Háromnegyed évvel ezelőtt, pontosabban, tavaly június 1-jén fellélegezhetett a pénzügyminisztérium és a Szerbiai Nemzeti Bank, mivel sikerült kifizetnie az úgynevezett régi devizabetétek utolsó részletét is. A mai huszonéveseknek szinte fogalmuk sincs, hogy mit rejt ez a megnevezés, az idősebbek közül azonban meglehetősen sokan megszenvedték a miloševiči rezsim által elrabolt, nehezen összekuporgatott pénzecskéjük elvesztését.
Jóval később, a vérzivataros korszak után, a diktatúra megdöntését(?) követően a kormány úgy határozott, hogy ha lassan is, de másfél évtized alatt kártalanítani fogja ezeket a betéteseket. A viszonylag kisebb összegeket névleges értéken tartotta számon, és 2002-től, tehát az euró készpénz formájában való megjelenésétől számítva három év alatt a „bennragadt” devizabetétek 90 százalékát kifizette a polgároknak. A nagyobb összegre, vagyis több tízezer vagy százezer euróra azonban már nem volt fedezet, ezért 3,7 milliárd eurót államkötvény formájában bocsátották ki azzal a határozattal, hogy tizenöt év alatt mindenki megkapja a saját pénzét.
Bizonyos idő eltelte után azonban ezek a kötvények megjelentek a tőzsdén, s akinek nem volt türelme vagy bizalma az iránt, hogy valamikor is hozzájuthat jogos tulajdonához, a kötvényeket akár el is adhatta. Ezt sokan megtették, s a 2016-os lejáratúakért abban az időben egy euróért mindössze 15 eurócentet kaptak. Egyes bankok is beszálltak az „üzletbe”, s még ennél az árnál is olcsóbban vásárolták fel a valutát érő államkötvényeket. Akik semmi áron nem voltak hajlandók megválni értékpapírjaiktól, minden évben kivárták május 31-ét és attól a naptól fogva a meghatalmazott bankok kifizették vagy az ügyfél betétkönyvére helyezték az esedékes összeget. Mások, akik a tőzsdén eladták a kötvényüket, bánhatták az állam iránti bizalmatlanságukat, hiszen meglehetősen sokan veszítettek.
Egyébként a vevők közül igen sokan megpróbáltak ügyeskedni, s a tulajdonukba került értékpapírokat továbbadták. A nemzeti bank, illetve az ügyviteli bankok nyilvántartása szerint a szóban forgó kötvények átlag hatszor cseréltek gazdát, mígnem a legtürelmesebbek kivárták a tavalyi esztendő derekát és névleges értéken kapták meg korábban viszonylag olcsón vásárolt „pénzüket”.
Azt azonban még a szakemberek sem értik, hogy hova tűnt el a tulajdonosok egy jelentős része, az említett 3,7 milliárd eurót érő papírokból ugyanis 3,6 milliárdot váltottak be, s a mai napig is kereken 100 millió gazdára vár.
A hozzáértők és a laikusok szerint ezek a kötvények tulajdonképpen elvesztek. Akiknek ugyanis a tulajdonában voltak, feltételezhető, hogy nem vigyáztak rájuk, esetleg költözködtek, s tudvalevő, hogy a hurcolkodások alkalmával az embernek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy az egykori kár megtérülésével kecsegtető dokumentumokra figyeljen.
Elvileg senki sem tudja, hogy mi lesz ennek az összegnek a sorsa, hiszen ha bármikor előkerülne egy részük, az állam köteles lenne azt elfogadni, vagyis az ellenértékét kifizetni. Ha a kötvények tulajdonosai a törvény által meghatározott időpontig nem jelentik be igényüket, a pénz – ebben az esetben több mint 12 milliárd dinár – „parlagon” marad, pontosabban, az államé lesz.
