Elvileg nagy horderejű törvénymódosításra készül az igazságügy-minisztérium. Az elképzelés szerint már az év végéig a parlament elé kerül a pénzmosásról és a terrorizmus finanszírozásáról szóló törvény új változata. Ennek félreérthetetlen célja, hogy az állam elejét vegye a gyanús pénzek legális folyamatokba való bekapcsolásának. A törvény megváltoztatásának szükségességét bizonyítja az a tény is, hogy az illetékes bűnüldöző szervek tavaly több mint ezer ilyen jellegű esettel foglalkoztak, másrészt az Európai Unió szabályai is erre kötelezik az országot.
Egyébként az említettnél sokkal nagyobb számú bejelentés érkezett, és igen jelentős részük mögött lényegében adóeltitkolás vagy adócsalás lappang. Külön felkeltette a nyomozó hatóság figyelmét jó néhány olyan pénzforgalmi ügylet, amelyről gyanítható volt, hogy nincs mögötte gazdasági tevékenység, vagyis színlelt szerződésekről van szó. Ilyesmi szerte a világon ismeretes, és általában jogellenes módon szerzett javaknak a legalizálásáról van szó. Mert mi másra lehetne gyanakodni, ha kiderül, hogy a külföldi állampolgárok egy nagyobb csoportja szerbiai bankokban nyit folyószámlát, de egyébként az országban nem folytat semmilyen gazdasági tevékenységet, s bizonyos időközönként mégis jelentős összegek érkeznek ezekre a kontókra?
A félreértések elkerülése végett azt is el kell mondani, hogy alapjában véve ez nem jogszerűtlen, ha a küldő vagy a fogadó minden kétséget kizáróan bizonyítani tudja, hogy a pénz ismert forrásból származik.
Minden ország, így Szerbia biztonsági szervei is külön figyelmet szentelnek a valós és az úgynevezett emberbaráti szervezetek pénzforgalmára. Ez főleg akkor kelti fel az érdeklődésüket, ha külföldről olyan országrészbe érkeznek segélyek (vagy „segélyek”), amelynek a területén jogosan gyanítható, hogy terrorista kiképzés, vagy toborzás folyik.
Ha ez utóbbit külön kiemelve figyelmen kívül hagyjuk, akkor is kétségtelenül szükség van a pénzmosás elleni törvény módosítására, pontosabban, szigorítására, mert az ellenőrizetlen pénzforgalomnak esetenként igen súlyos következményei lehetnek. Volt ugyanis példa arra, hogy egy, az egész világon jól ismert milliárdos, akit gyakran tőzsdecápának „becéznek” – csak ő tudja mi okból – néhány évvel ezelőtt különféle pénzügyi machinációkkal kevés híján csődbe juttatott egy afrikai országot.
Kell tehát ez a módosítás, de Szerbiában már legalább két évtizeddel ezelőtt meg kellett volna alkotni, és következetesen alkalmazni is. Talán akkor nem történhetett volna meg, hogy egyes ügyeskedők, jelenlegi nábobok és pénzmágnások, történelmi léptékkel mérve, pillanatok alatt óriási vagyont halmoztak fel, s a pénzük segítségével igyekeztek és igyekeznek befolyásolni még a nagypolitikát is.
Talán ha a jelenlegi rezsim előszedné a szocialista időszakban megfogalmazott és egy ideig rigorózusan végrehajtott vagyonkivizsgálási eljárást, minden bizonnyal igen furcsa és meglepő eredményre jutna. Annak azonban előfeltétele, hogy a törvény előtt valóban mindenki egyenlő legyen, és ne legyenek egyenlőbbek.
Így azonban csak azt állapíthatjuk meg, hogy a szóban forgó törvénymódosítás késve érkezik. De ha az alkalmazásával megbízottak komolyan veszik, talán még nem későn.
