Októberben dől el, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) jóváhagyásával januártól mekkora bérnövelésre számíthatnak a közszféra alkalmazottjai, és mennyivel több járandóságra a nyugdíjasok. A kormányfő néhány százalékos, vagyis eddig nem tapasztalt növelésről beszél.
Ide s tova két év múlt el, hogy állami rendelettel megtizedelték, egyes esetekben még ennél is jobban megtépázták a nyugdíjakat és a fizetéseket a jobb jövő és a haza felemelkedése érdekében. Mondhatjuk úgy is, 25 hónap telt el azóta, hogy csökkentett nyugdíjat kapnak kézhez idősebb honfitársaink. Ha csak egy átlagos, tíz százalékos csökkentést veszünk alapul, akkor egy év alatt egy nyugdíjjal jutott kevesebb az érintetteknek. Egy év alatt egy, két év alatt két nyugdíj veszett oda.
A közalkalmazottak sem verhetik mellüket örömükben. Béreiket különadóval terhelték, tehát ők sem vihettek haza annyit mint korábban. Emellett nem csupán fizetéseik lefaragását érezték meg, hanem a kormány által kiszabott foglalkoztatási létszámstop következményeit is. Nyugdíjba menni lehetett (sőt még ma is tanácsos), de aki maradt, elbocsátott vagy nyugállományba vonult kollégájának feladatait is magára kellett vállalnia. Tehát a csökkentett bérért két munkát végezni. Két feladatot egy fizetésért. Ezt nevezzük! Örüljön, hogy munkába állhat!
Az állam és a cégvezetések mit tesznek? Dicsekednek jól bevált gazdasági eredményeikkel, a sikerrel, és váltig hangoztatják, mily bölcs húzást tettek. A korábbi adósságok elsimulnak, a költségvetési hiány apad, a cég egyenlege a „pozitív nulla” felé közeleg, amire évek hosszú sora óta nem volt példa. A munkásosztály pedig még mindig tűri a megkétszerezett normát, és a promilokban mért jutalmazást. Hát ennyi az annyi!
