Félő, hogy az állami termőföldekkel kapcsolatos vita vadnyugati hangulatot vesz fel – figyelmeztet közleményében a Tartományi Mezőgazdasági Titkárság, a Zombor községben zajló zavargásokra reagálva.
Mint ismeretes, a Zombor környéki gazdák egy csoportja tiltakozásul a határban éjszakázott február vége óta, hogy megakadályozzák az állami tulajdonban levő földek művelését, mivel – állításaik szerint – illegálisan adták őket bérbe. A tiltakozók követelik, hogy az önkormányzat 5300 hektár termőföldet adjon árverésre.
Maga az eset még tavaly vette kezdetét, amikor a zombori városvezetés 2015 októberében meghozta a területén lévő állami földek rendezéséről szóló éves programját (2015-re), s ezt 2016 januárjában jóvá is hagyta a mezőgazdasági tárca. Később viszont a licitáció bejelentéséről szóló döntést nem fogadta el, korábbi hiányosságok miatt. Az árverés meghirdetése – mulasztások miatt – még ma is várat magára, a földeket pedig időközben (vagy pedig már évekkel visszamenőleg) egyesek önkényesen használni kezdték.
A Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Minisztérium javaslatára március közepén a kormány végzést hozott, amelyben javasolják a helyi önkormányzatoknak, hogy május 1-jéig tegyék törvényessé az adott helyzetet, vagyis tulajdonképpen azt, hogy váljon legálissá a földbitorlás. A javaslat kitér arra, hogy az illetékes magán- és jogi személyeknek a helyi önkormányzatok peren kívüli megegyezést kínáljanak fel a földek bérlése ügyében, legalább az átlagos vajdasági bérleti díj ellenében.
A termelők kálváriája a múlt hétvégén kulminált, amikor az apatini Szabálysértési Bíróság öt gazdát 30 napos börtönre ítélt, mert a vád szerint megtámadtak egy traktoristát, aki megpróbált felszántani egy parcellát a gádori (gakovói) határban.
Az illetékes tartományi szervek már március eleje óta élesen bírálják az agrártárcát a zombori ügy miatt, amely könnyen elkerülhető, illetve korrigálható mulasztások elfajult következménye.
Branislav Bogaroški tartományi titkár szerint hallatlan, hogy a gazdák ilyesmire kényszerülnek az igazuk kivívása érdekében. Hasonló hangnemet ütött meg reakciójában Branislav Bugarski tartományi régióközi, együttműködési és helyi önkormányzati titkár is, aki szerint az ilyen akciókkal a kormány a bűnözést törvényesíti.
A minisztérium és a zombori önkormányzat nemtörődömsége és felületessége oda vezetett, hogy a törvényt tisztelő termelők nem vehetik bérbe (tehát nem fizethetnek érte) az állami földeket, a bitrolóknak pedig jóformán büntetés nélkül (tehát átlagáron) elnézi („legalizálja”) a vétkeiket, és peren kívüli megegyezést javasol. A gazdák pedig mindeközben „hoppon maradnak”. Az állam, ha tisztességesen gondolkodna, kiadatná a tisztes gazdáknak a földeket, a bitorlókat pedig vastagon megbírságolná. Példát is statuálna, meg a zsebeit is megtömhetné. De nem szabad elfelejteni: lehet, hogy pont így keresett jobban a tárca, a törvény megkerülésével...
A tartományi titkárok abban sem tévednek, hogy a minisztériumnak nem ez az első olyan dobása, ami balul sült el. Elég csak az állami földek bérbeadásáról szóló törvényre gondolni, amelyet az ellenzék, a termelők és a szakma egyaránt kifogásolt, még mielőtt a parlament elfogadta volna azt. Tudvalévő, többen úgy nyilatkoztak, hogy a jogszabály gyakorlatilag a külföldi befektetőknek kedvez, a szerbiai gazdákat pedig mostohagyerekként kezeli. Egyes cikkelyeivel sincsenek megelégedve az érintettek. A tartományi agrártitkár például a termőföldek ellenőrzésével megbízott dolgozók számát kifogásolta, ami egy tizenhét(!) emberből álló csoport.
Hasonlóképpen a megkurtított állami szubvenciók és a kapcsolódó módosítások híre sem okozott osztatlan sikert az érintettek körében. Az már csak hab a tortán, hogy a tárca még a tavalyi támogatásokkal is tartozik. Igaz, hogy válsággal küzd az ország, de több szakember is úgy véli, hogy az agrárium motorként szolgálhatna a gazdaságélénkítési elképzelésekben. Ezt pedig csak akkor lehet, ha a gazdák hasznot termelnek, nem pedig csak kedvtelésből költik el az egyre magasabb összegeket a földek megművelésére, valamint nem unalomból tiltakoznak évről évre traktorokkal az alacsony felvásárlási árak miatt.
Ha már elejét vettük a szabálytalanságoknak, akkor meg lehetne említeni különféle húsbotrányokat (felsorolni is nehéz őket), a stagnáló orosz élelmiszerexportot, az állattenyésztés lassú, de biztos hanyatlását, a tejiparban jelentkező problémákat, kartelleket és monopóliumokat, zárt ajtók mögött megkötött (állami) szerződéseket is...
Ebből a néhány dologból is látszik, hogy a helyzet korántsem nevezhető rózsásnak. A különböző elgondolások, stratégiák és támogatáspolitikák hangzatosak és ígéretesek, de az elkeseredett gazdák kétségbeesése nem erről tanúskodik.
