküldő rendszerből, s ezzel elvágta őket a dollártranzakciók lehetőségétől is. Ez azért érintette kellemetlenül és fájdalmasan Moszkvát, mert legfontosabb exportcikkeinek, a kőolajnak, a földgáznak, valamint az ipari és nemesfémeknek az árát dollárban határozzák meg a világpiacon.
Az Oroszország elleni nyugati szankciók kirovása óta Peking különösen óvatos, hiszen úgy ítéli meg, hogy az USA – adott esetben – kész kizárni ellenlábasait a globális pénzügyi rendszerből, amelyben a dollár és az amerikai óriásbankok központi (uralkodó) szerepet játszanak. Márpedig Kína aligha tartja magát az Egyesült Államok barátjának. És rendkívül feszült viszonyuk bármikor tovább romolhat. Ezért is fontos számára, hogy mellőzze a dollár használatot, ahol csak tudja, és a saját pénzét részesítse előnyben, akivel szemben csak tudja. Akár arra hivatkozva, hogy a – közeljövőben már többnyire csak digitális jegybankpénzként (CBDC) használható – saját valuta mögött egyre nagyobb az (ügyfelek körében bizalmat keltő) aranyfedezet.
